Citrommal beszélgettünk erről valamelyik nap, és ma ahogy folytattuk, beugrott egy ehhez kapcsolódó ayahuasca élményem is, amit már majdnem elfelejtettem.
A téma az, hogy a félelem, a zuhanás a belső világba milyen furcsa dolgokat tud teremteni. Az ayahuasca (és a szertartás, és a dalok...) okozta víziók nagyon is valóságosak, nyilván a többségünk hétköznapi tudatállapotához képest egy más szögből, vagy mélységből. És az fokozódhat a belső felismerések, emocionális élményektől egészen a nagyon spirituális dolgokig.
Ha jobban belegondolunk a nagyon-spirit is ott van a hétköznapokban, elég elmenni megnézni egy nagy fát, vagy belenézni egy csecsemő meg egy öregember csaknem tökugyanolyan szemébe, vagy felmenni egy nagy hegyre megnézni a napfelkeltét...szóval a spiritualitás jelen van, legfeljebb nem érzékeljük.
Amikor pedig valami katalizálja a látásmódunkat jobban ráhangolódni ezekre, akkor ugyanazon dolgoknak több rétegük van, mélyebb tartalmuk.
Többek között látni -ez egy gyakori és "keresett" vízió- más entitásokat, kommunikálhat az ember növényekkel, állatokkal....amit a közösen egyeztetett valóság síkon is megtehetne, "segítség" nélkül, ha nem lenne eltompulva.
Szóval az ember ha szerencséje van, akkor ezt a végtelenül, és hihetetlenül kitalált világot valódi, teljes állapotában látja.
De itt jön a bibi. Hogy a belső világát is így látja. És a belső világ teremt, folyamatosan szül. Azt tudni, hogy a "Kívül" tapasztalt dolog tőlünk függetlenek, legfeljebb annyiban függenek, hogy közünk van hozzá, hogy hogyan látjuk, és hogy miként értékeljük azokat.
Így teremtődik sok félelem is. Beleviszi magát az ember. Abból is lehet tanítás, de azt mi teremtjük. Legfeljebb valaki kedves velünk (jelen esetben a medicin), és így is ki tudunk valami hasznosat hozni a dolgokból.
Élményveszámoló részlet:
Ez egy szertartáson volt, sok ember között, még tavaly. Valami elkezdett egy irányba húzni, és egyre mélyebbre csöppentem, folytam akaratomon kívül egy gödörbe bele, és közben üvöltöttek ilye maszk szerűségek velem, az összes kétségem előkerült mit keresek itt, miért gondolok ezekre a dolgokra, amikre, és a végén már annyira bevitt, hogy minek élek, miért kell nekem létezni....közben egyre betegebb víziók gyötörtek...nagyon durva volt...
...aztán kinyitottam a szemem, és semmi nem volt. Jó, felzaklatott állapotban voltam, és a medicin miatt nyitott szemmel is erős vízióim voltak, de akkor és ott világossá vált hogy belezuhantam önmagam kis nyomorult világába, kvázi belevittem magamat valami feleslegesen fájdalmas dologba. Aztán a sors kegye, hogy ebből is tudtam profitálni-tanultam belőle.
Aztán kicsot megpiszkáltam a hátam mögött a hálózsákot és kiderült, hogy valami nyomta a hátamat. Ekkor "lepergett a film" újra, hogy i történt, egyszerre érzékeltem a "Kinn" és a "benn" világát is, és egyértelmű volt, hogy egy rohadt kupac miatt indult az egész ami nyomta a hátamat.
Na így lehet bevinni magunkat az erdőbe. És vigyázat, szereti az ember szentimentalizmusában hajtogatni, hogy de az ayahuasca igazi, igaz, valós dolgokat mutat. Igen, a félelmeink is valósak, bármilyen alaptalanok, vagy bármilyen jelentéktelen alapon indultak is el, és ennek be lehet esni nagyon mély rétegeibe, koromfekete őrületil lehet mélyülni....csak minek.
Szóval ha látsz egy állatot, egy növényt, akkor azért gondolkodj el....lehet hogy a külvilágtól kaptál egy impressziót, és madre ayahuasca segít hogy más mélységben láss. De könnyen előfordulhat, hogy az érzéseid bevittek Félelemországban, ami az Illúzió folyó túlpartján van, a Felesleges domb mellett, és eltölthetsz éjszakákat a pokolban úgy, hogy külvilágnak tűnő dolgok között barangolsz. És lehet hogy érdemes megigazgatni a hátad mögött a matracot, mert talán a belsőd kreálta helyzetben zuhansz a pokolban, és vannak helyzetek, amikor nem is olyan küönnyű a kettőt megkülönböztetni.
