Régi ígéretemet teljesítem részben ezzel a kis felvétellel, nagyon jó anyagokat találtam az amazonasi jivaro harcos indiánok fejzsugorításáról. Kis bemutató a videó, hamarosan jön egy részletesebb leírás a folyamatról!

A felvétel nem teljes, megpróbálok valami hosszabb, részletesebb videót keresni, ez pedig az ízelítő!:)

 Az oldal kedvelőinek egy meglepetés, ami önmagáért beszél:

www.o-ws.hu/cikkek/_-filmek/dmt---the-spirit-molecule--magyar-felirattal-.html

Jó mozizást!:)

 Nagyon megtetszett ez a kép, annyira szép, tiszta. Ránézésre észak-Amerikai lehet, nem tudom, hogy egy konkrét törzs tagja lehet a hölgy, vagy pedig "csak" amolyan művészi alkotás, de valami hihetetlen hangulata, tisztasága, tartása van.

 Nem szoktam ilyesmi felvételeket betenni ide, azon egyszerű oknál fogva, hogy nagyon illenek az oldal profiljába, vannak megfelelő helyek ahol ezeket fel lehet lelni. Úgyhogy az alábbi felvétel a kivétel, amikor megnéztem, megfeküdtem rajta. Ez valami olyasmi amit én itt jó szívvel tudok bárki elé tenni, aki olvassa az oldalamat, mert valami értelmeset, jót sikerült hoznom. Nagyon megérintett a felvétel, ez az igazság, remélem Nektek is tetszeni fog!

 A cím a dalban hallható dob hangzásából jött, tényleg olyan, ezzel együtt is egy nagyon különleges varázs-dal...:)

 Axis barátom oldalán találtam egy nagyon jó cikket (www.o-ws.hu/cikkek/samanizmus/a-saman-vilaga-es-beavatasa.html), aminek egy kis részletét alább olvashattok, a többit Axis-nál.

Helena Blavatsky Isis Unveiled (A leplezetlen Ízisz) című könyvében ismételten említést tesz a sámánizmusról és sámáni jelenségekről. A könyvben számos eset található a varázslatról, különféle tradíciókból magasabb erőt merített emberekről és szokatlan helyszínekről, amelyek figyelemreméltó erőkkel megáldottak.

 Amint tudni lehet, a mexikói huchol indiánok közeli barátságban voltak/vannak a shipibo indiánokkal délebbre, ami a kulturális hasonlóságoktól kezdve a mindennapi szokásokig. Megjelenik ez a "rokon" erőnövényekben, és talán még dominánsabban a művészetekben is. Az alábbi kép egy gyönyörű huichol minta.

 Egy örömhírrel kezdeném: új oldallal gazdagodtunk. Ma küldte át egy barátom a frissen indult oldalát, én még csak kevés dolgot néztem meg, de eddig nagyon-nagyon ígéretesnek tűnik, remélem innen is minél többen lelitek örömötöket benne.

Az oldal címe:

www.tlaltikpak.eoldal.hu/

Erről az oldalról kaptam engedélyt leközölni egy írást, aminek nagyon fogtok örülni! 
Jó olvasást kívánok mindenkinek!

Adam Elenbaas: La Purga

 Találtam egy nagyon klassz videót, nem tudtam beágyazni ide, mert nem engedélyezett, úgyhogy a linkjét tenném itt közzé:

www.youtube.com/watch

 Egy nagyon érdekes dolgot olvastam, ha jól emlékszem az utolsó könyvében Feldmár Andrásnak, amiben arról ír, hogy a törzsek rituáléi, különösen dél-Amerikában egészen hasonlatosak egy igazán jó terápiához, azzal a különbséggel, hogy a sámánt nem kifejezetten az egyén érdekli, hanem a közösség, a közös gyógyulás.

Ami igaz is, természetesen. 

Lényeges azért még a dologhoz, hogy noha közös gyógyulás/gyógyítás folyik többnyire, ott van a rituálék mögött a közösség megtartó ereje. Ez az ami erőssé teheti a folyamatot szerény véleményem szerint, ugyanis egyéni nehézségek ott is akadnak, felesleges dolog idealistának lenni ilyen tekintetben, ezekben a közösségekben sincs kolbászból a kerítés, viszont a közösségi élet segíteni tud az egyénen, kvázi megtartja azt az esetleges egyéni problémáinak a kezelésében.

Amikor szóba kerül egy-egy nép rituáléja, teszem azt egy ayahuasca szertartás, amit valamiképpen ide szeretne egy közösség integrálni, talán ez a leglényegesebb dolog. Egymás között az összetartás, a külvilág felé pedig a példamutatás. És akkor kis léptekben, de valóban megváltoztatható ez a világ.

