ayahuascareality

Lényeges dolog, ezzel kellett volna kezdjem:

Ha bárki aki olvas, és kérdése vala, akkor írhat privátban és itt is bekapcsolódhat valamelyik témába. Nem vagyok egy mindent tudó ember, a cél nem a megmondóskodás vagy valami álintellektuális okoskodás, de vannak tapasztalataim és némi ismeretanyagom arról, hogy miként is néz ki ez a dolog, így talán tudok információt adni. Sajnos a témában annyi, de annyi marhaságot olvasni, hogy az valami hihetetlen. És többnyire olyanok tollából, akik szintén valahol olvastak valamit, azaz köze nincs ahhoz, ami a valóság ezzel kapcsolatban.

Más fórumokról, és ez alatt a rövid idő alatt, amióta indítgatom ezt a blogot, elég sok levél érkezett, aminek nagyon örültem.:)

De!:

Ha senki nem ír, és kommentel, akkor ez marad a nyilvános naplóm, egyfajta "semmi,semmi csak hangosan gondolkodtam" féle megfejtés....Majd elválik!

Egy nagyon kedves hölgy feltett néhány kérdést, amire amellett, hogy természetesen személyesen neki is válaszolni igyekszem, a publikus részét itt is leírom.

Sokszor leírtam, és még sokszor fogom: nem vagyok kémia tanár, se botanikus, se sámán-izé, szóval nem fogok semmi ilyesmit írni! :) Van nem kevés angol nyelvű oldal, talán ha lesz időm ki is keresek néhányat, ahol ezzel a témával ilyen perspektívából is találkozni, én csak egy egyszerű útkereső vagyok, aki valami nagyon hatásos segítségre talált rá, amit úgy hívnak: ayahuasca.

Dél-Amerikából eredeztethető ez a tea-kombináció, ott nem is csak gyógynövényként, hanem több helyen egyfajta szent növényként tartják számon.

Maga az ayahuasca szó jelentése: a lélek liánja.

A tea két fő alkotóelemből áll, a sámánok számtalan kiegészítő növényt is használnak, a standard tea azonban két fő elemet igényel.

A két hatóanyag, a kétféle növényből kinyerve a DMT és a MAO gátló. Ez utóbbira azért van szükség, mert a DMT orális fogyasztása konkrétan semmit nem eredményez! :) Szóval nagyon bölcsen találták ezt ki.

A két anyag eredetileg a banesteriopsis caapi és a psychotria viridis. Remélem jól írtam!:)

A másik változat, ami hatását tekintve ugyanez, azonban könnyebb beszerezni, az a pegemon harmala és a mimosa hostiliis.

Mindkét keverék legális, azaz a hónod alatt bátran hazaviheted! :) Én most itt nem fogok elérhetőségét írni ezeknek, de a neten aki keres, az talál!:)

Ami lényeges, hogy noha semmi gondom a szórakozásra használt drogokkal, ez nem az. Nem is drog és nem is szórakoztató, szóval mindenkit kérnék, ha valamiféle pszichedelikusnak mondott élményre vágyik, akkor szerezzen gombát vagy LSD-t, ha akar (természetesen erre se buzdítok), mert az ayahuasca egy nagyon erős dolog, ami kegyetlenül meg tudja kínozni az embert.

Az első a rosszullét. Minden egyes pohár teát nagyon erős rosszullét és garantált hányás követ. Az indiánok egyébként azt tartják, hogy az ember ilyenkor az egész életében "raktározott" hazugságait hányja ki. Nem tudom, hogy így van-e vagy nem, de hajlamos vagyok hinni nekik. Ez a rosszullét végigkíséri az egész alkalmat. Nem hal bele senki se, de nem játék!

A másik, hogy pszichésen annyira fel tudja tépni a sebeket, kicibálni a problémákat, hogy ez megint el kell, hogy gondolkodtasson egy józan gondolkodású embert, hogy biztos kell-e neki ez a dolog. Szóval az ayahuasca tényleg a legbelsőbb félelmekkel tud szembesíteni. Azaz nem "beparáztat", mert az egy valahonnan máshonnan jövő dolog, hanem megmutat valamit belülről, és ez a legnagyobb differencia. Az én tapasztalatom sok-sok anyaggal az volt, hogy sokat tudtak adni, de bezártak, és egy olyan szobába zártak, ami igen csak messze van attól, ami én valójában vagyok. Szóval én szerettem volna visszatalálni magamhoz, és ezt végig tudatosítottam magamban, minden egyes ayahuascázás alkalmával. Ez fontos szerintem, mert ezt a szó valódi értelmében senki se fogja élvezni, azt én garantálom. Ez egy olyan dolog, ami alaposan megkéri az árát.

