ayahuascareality

Nemrég egy barátommal beszélgettünk egy közös ayahuascázásról. Szerveződik, nagyon várom már. Nem is feltétlenül magát az alkalmat, hanem utána a beszélgetéseket. Mert...mert ez nem arról az alkalomról szól, amíg tart a hatás. Azt úgy nevezik, hogy drog. Ha nem történik semmi az életben, semmi javulás, és ayahuascázol, akkor Te egy drogos vagy.

Ami nem baj, csinálj, amit akarsz, a Te életed, csak sajnálni fogom, hogy itt volt egy jó lehetőség, amit kurrrvára nehéz volt elszalasztani, de rosszul használni meg majdnem lehetetlen, hurrá!

Technikailag ja, főzök egy teát, kell hozzá DMT meg Mao-gátló, és ennyi. Anélkül tudom mondani, hogy bármi misztikumot akarnék építeni, de éppen ez az: ez NEM ennyi!

Nem ennyi...

Nekem az életem az életemről szól. És szóljon is. Nem fogom kidobni az ablakon azt, ami segít, de végül minden segítség után még mindig ugyanaz a téma: mit csináltam a segítséggel.

És ha én egy üstben nekiállok főzni ayahuascát(apropó,nem tudom ki hogy van vele,én a Mimosa-Harmala változatot sokkal jobban szeretem),és nem tudok a segítségével közelebb kerülni magamhoz...de hiszen basszus, már leírtam. Egy oldalon belül századjára. Nem baj, addig emlékeztetem rá magamat, amíg nem lesz jobb.

Ma is egész nap az én Tündérvirágomra gondoltam...

Kedves Világ, kérlek adj vissza magamnak!

Mert ha nem  adsz, akkor visszaveszem magamat, és nem hagyom kicsukni az ajtón kívülre azt, aki tényleg vagyok.

Felébredve az jutott az eszembe, hogy egyszerűen csak szeretnék együtt rezegni, együtt pulzálni a világgal.

Hú, ez kicsit ezoterikusan hangzott!:)

(De igaz)

Aztán filozófikus hangulatomat megszakítva ismét csak arra a kedves élőlényre gondolok, aki a legfontosabbá vált nekem a világon.

Komoly dolog ez. Az egész Élet egy nagyon komoly dolog. És amikor ayahuascázásról beszélek, akkor igazából az Életről beszélek. Rendben, technikai szempontból létezik ayahuascázás, de egészében nézve egyszerűen van az Élet, és az, hogy mit kezdünk vele.

Ezért se tudtam, tudom, és sose fogom tudni drognak tekinteni ezt. Mert ez gyógyszer. Segít visszavezetni magamhoz, és ebben minden rezdülés benne van. Ebben benne van a mai napfelkelte, amit sajnos átaludtam, benne vannak a gondolataim, másoké, a jövő, a tervek, a vágyak, minden, és ez a lényeg.

Úgyhogy a kérdés az nem az, hogy miként lehet jól ayahuascázni, hanem hogy hogyan is lehet jól élni. A tea ebből a szempontból technikai kérdés. Amit nem lehet alábecsülni, mert egy nagyon erős dolog, ami használatakor garantáltan legyőz, kár is harcolni vele, és tényleg, sok dolgot igényel. Jól főzd meg, jól vedd be, jól meditálj, hogy annak használhasd, ami. De végső soron még mindig az Életről van szó, hogy amikor holnap kinyitom a szemem, akkor mi fog történni velem, ami másképp nem történt volna meg.

A megfőzött 50 gr mimosa - 15 gr harmala kombóból az egy harmada még mindig meg van.:))

A kedvesem döbbentett rá, mennyire nagy szükség van az igazságra, és mennyire gyenge tud lenni az ember egyedül. Többek között ezt szeretem az ayahuascában. Tulajdonképpen nem tesz erősebbé. Ha azzá tenne, akkor veszélyes lehetne, és talán droggá válna, de nem, az aya nem azt adja, hogy megold bármit is, sőt! Addig kínozza az embert, míg nem oldja meg saját maga. És ez sokkal jobb, mert így tényleg a valóságot adja.

És mivel ezt adja - nem tudom ki hogy van vele - de nálam az igazi hatás akkor kezdődik, amikor a teáé elmúlik. Végül ott dől el minden. Az életben, a mindennapokban.

Ebben a tekintetben a barátnőm még sokkal erősebb bennem, mint az ayahuasca, tényleg szabaddá tesz...hmmm,vagy ez most túl érzelgős? Lehet. De igaz.

Megint az ayahuascának kellett belém harapnia,hogy egy kicsit magamra figyeljek.

Lehet, hogy egy kicsit mazochista a lelkem? :)

Felmerült egy probléma, ami nekem nagyon szarul esett, igazából kettétört,de aztán tisztázásra került, és én megnyugodtam. 