A fentiekhez még azért tegyük azt is hozzá, hogy olyan jellegű traumákat, amikkel mi dolgozhatunk, nem annyira jellemzőek a törzsi népeknél, ahol létezik jó esetben normális család modell, ami az egyén életének -szerintem- a legsebezhetőbb része, létezik egészséges közösségi modell, így a feldolgozandó problémák is más természetűek. Természetesen vannak, egyértelmű. Ezért mondtam, hogy nem érdemes túlidealizálni ezt a kérdést sem.

A törzsi közösségi archetípus egyik feltűnő eleme többek között az idősebbek, a sokat látott, hallott, tapasztalt közösségi tagok tisztelete. Így ha fel is merül valami, mindig van akihez lehet fordulni. Ayahuasca rituálék után is adódhatnak erős meghasalások, jómagam is láttam, hallottam egy s mást, ezt kár tagadni, és egyáltalán: maga a hétköznapi élet is tartogat bőséggel nehéz helyzeteket. Ameddig van kihez fordulni, van ahol biztonsággal megélheti az egyén a nehéz életszakaszokat, addig garantált a progresszív haladás, egyéb esetben kérdéses. 

Ezért is hangsúlyoztam olyan sokat a közösség erejét már korábban is. Kivételektől eltekintve ayahausca szertartások is közösségben zajlanak. Ennek van egy olyan érdekes vetülete is, ami már a kollektív tudatállapot kérdése, hogy amikor egy biztonságos, stabil körben zajlik ez az egész, addig a többiek folyamata is egészen biztosan építőleg hat az egyéni folyamatokra. Ezért is hasznos a megosztás egy-egy ilyen esemény után, mindig lehet tanulni a többiek megtapasztalásaiból, nem ritka, hogy egy-egy látszólag érthetetlen elem valaki másnak a szájából, egy látszólag más helyzettel kapcsolatban nyer értelmet.  Például Indiában a tradicionális oktatás ezért zajlik közösen, igazán interaktívan, mrt a tanulók egymást is tanítják, egymástól is tanuljanak, mindez pedig egy erősen kinyílt tudatállapotban különösen erősen jelen tud lenni.

Sokan érdeklődünk ezek iránt a törzsi rituálék iránt. Én amondó vagyok, érdemes az alapoknál elkezdeni, mert olyan sosincs hogy egy szertartás teremt közösséget. A közösség teremt egy energiamezőt, ahol lehetőség van a közös megélésekre, és azoknak az integrálására is.

A blogtalálkozókat is ezzel a vízióval kezdtem el szervezgetni. Nyilván meg van a magam oka amiért ez abban a formában nem fog folytatódni, de maga a modell működött, nagyon is. 

Ha ehhez még figyelembe vesszük, ha már a rituálé a téma, hogy erősen alul vagyunk informálva ilyen téren, még mindig kérdéses hogy ezek az egzotikus szertartások mennyire adaptívak a számunkra, különösen fontos az egymástól tanulás, a tapasztalatok megosztása. Korábban az élmény beszámolók is ezt a célt szolgálták. Ezek kicsit meg lettek ritkítva, mert nem szeretnék felesleges prekoncepciókat elültetni azokban akik még nem vettek ilyesmiben részt, ugyanakkor nagyon hasznosak az egymástól tanulás folyamatában, ami pedig szintén egy közösségi irányba viszi az egész történetet.

Ahol erős közösség van, ott megjelenhetnek erős folyamatok is, lesznek akik tudnak bánni a helyzettel és segíthetnek másokat is az utukon. 

Számomra ez az egyetlen életképes alternatíva abban a világban ami nem éppen ezeket az értékeket kultiválja. A megoldás biztosan nem a konfrontáció. Ami ellen harcol az ember, annak máris energiát ad, a pozitív alternatíva, cselekvés kivezet ebből a helyzetből, és elviszi az egyént egy tartalmas, erős, biztonságos közösségi környezetbe, olyan közegbe ami valóban hozzá tud tenni valamit ehhez a világhoz.

 Egyszer egy sámántól kérdeztük, hogy miért annyira pokolian nehéz egy-egy ilyen szertartás. Azt mondta, hogy a shipibo indiánok úgy tartják, hogy ahhoz, hogy az ember a szépet élvezze, hogy nagyon magasan lehessen, ahhoz előtte le kell mennie a legalsóbb régiókig, ahol az igazság lakik.Aki találkozni vagy dolgozni akar az ayahuascával annak le kell mennie ezekbe a lenti régiókba, mert ott kap megnyugvást, gyógyulást.

Ez érdekes módon össze cseng a hazánkat is érintő eurázsiai sámán világképpel, ahol az alsó világba mennek gyógyulásért, feloldozásért, és az igazságért.

Nem feltétlenül ide tartozik, de ezt biztos ismeritek:

"Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni."