Ugyanakkor megéri.

Tegnap volt életem egyik legszarabb napja. Akaratlanul sikerült olyan valakit megbántsak, akit talán a világon legjobban szeretek. Annyira szégyelltem magam, hogy még meghalni se volt kedvem. Ezzel párhuzamosan beszélgettem vele az ayahuascáról (ő a keves kedvesem), és még mindig van benne egy ilyen dolog, mint ha ez valami kibaszott drog lenne, na de nem baj.

Szóval valamikor jó lesz újabb dolgokkal szembenézzek. Olyan mély dolgok jöttek ki ezzel a vitával belőlem.... nagyon sokat tanultam. Sokkal nehezebb jó embernek lenni, mint gondoltam.

De sokkal fontosabb is, mint gondoltam. Magammal vagyok kénytelen együtt élni, szóval nem mindegy, hogy "ki" az, akivel együtt élek.

Az élet egy csoda, és én is az vagyok, ahogy mindenki, de kurvára nehéz néha megfejteni.

Tegnap este megfőztem, ittam egy negyedet, és nagyon kellemes tripem volt, beszélt hozzám a szoba egy szeglte, figyelmeztetve, hogy hiába akarom később látomásnak gondolni, nem fogom a tárgyak mögött találni ezt a hangot.
Lehet, hogy csak az elmém volt, vagy mégiscsak egy egyszerű hallucináció, mindenesetre nagyon komoly dolgokat hallottam, ilyen pszichológiai tanácsokat.
Ami a leginkább megfogott, "szóba kerültek" a félelmeim, és azt az infót kaptam, hogy "figyelj,olyan nincs, hogy félelem, csak az, hogy te félsz. De nincs félelem, egyszerűen TE félsz". Ez másnap is előkerült.
Aztán nem is tudom mi volt, álmosodtam, és mivel elkezdtem gőzöm sincs mitől beparázni, jobbnak is láttam az alvást. Igen ám, de az álmosság addig tartott, ameddig a parázás ELLEN akartam elaludni. Persze, hogy nem ment, és szenvedtem, mint az állat.Tudatos voltam arról, hogy nincs tétje a dolognak, szóval, hogy nincs igazi gáz, és akkor már az olvadó falak és egyéb látványosságok is visszahúzódtak. A végén annyira féltem, hogy pótmegoldásképp benyomtam a gépem, és megnéztem minden magafajta falusi kutya kedvencét, egy rész Kukori és kotkodát. Persze, hogy nem lett jobb!
Akkor lefeküdtem, azt mondtam, oké ez is jó lesz valamire, és különben is a hang megmondta: nincsen, nem létezik félelem, csak én most beleegyeztem abba, hogy félni fogok.
Alvás, kb 4 óra, ébredés.
Na persze, hogy kapásból azon gondolkodtam, hogy ha még valamelyest bennem van és rádolgozok...nem akartam megmondani, hogy rondán beparáztam, egyrészt nem akartam, hogy aggódj miattam, másrészt nagyon eldöntöttem, hogy valami fontosnak kell történnie. Rájöttem ugyanis tegnap, igen rondán szétszakadva, de még a jó részében, hogy van egy rakás rossz szokásom. És nem az a baj, illetve baj, de nem akkora, hogy vannak, hanem hogy pótszerek, és mindig VALAMI HELYETT csinálom őket. Utálom a csúnya beszédet például, nem nagy dolog. De azt végképp utálom, hogy nem azért beszélek néha csúnyán, mert egyszerűen úgy tartja kedvem, az belefér, hanem dühös vagyok, félek stb. A lényeg, hogy valami HELYETT, és ez nem jó.
Tegnap egyszerűen csak megijedtem, hogy szenvedni fogok. Pedig "megmondták": nincs félelem, nem létezik. Csak fáj, és akkor beletörődés, tűrés, szembenézés és megtisztulás helyett fél az ember. Mondom, nagyon összefüggött az egész.
Aztán reggel beugrott a második pohár. Itt lefeküdtem, de tudtam, hogy nem fogok aludni. Élményeim voltak, képek az életemről. Nem olyasmik, hogy mittudomén 1984-ben állatkertben voltam. Olyan volt,  mintha egy gyorsan haladó autó ablakából nézném a tájat, és így pillanatképekből összeáll a mondandó. Akkor hallottam megint a hangot, hogy nincs nagy gáz velem, én szeretni akarok, csak nem megy sokszor egy rakás pszichikai hordalék miatt.
Na ez bő két óra alatt majd teljesen lement, kicsit betépett érzés volt.
Egy bátor pillanatomban gyorsan megittam a teljes maradékot, azaz az egésznek majdnem a felét. Elfelejtettem, hogy az előző pohárnál azt hittem megdöglök annyira szarul voltam, de valami "súgta" hogy ha ezen felemelkedek, mert hát ez "csak" a test, akkor komoly dolgokat kapok. Na ezért nem paráztam újra, és akkor jöttem rá, hogy tegnap a fájdalomtól ijedtem meg.
Szóval harmadik kövér pohár.
Egy ideig semmi, kis betépettség, de azt hittem meghülyülök olyan szarul voltam. Valami hülye elvont jazz helyett, amit eddig toltam beraktam mást.
Csak kis betépettség volt, de lefeküdtem, mondom lesz, ami lesz.
Nem tudom, hogy történt.
