Felébredve az jutott az eszembe, hogy egyszerűen csak szeretnék együtt rezegni, együtt pulzálni a világgal.
Hú, ez kicsit ezoterikusan hangzott!:)
(De igaz)
Aztán filozófikus hangulatomat megszakítva ismét csak arra a kedves élőlényre gondolok, aki a legfontosabbá vált nekem a világon.
Komoly dolog ez. Az egész Élet egy nagyon komoly dolog. És amikor ayahuascázásról beszélek, akkor igazából az Életről beszélek. Rendben, technikai szempontból létezik ayahuascázás, de egészében nézve egyszerűen van az Élet, és az, hogy mit kezdünk vele.
Ezért se tudtam, tudom, és sose fogom tudni drognak tekinteni ezt. Mert ez gyógyszer. Segít visszavezetni magamhoz, és ebben minden rezdülés benne van. Ebben benne van a mai napfelkelte, amit sajnos átaludtam, benne vannak a gondolataim, másoké, a jövő, a tervek, a vágyak, minden, és ez a lényeg.
Úgyhogy a kérdés az nem az, hogy miként lehet jól ayahuascázni, hanem hogy hogyan is lehet jól élni. A tea ebből a szempontból technikai kérdés. Amit nem lehet alábecsülni, mert egy nagyon erős dolog, ami használatakor garantáltan legyőz, kár is harcolni vele, és tényleg, sok dolgot igényel. Jól főzd meg, jól vedd be, jól meditálj, hogy annak használhasd, ami. De végső soron még mindig az Életről van szó, hogy amikor holnap kinyitom a szemem, akkor mi fog történni velem, ami másképp nem történt volna meg.