Találtam egy nagyon szép idézetet tegnap, a dalok fontosságáról. Szerencsés vagyok, mert olyan emberek között tudtam erről tapasztalatot is szerezni, túl a szavakon, akik élik ezt a dolgot, bennük van, és így kicsit bennem is életre kelt. Énekelni még nem tudok, de vannak élményeim, hogy milyen az egy-egy szertartáson, amikor olyanok énekelnek akik igen.És itt nem csak technikáról van szó, hanem érzésről, és szövetségről, a medicin, a szertartás, a dalok, a hagyományok között. Mégpedig fontos, szoros szövetség.
Nyilván vannak eltérő tradíciók, de nekünk itt nyugaton nagy szerencsénk van, hogy tanulhatunk ezekből, és kicsit úgy tehetjük a sajátunkká, hogy közben több "világot" is "összehozunk". Így valahol távol ezektől a helyektől, ahol ezek a hagyományok megszülettek, itt egységgé értek.
Ezt ápolni nem könnyű, de olyan dolog, amiért megéri harcolni.
.jpg)
A rám jellemző szabadossággal nem osztottam szét ezeket a talált idézeteket, hanem időszakosan amikor újra felfedeztem őket a gépemen, és kicsit úgy megszólalt bennem a téma, akkor írtam róla, csak remélni tudom, hogy olyat, és úgy, hogy abból bejöjjön bárki számára, hogy ezek milyen fontos dolgok.
Hogy miért pont rám esett a sor, hogy ezekről szóljak az oldalamon, azt nem tudom, de remélem nem is olyan fontos dolog. Próbáltam a tapasztalatokról, a tradíciókról írni minél többet, mert olyan sokat hozzátesznek ehhez az egészhez azok a "plusz" dolgok, mint a dalok, a szokások, amikről kár lenne lemaradni. Ezzel együtt is tisztelem azokat, akik új utakon járnak, az mindig egy bátor dolog, de ebben a fura világban a már meglévő, kialakított dolgoknak gondját viselni még egy kicsit bátrabb dolog. Jó, hogy ezt sokan csinálják, én is, és mások is azért kukucskálhattak ebbe az egészbe bele, mert voltak akik dolgoztak azért, hogy belessünk ebbe a világba, és kicsit bennnünk maradhassanak, ha lassan és döcögősen, de formáljanak minket.
A mondandómhoz pedig találtam a tegnapi idézethez hasonlót, nagyon megfogott.
Íme:
"A régi időkben még ismerték a titkos szertartásokat, kimentek, s böjtöltek. Ez csak a férfiak szokása volt. A férfiakat több mindenre megtanították, mint az asszonyokat, de az asszonyok ott ültek, s hallgatták, mit beszélnek az öregek, s így tanultak ők. Manapság, amikor már alig akad férfi, aki ismeri ezeket a dolgokat, az asszonyok őrzik tovább a hagyományokat. Ha ők nem sajátították volna el, ha nem csenték volna el maguknak ezt a tudást a férfiaktól, valószínűleg teljesen feledésbe merült volna..."
Agnes Cypress, Seminole