Azt se, hogy mikor.
És azt se, hogy mi.
Issszonyatos fájdalmaim voltak, azt hittem meghalok, de tényleg, pokoli volt. De már volt rutin, hanaura, ne félj, nincs félelem, csak van fájdalom, ami elől menekültél az egész életedben: ezért féltél mindig.
És basszus, tényleg.
Akkor már durván össze voltam gubózva, se beszélni nem tudtam, se moccanni.
Nagyon fájt. És csodálatos volt a zene.
Na most nekem eddig is nagyon nagy és mélynek tűnő élmény volt, amit nem akarok lebecsülni, de ami itt jött, ahhoz képest semmi nem volt az addigi.
Elkezdtem rángatózni. Rohadtul fájt mindenem, és nagyon frusztráló volt, de már tudtam: ez benne van, nem fogok félni. Ezek nem is annyira tudatos dolgok voltak, főleg ebben a féldelíriumos állapotban inkább ilyen belső tapasztalás, sugallat.
Aztán egyszer elkezdett égni a test.
Nem volt meleg.
Annyira fájt!
És elkezdtem a magzatpózomban megszületni. Nem féltem, annyira szenvedtem, hogy nem jöhetett új, és a zene csodálatos volt. Gyógyultam, és ezt ismételgettem magamban: ne, senki ne keressen, ne hívjon, meg szeretnék születni, és most nagyon szenvedek, de ez valami csodálatos dolog, és maradjon mindenki kívül, jó lesz. Nagyon szenvedek, de nagyon jó lesz, csak hagyjanak megszületni.
És megszülettem. Ha lehet, még jobban fájt minden, akkor már egy szatyorban elfértem volna annyira erősen összegubóztam, és sírtam, izzadtam, fojt a nyálam, és már nem érdekelt semmi. Bárki jöhet, benyithat, felhívhat, már semmi nem számít megszülettem, és most pokolian megkönnyebbült vagyok. Aztán még ennél is rosszabb lett, alig bírtam elviselni a fájdalmat, de azt gondoltam nem akarok örökké félni, szembe nézek vele. "csak" fáj, nincs félelem, és én nem választom azt, hogy félek a fájdalomtól. Megszülettem, most először. Itt vagyok.
Aztán időbeli ugrás volt, éreztem, hogy rengeteg dolog húz vissza, rengeteg fájdalom. Itt vagyok, új lappal, mégis fáj, átéltem az egészet, de az "igazi" életem összes szenvedése arra vár, hogy feladjam és félni kezdjek.
Nagyon sírtam, akkor már tudtam beszélni és csak suttogtam: gyógyulok, meg fogok gyógyulni, meg fogok gyógyulni, ég a tűz, bele kell szórni mindent és elég. A feltétel, hogy szembe kell nézni vele. Őrjítően fájt, de extázisban voltam. És szólt a hang. Minden, amit le akarsz tenni, vedd elő, emlékezz és merj szenvedni. A tűz mindent eléget, de elő kell vedd és szenvedned kell.
Zokogtam, és sorra jöttek elő a gondok ,és sírtam,és mondtam, nem baj, meggyógyulok, meggyógyulok.
És jöttek az új szarságok, ott voltam mocskosan, éreztem magamat, mintha tényleg egy csecsemő lennék, aki nem tud az új lehetőséggel élni, megszületett, új esélyt kapott, de tele van fájdalommal, félelemmel.
És akkor tapasztaltam meg,hogy szép vagyok.Mindenhogy,és hogy egy keserű rút valami voltam,és fájt és menekültem előle,és féltem tőle,és most szembenéztem vele,és ez az egész széppé tesz kivül belül és én is ragyogni fogok,akárcsak bárki más.Én is jó leszek,meggyógyulok.
Itt fájt a legjobban.
És jöttek az újabb szenvedések, újabb fájdalmak, és át akartam élni mindet, mert tudtam ha most merek szenvedni, akkor a tűz elnyeli, és szabad vagyok.
És érdekes innentől semmi vizuális nem volt. Remegtem az ágyon, sírtam,és suttogatm: megyógyulTAM, igen meggyógyulTAM, szembe néztem a pokollal, és elégett az egész.
Innen kicsit csökkent, de még mindig remegtem, izzadtam, folyt a könnyem, nyálam.
És csak könyörögtem, igen jöjjön minden fel a szivemből, mindent lerakok. Raktam le mindent, és sírtam, szenvedek, de szabad vagyok, nem félek, és minden elégett, és jó lesz minden, csak hagyjanak meggyógyulni, senki ne jöjjön, mert most meg akarok tisztulni.
Rettenetesen fájt még mindig minden, de kezdtem tisztulni, és akkor jött ,hogy sok dolog lapulva maradt benn, sok őrült dolog talán megmarad, de az volt a sugallat, igen de már azért fogom csinálni, ha csinálom, mert akarom, nem mert helyettesíteni akarok valamit.
És hogy sokat fogok még szenvedni, de most meggyógyultam, és kigyógyultam abból is hogy el akarom kerülni a fájdalmat, ami meg lehetetlenség. És nem féltem. És nem féltem már attól se, hogy nem dobtam le mindent, mert tudtam, hogy már szembe fogok nézni ezekkel a dolgokkal, és nyerni fogok. Szenvedni fogok, de szabad leszek.