Ez azért is érdekes téma, mert én legalább is az életemben sokszor figyelem, hogy ha valami nehéz dolog ér, vagy akár egy-egy ilyen szertartáson, az a "szükséges nehézség", vagy valamit elszúrtam. Nyilván mivel visszatérő dolgokkal dolgoztam eddig is, voltak és talán vannak is orvosolatlan dolgaim, de ez mindenképpen megnyugvást adott. Hogy nincsenek hiába ezek a dolgok. Figyel az ember, résen van, mert attól senki se lesz jobban, ha simán csak kitol magával, vagy elbassza, nehézzé teszi az életét, de azokat a nehézségeket ajánlatos elfogadni, amiket az élet a tűzben edzésünkre ad.

Máskülönben könnyű a felszínen maradni, ezeknek a kultúráknak a hozzáállása pedig pont nem erről szól. Akarj nagy dolgokat, de dolgozz meg érte.

Hát, erőt és kitartást mindannyiunknak!

 Majd három hétig nem volt számítógépem, úgyhogy nem nagyon tudtam jelentkezni itt sem, illetve a szokásos blogtalálkozó is elmaradt emiatt. A gép megérkezett, vele én is, és hamarosan néhány szükségszerű változás is.

Az egyik lényeges dolog, hogy az eddig nagyon sikeres blogtalálkozókat bizonytalan ideig pihenőre küldöm. Ennek több oka is van, a lényeg, hogy minden rendben van, de most ezt látom jónak.

A másik, hogy maga az oldal tartalma is kisebb átalakításon fog átesni, ami szintén az elmúlt időszak történései, a látottak, hallottak, tapasztaltak eredménye. Ahogy eddig is igyekeztem a teljes kultúrájával együtt bemutatni az ayahuascát, a szerény ismereteim alapján, körültekintően, hitelesen, ezután is ez marad az irány, de nagyobb hangsúly tevődik ezekre a "háttér" dolgokra. A sok szép dolog mellett, amiket láttam, hallottam, és sokszor a részese is voltam, néhány kevésbé kellemessel párosult, és felnagyította bennem annak az értékét, hogy mennyire fontosak is ezek a sokszor kiegészítésnek nevezett dolgok, mint a dohány, a tűzrakás, az "ottani" kultúra, szimbólumok, népdalok, és még sorolhatnám. Ayahuasca főzésről szóló cikkről egyenlőre hallani se akarok, volt időm ez alatt a pár hét alatt kicsit átgondolni az eddigieket, és sokkal fontosabbnak tartom azokat az "egyebeket".

Ahogy sokszor írtam, az ayahuasca nem egy mechanikus dolog. Iksz matéria ipszilon módon való elkészítése utáni bedöntése. Persze, ez így leegyszerűsített kép, de ahogy minden másnak is, ennek a témának is megvannak az oldalhajtásai, és az árnyékos oldala. A kezdeti lelkesedésemben nyilván ezeket rendre figyelmen kívül hagytam, az utóbbi időben inkább kedvemet szegte az a tény, hogy egy alapvetően gyógyító dolog milyen sokféle más módon is meg tud jelenni, szándéktól függően. Nem véletlen, hogy akár a bennszülött kultúrákban, akár "keleten" ezt az alapvető belső szándékot kondicionálják, alakítgatják, mert  EZ AZ ami különböző helyekre viszi az embert, és nem az ayahuasca. Az "csak" egy különleges segítség, hogy az ember világossá tehesse, hogy ki is valójában, hogy azok a bizonyos motivációk kikukucskáljanak a szenes zsákból, és akkor is integessenek amikor nem olyan szép dolog az amit mellé súgnak...bizony, ilyenek is vannak.

Számomra a belső dolgokon túl, aminek nyilvánvaló prioritása van a témában, a másik láb amin állhat ez a történet, a hagyományok tisztelete, és lehetőségekhez mérten történő ápolása. Hiszen ha az ember tegyük fel, nem érti a tüzet, mert nem dolgozik vele, akkor hogy értené meg az ayahuascát? vagy a dohányt. Vagy a vizet. Vagy becsülni azt a földet amire leülhet és magával törődhet egy kicsit. Ezért ezeket a körülményeket sokkal fontosabbnak érzem, amik szintén a szándék egyfajta kifejeződései.

Szerencsére sokat tanulhattam másoktól, és még így is gyerek vagyok a témában, lehet, hogy az is maradok, ki tudja. Ami biztos, hogy a gyerekségre jellemző idealizmust elsirattam, annak szép lassan vége, és kis idő távlatában meg tudom nézni, hogy az amit ápolni próbáltam magamban, vagy akár a külvilágban az hol is jár most, hol tartok benne jómagam, és akiket segíteni próbáltam, azok hol tartanak.