Nemrég egy barátommal beszélgettünk egy közös ayahuascázásról. Szerveződik, nagyon várom már. Nem is feltétlenül magát az alkalmat, hanem utána a beszélgetéseket. Mert...mert ez nem arról az alkalomról szól, amíg tart a hatás. Azt úgy nevezik, hogy drog. Ha nem történik semmi az életben, semmi javulás, és ayahuascázol, akkor Te egy drogos vagy.
Ami nem baj, csinálj, amit akarsz, a Te életed, csak sajnálni fogom, hogy itt volt egy jó lehetőség, amit kurrrvára nehéz volt elszalasztani, de rosszul használni meg majdnem lehetetlen, hurrá!
Technikailag ja, főzök egy teát, kell hozzá DMT meg Mao-gátló, és ennyi. Anélkül tudom mondani, hogy bármi misztikumot akarnék építeni, de éppen ez az: ez NEM ennyi!
Nem ennyi...
Nekem az életem az életemről szól. És szóljon is. Nem fogom kidobni az ablakon azt, ami segít, de végül minden segítség után még mindig ugyanaz a téma: mit csináltam a segítséggel.
És ha én egy üstben nekiállok főzni ayahuascát(apropó,nem tudom ki hogy van vele,én a Mimosa-Harmala változatot sokkal jobban szeretem),és nem tudok a segítségével közelebb kerülni magamhoz...de hiszen basszus, már leírtam. Egy oldalon belül századjára. Nem baj, addig emlékeztetem rá magamat, amíg nem lesz jobb.
Ma is egész nap az én Tündérvirágomra gondoltam...