És megszólalt az msn, valaki keresett, kinyitottam a szememet, letöröltem a könnyeimet és odatámolyogtam a géphez válaszolni. Tompa voltam, fáradt, de tele voltam, jó értelemben.

Ha ma eljutok odáig, akkor megpróbálok összerántani egy kisebb anyagot az elkészítésről és a használatról, ill annak hasznáról.

Semmilyen vegyészmérnöki dolog nem várható, nem lesznek grafikonok, se forrásmegjelölés (amik amúgy jók, szóval nem azért), csak simán leírom, hogy nekem ez hogy jött le, milyen volt, mit tapasztaltam, mit tanultam belőle, egyszóval az egész az én egyszerű szemszögemből nézve.

A múltkorról megmaradt 50 gr mimosa-hoz a napokban szerzek még ötvenet, és szívem hölgyével nekivágunk egy mély, nehéz önismereti utazásnak. Várom már, na, pedig hát, sok-sok alkalom után se lett könnyebb egyik alkalom se, csak talán tudatosabb vagyok arról, hogy ez milyen sokat tud adni, olyan dolgokat, amikről egyre kevésbé tud a fájdalom lebeszélni.

Hja, valamikor írok egy részletes főzési útmutatót, csak még rá kellene jönnöm, hogy miképpen tudom ebben a blogprogramban úgy megírni, hogy ne a napi bejegyzések között legyen, hanem valami ikonnal elérhető, vagy...ú, de meg kellene nekem pécéül tanulnom. :)

Habár egy kedves valaki megajánlotta, hogy segít ,hát...lehet, hogy jobban járnék.

Terv az van nem kevés. Anyagismertetőket nem akarok, mert akár a DAATH-on, akár máshol rengeteg ilyen van, tudományos értelemben meg én nem vagyok egy nagyon felkészült ember. Persze vannak ismereteim, nyilván, de inkább az a része érdekel a dolgoknak, ami, mondjuk úgy a jellemfejlődést segíti. Én ennek látom értelmét.

Nem akarok sámán-izét se játszani, bár az lennék! De nem vagyok. Se vegyészmérnököt, az meg nem is akarok lenni.