Aztán amikor legutóbb teát főztem, nem is a hatása alatt, hanem utána újból feljött bennem a dolog. És akkor megkaptam az én drágámtól a legfájdalmasabbat: hogy nem voltam őszinte, amikor én ezt lezártnak tekintettem, és az aya kellett ahhoz, hogy ez kijöjjön.

Nagyon fájt.

Nagyon fájt.

Mert igaza volt.

Szóval ma is tanultam valamit az őszinteségről.

Szintén frissen felfedezett.

Egy barátom hívta fel rá a figyelmemet, és tényleg, annyira nagyon jó!

palferi.hu

Most találtam.

Feldmár.

Nagyon-nagyon jó.

"Minden időben, a világ minden részén az emberek találtak egy növényt, ami megengedte nekik, hogy egy más tudatállapotba kerüljenek, mint a normális. Észak-brazíliai indiánok egy növényből teát főznek, amit „jagé”-nak hívnak vagy „ayahuasca”- nak. De amikor én Kanadában ittam ezt, akkor nekem abban a pillanatban, amikor hatni kezdett, megjelent az esőerdő szelleme. Ott Kanadában. Pontosan ugyanúgy éreztem magamat, mintha az esőerdő kellős közepén lennék, annak ellenére, hogy Brazíliában soha nem voltam. És mindenkinek ez az élménye, aki ezt a teát issza. El tudjátok képzelni, hogyan érezné magát egy racionálisan gondolkodó pszichiáter vagy pszichológus, akinek arról kezdenék beszélni, hogy a növényeknek szellemük van, és bizonyos módon érintkezésbe lehet lépni velük? Hát ez már elég ahhoz, hogy a Lipótra vigyenek, ugye? Hisz ez egy téveszme. És itt jön be a politika. Merthogy nektek azt hazudják, hogy az LSD egy kábítószer; az nem tudomány, hanem politika. Mert akinek hatalma van, az kontrollálni tudja, hogy mit szabad és mit nem szabad. Ez a hatalom kérdése, és nem a tudományé."

Mindig nehéz dolog a visszatérés....

Az ember megígér magának egy csomó dolgot, és ezekből valóságot kell csinálni. Főleg, hogy van valami, ami majd mindig emlékezteti az embert arra, hogy hülyeségeket csinál...

Ez a része mindig sikerül. :)

Kaptam egy kedves barátomtól egy tippet főzést illetően. Én a Harmala-Mimosa változatra esküszöm, egyszerűbb a beszerzése és az elkészítése is könnyebb. Ami lényeges - és általában itt eszi meg a fene az egészet - hogy arra nem lehet számolni,hogy éppen egy határértéknyit főzök.

Az már most szar. :)

Ugyanis ember nincs aki be tudja lőni ezt a dolgot.

Na mindegy, szóval ma kipróbáltam, hogy csak a Mimosát főztem meg, a Harmalát pedig kapszulába tettem. Hát, komoly íz-sokktól kíméltem meg magamat, mert sajnos a harmalának már az illatától is rosszul vagyok.

Nagyon jól működött a dolog, rengeteg kérdést tettem fel magamnak, és úgy gondolom néhány hazugságot sikerült a Dunába dobnom.

Szokásosan hirtelen volt a visszatérésem, mintha víz alatt fuldoklásból jöttem volna ki.

Hogy adatszerű legyek 10 rész Mimosából és 3 rész Harmalából készítettem a teát, kb. 4 óra főzéssel. Ami a trükkje - én ezt a tanácsot kaptam és be is vált - hogy nem szabad nagy lángon. A DMT érzékeny dolog, tönkre lehet főzni, viszont amikor szépen oldódik, akkor lehet érezni azt az erős műanyagszagot, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, hogy miért pont ilyen, hiszen egy természetes anyagkombinációról van szó. A természet humora.

Rengeteget gondolkodtam mielőtt nekikezdtem volna ennek a blognak,hogy mit is lenne érdemes csinálnom.

Rengeteg hasonló témájú weboldal,blog található angol és más nyelveken az inerneten,de magyarul nem találtam semmit.Na,gondoltam,ha már egyszer így alakult,akkor megkisérelhetném betömni ezt a rést egy magyar nyelvű,közérthető,napi rendszerességgel frissített bloggal,ami elsősorban nem egy adathalmaz,hanem egy élőbb valami....

És akkor a minimál számítástechnikai képességeimmel ezt villantottam.

Íme!:)

Részben magamnak készül,egyfajta naplóként,szóval tejhatalmú diktátor vagyok:),de mivel egy világmegváltó rejtőzött bennem,azt remélem sikerül egy kis közösséget építeni olyanokból akiket érdekel ez a dolog,hallottak róla,vagy netán használják is.

Senkit nem buzdítanék se erre,se másra,ezek a dolgok,ahogy kedvenc íróim egyike Feldmár András mondotta,ezek a dolgok egyszerűen csak vannak.Nem jók vagy rosszak,hanem vannak.