Egy szimpla arc vagyok, aki szeretne jobb emberré válni, és egy rakás izgalmas dolgot találni az életben ami segíthet. És az a fajta ember vagyok, aki nem utasít vissza semmit, azzal,hogy na ,majd én megfejtem. Tanulni nem szégyen. És akár egy könyv, akár egy beszélgetés, akár az ayahuasca is sokat tud tanítani. Sok dologban tud segíteni.

Nyilván nem ezeken múlik, a maga dolgait mindenki maga fogja végigkínlódni, ebben senki nem fog segíteni, de az, hogy ennek a kínlódásnak legyen konklúziója, hogy igazából építsen, na az a nehezebb, és én örülök mindennek, ami segít abban hogy lássak, hogy egyszerűen csak egy jó emberré válhassak, aki tud sokat adni másoknak, és még emellett gazdag is marad a lelke.

"Amíg valakit szeretek, addig egészben elfogadom, addig örömöt lelek benne úgy, ahogy ő van. Abban a pillanatban, amikor valakit kritizálok, már nem szeretem azt az embert. Ha kritizálok valakit, miért így, miért úgy csinál valamit, az már bánt, akkor már faragom őt. Csak akkor mondhatod azt, hogy szeretlek, ha valóban teljes és nagy örömöt találsz a másikban úgy, ahogy a másik éppen van. Tehát elfogadni a másikat egészben úgy, ahogy van. Abban a pillanatban, amikor egy részletet nézünk meg, abban a pillanatban szeretetről már szó sem lehet. Ha valakit nagyon szeretsz, és el vagy ragadtatva tőle, hogy már megijeszt, hogy menyire szereted, és nem akarod szeretni, akkor csak azt kell csinálni, hogy nézzél rá egy részletére, és abban a pillanatban már nem fogod szeretni. Tehát ha szereted az arcát, akkor nézd meg a bőrét, és ott van egy pattanás, akkor nézd a pattanást, és akkor már utálni fogod. És ez az agynak, a két féltekének egy váltása. Mert a bal félteke, az mindig a részleteket nézi, az a fákat nézi az erdőben. A jobb félteke nem látja a fákat, az csak az erdőt látja. A jobb félteke az, ami megengedi nekünk, hogy legyen intuíciónk, és hogy szeressünk, a bal félteke pedig elrontja ezt a szeretetet, mert darabokra bontja az egészet. A pszichológia, mint gondolom kitanultátok, és a pszichiátria, az mind balféltekei dolog, és a jobb félteke, az teljesen el van hanyagolva. De egy páciens, aki boldogtalan a világban, az nem azért jön, hogy analizálják a bal féltekével, hanem, hogy valaki végre először talán az életben elfogadja és szeresse. Abban a pillanatban, amikor valaki elfogad minket, abban a pillanatban úgy tudunk nőni magunkban, akik mi vagyunk, hogy ne kelljen állandóan küzdeni azok ellen az erők ellen, amik ránk hatnak, hogy így kell lenni, úgy kell lenni, ezt kell csinálni, azt kell csinálni. És még egyszer azt mondom, hogy mindenki azt akarja, hogy színészkedjél. És egy jó terapeuta, amiből sajnos nagyon kevés van a világon, abban segít, és bátorít, hogy hagyjuk a színházat, nem kell azt játszani, nem kell alakítani azt a karaktert, amit a társadalom, a szüleid, a tanítóid mondanak, és hogy a világ elég gazdag és szeretettel teli ahhoz, hogyha te önmagad leszel, akkor sem leszel egy darab szar. Mert mindenki azt mondja neked, hogy te egy darab szar vagy, azt pedig takard be aranylemezzel, tehát aranyozd be azt a szart, ami te vagy. És akkor nagyon félünk egymástól, mert ha közel kerülünk egymáshoz, hozzáérünk a látszó aranyhoz, és akkor azon az ujjunk keresztülmegy, és akkor a szarba érünk. Ettől fél a legtöbb ember, hogy nehogy közel kerüljünk egymáshoz, mert akkor megtudod, hogy az alakításod mögött csak egy ronda, szaros ember vagy."

Mai napi tanulságom: élni jó.

És nehéz.

...mindenkinek! :)

Maradt még kb 18 gr mimosa, 5 gr harmala megfőzve, talán holnap segítségül hívom!?

Sok fejlődnivalóm maradt még. Ma pl. azon gondolkodtam, hogy milyen jó dolog egyszerűen élni, és hogy mennyire szeretnék egyszerűen és boldogan élni. A szép a dologban, hogy ebbe az irányba tartok, szóval aggodalmora semmi okom, de sok-sok akadállyal kell még szembesülnöm, és sajnos egyik sem a külvilágban van.

Azt hiszem, ha a hétvégén úgy alakul a szerelmemmel, akkor elviszem őt egy nagyon különleges utazásra. Ahol találkozhat önmagával. Új lesz, fájdalmas, mégis csodááás!

"Csend
Egy ideig nem szólt semmit, csak nézte.
Megfordította,majd körülnézve, hogy valóban senki se látja, meg is szagolta, végigsimította a kezét rajta.
Mmm, nagyon kellemes....
Aztán megfordítva, élére állítva, mindenféle pozitúrában újra megszemlélte, majd olyan lomhán, mintha a felhőkkel akarna versenyre kelni, egy apró mosollyal hátradőlt.
Valamiért nagyon szerette ezeket a pillanatokat.
Végül, újra ránézett a fadarabra, és mélyen rezgő hangján, mintegy emlékeztetendő önmagát, ennyit mondott:
"Hmmm, szép óra van benned elrejtve.
És nem csak szép, hanem nagyon különleges is.
Nem is tudod, milyen szerencsés fardarab vagy.
Amikor a földre sodródott dió állapotában feküdtél elhagyatva, értelmetlenül, a legnagyobb optimizmussal is legfeljebb egy kóbor varjú csőrének ölelésére áhítozva, gondoltad-e volna, hogy egyszer falra akasztják azt az órát, amit a tested még sok évig rejteni fog, azt az órát, ami arra fog születni, hogy egy kicsit megváltoztassa egy ember életét, és lelki békéjét?
Gondoltad volna, hogy ilyen kincseket fogsz adni a tulajdon testedből?
Soká tartott, míg rejtegetted magadat előtte, de én odaadlak neki.
Sőt, nem is odaadlak, hanem igazából visszaadlak, és nem csak téged, hanem amikor arra a bizonyos falra néz, talán a szabadságát is."

Ma a suliból hazafele menet megéheztem. Nem nagyon szeretem más főztjét enni, szóval ilyen kis egoista vagyok, jól megvagyok a sajátommal, de annyira éhes lettem, hogy a Határ útnál van az a plaza, nem bírtam tovább bementem.

Már a hely nevére se emlékszem, csak hogy mennyire szar volt. Illetve nem is szar csak....

Basszus miért van az, hogy a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig az igazi dolgokat keressük, aztán ahelyett találunk valamit, ami majdnem olyan, és csak annyira nem olyan hogy tudjon fájni az, hogy na, nem egy nagy dolog, talán semmi, de sikerült ma is kicsit becsapni magamat....

Ma olvastam bejegyzéseket a daath-on, sok jót és pár nem nekem valót és gondolkodni kezdtem valamin, amit itt már fejtegettem ez alatt a néhány bejegyzés alatt.

Nevezetesen, hogy mit jelent valódi dologhoz, élményhez jutni.

Na, erre mindenkinek van tippje! :)

Szóval itt válik ketté a dolog. Az egyik csapatot elneveztem droghasználóknak. Semmilyen pejoratív dolgot nem szánok mögé, sokáig magam is e csoportot gazdagítottam, és semmi gondom nincs azokkal akik most is. Nem mondom, hogy ez nekem már szar, mert fejlődtem. Nem tudom,hogy fejlődtem-e, változni tutira változtam. Ezektől a szerektől tényleg  nagyon mély, komoly dolgokat lehet kapni. A másik csapat pedig, akik blogomra szánt főtéma kedvelői.

Ugyanis aki ayahuascázik, annak a fő élmény nem a hatás, ami alatt van néhány órát, hanem az Élete, ami a hatás után jön. Ezért mondom, hogy ez valami igazi dolog, nagyon az. Sok minden más klassz dolog is van, de én semminél nem tapasztaltam ezt, ezért is szeretem egyfajta gyógyszernek nevezni az ayát, mert tényleg a minden napokban hat, és változtat.

Mert ez számít, csak ez számít.

És tényleg.

Próbálom a nagy dumákat és óriási filozófiákat elkerülni, most mégis egy annak hangozható dolog jutott az eszembe.

Megkérdeztem magamtól a legutóbb, amikor ayahuascáztam, hogy mit akarok ettől a dologtól, mit akarok az ayahuascától. Készítettem hangfelvételt magamról, amikor azt suttogom, hogy csak szeress és taníts, csak szeress és taníts engem. És akkor az volt a gondolatom, hogy jó de mégis mire, vagy mit tud tanítani az ayahuasca, amit talán másként nem értene az ember.

Ha egy frappáns mondat kellene, akkor azt mondanám, hogy az ayahuasca megtanít együtt lenni önmagammal. Az ayahuasca megtanít önmagam lenni, megatanít együtt lenni a fájdalommal.

Naponta kb a legőszintébb ember is,helyesebben aki annak hiszi magát,100000000szor hazudik magának,becsapja magát.Az egyik teázás alkalmával arra jöttem rá,hogy amiket csinálok,azokkal nincsen semmi baj.

Bármit tettem az életben, azt valami ellen, vagy valami helyett tettem. És akkor arra gondoltam, ha rossz dolgot is csinálok, az se olyan nagyon nagy baj. Javítható. De ha valamit csinálok azért, hogy egy másik dologból adódó fájdalmamon enyhítsek, az nem őszinte kapcsolat, és...hát ja, banyek, nagyon nehéz az embernek őszintének lenni önmagával.

Pedig megéri.

Pedig az tényleg mindent megér.

A valóság a legextatikusabb dolog.

A harmala-mimosa változtatot preferálóknak:

Szkeptikus voltam egy ideig azzal kapcsolatban, hogy a harmalát kapszulával vigyem-e be, mert hogy az valahogy nem az igazi.

Jelentem: de, az! :)))

Sokkal kisebb rosszullét, persze a hányás az elkerülhetetlen, de mivel a harmalának semmi szüksége nincs hőkezelésre ezért így könnyebb. Tapasztalatom szerint nem a mimosa szokott a gond lenni, annak simán csak ilyen sár íze van, de személy szerint már akkor hát-borsózom amikor megérzem daráláskor a harmala illatát..

Brrrr!:)

A tippért köszönet Gomoa barátomnak!

"Mi az igazság jutalma?

Sok szenvedés. De az ember végre otthon érzi magát. Ha tudod, mi az igaz, akkor nem érzed elkülönülve magad önmagadtól. Akkor nincs elidegenedés, ami attól van, hogy az ember hazudik magának. Ha a fájdalmat hazugsággal csillapítjuk, ennek elidegenedés lesz az ára. Ez után pedig csak nőhet a fájdalom. Inkább együtt vagyok önmagammal, és hagyom, hogy fájjon, minthogy ne fájjon, de ne tudjam, ki vagyok. Az elidegenedés elszigetel befelé és kifelé is. Az önmagammal való sírásban van jó.

A legrosszabb pszichológiai érzés a szégyen. Ha nincs bátorságunk a szabadságra megalkuvó helyzetekben. A szégyen megszüntetése felszabadít, akkortól újra mélyen lélegzünk.

A szabadságunkat, amíg élünk, folyamatos harcban kell védeni, mert mindig mindenki ezt akarja elvenni tőlünk. Ha ezt a védelmet nem vállalod, inkább öld meg magad most. Találj örömöt a szabadságért való harcban, így élhetsz. Pszichoszomatikai vetület: a szabadság hiánya megbetegít, az immunrendszer leáll.

Ha a rákos betegnek azt mondják, van még hátra három hónapja, megváltoztatja az életét. Úgy él, ahogy eddig is kellett volna. Javulhat, meggyógyulhat. A halál engedélyt ad az életre."

Techinkailag nagyjából összeállt a fejemben az ayahuascás hétvége, majd meglátjuk. Gomoanak is vannak jó ötletei, igazából nekem is ő dobta fel, aztán ahogy lenni szokott rendesen felpörgetett.

Nem fogok feldobni a Népszabadságabn hirdetést, hogy önismeréshez keresünk bátor ayahuascázni kívánó embereket. Ez egy komoly dolog, és nekem az az elgondolásom, hogy ezzel egészségtelen dolog akárkit is megtalálni. A normális - megint csak: szerintem -az, hogy valaki hall róla, utána néz, kutat, kapcsolatokat keres a dologhoz, mert ez nem egy kibaszott hétvégi buli.

A kibaszott hétvégi bulikat is szeretem!:)

Szóval nem azért.... :)))

Csak ez más, máshogy kell megközelíteni. Azt hiszem nemsokára össze lesz csődítve a csapat azzal a néhány emberrel akiket érdekel, kicsit ismerkedni. Az ember nem szivesen mezteleníti le a lelkét totálisan idegenek előtt.

Nem beszéltünk még Gomoaval erről, de valószínűleg egy komolyabb mennyiséget viszünk, valahova vidékre, úgy hogy addig folytathassuk, mélyíthessük, amíg jól esik.

Érdekes egyébként, hogy ahány pohárral iszik az ember, nem az van, hogy annál erősebb, mélyebb a dolog, hanem minden pohárral 5-ször erősebb a hatás! :) Köszönhetően a DMT és az antiMAO kapcsolatának. Amúgy, hogy valami konkrétat is írjak, most kísérleteztem azzal, hogy több részletben szedem be a harmalát, és a hatás nagyon intenzív így, főleg a normálisnak mondható aránynál jelentősen több harmalával, ami kicsit kevésbé vizuálissá, ugyanakkor jelentősen élményszerűbbé tette a dolgot. Jól sült el.

Aztán majd meglátjuk, mikor lesz itt az ideje, álmaim nője emlegette ezt a dolgot, én is nyilván, és akkor kitaláltuk, hogy fogunk együtt ayahuascázni. Hát, nagyon komoly dolog lesz, az egyszer biztos....

Kivárjuk!:)

Ma is Feldmárt hallgattam. Hát igen, nagyon tud valamit ez az ember. Tágabb értelemben, vagyis a szó igazi értelmében Ő is ayahuasca. Segít kiszabadulni, és ezért nagyon hálás is vagyok neki.

Egyszer talán személyesen is elmondhatom Neki!:))

Hja, majd ha megfejtettem, hogy a francba tudok képeket betenni akkor fogok jó sokat! :)

"Talán még egy dolgot mondok, ami nekem most nagyon érdekes. Voltam egy konferencián, ahol terapeuták gyűltek össze a világ minden részéből, akik ilyen dolgokat használnak a terápiában, és egy brazíliai pszichológus nagyon érdekesen figyelmemre hozott valamit, hogy például van egy tea, Észak-Brazíliában használják. Chilében is, és ott legálisan használják. Ayahuasca-nak hívják a teát. Két növényből állították össze. Az maga egy csoda, hogy hogy találták ki, hogy ez a két növények az a hatása, ami, mert egyik növénynek sincs semmi hatása, vagy nem olyan hatása van, mint együtt. És hogy hogy fedezték fel, hogy ez a kettő ilyen, azt nem tudom. De minthogy ez teljesen organikus, ez teljesen... ezek növények, ez egy tea. Az élmény, az nagyon olyan, mint az LSD-élmény, de mégis teljesen más. Az LSD, az tulajdonképpen egy kémiai valami, amit összeraktunk. Az Ayahuasca, az egy növény. Amikor az ember Ayahuasca-t vesz be, akkor az élmény az, mint hogyha egy szellem, egy egészen más intelligencia lép be az embernek a tudatállapotába. Tehát valaki vagy valami, egy intelligencia elkezd bennem élni az Ayahuasca hatására. És ez fiziológiailag is, tehát ez a szellem néha, mint egy kígyó, néha, mint egy tigris végigszaglássza és nyalogatja az összes szerveimet. A májamat, a szívemet, a hasamat, a beleimet, mindent. És utána megmondja, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy egészséges legyek. És akkor a lelkemet is megvizsgálja, és megmondja, hogy hogy kell élnem, hogy boldog legyek.

Nagyon sokat hánynak az emberek, amikor Ayahuasca-t isznak. És a hányás az egy nagy megkönnyebbülés, mert mindazokat a hazugságokat, amit lenyeltünk, az Ayahuasca segít, hogy kihányjuk.

Az LSD, az tulajdonképpen csak egy mechanikus dolog. Az nem egy organikus dolog Nem olyan, mint az Ayahuasca. Az LSD olyan, mint egy villanykapcsoló: föl és le – on and off. Az tulajdonképpen, miután az LSD-t beveszi az ember, tizenöt perc múlva már nincs is a szervezetben. Tehát hogyha pisilne az ember, akkor már kipisilné.  De az elég ahhoz, hogy egy-két kapcsolót föntről letegyen vagy lentről föl. És akkor körülbelül nyolc-tíz órába telik, amíg a kapcsolók visszamennek oda, ahol voltak eredetileg.

Egy terápia szempontjából mindkettő, az Ayahuasca és az LSD is, néha úgy tűnik, hogy éveket tud... évekkel tudja lerövidíteni azt a folyamatot, ami szükséges ahhoz, hogy fölébredjünk."

Feldmár András