"Csend
Egy ideig nem szólt semmit, csak nézte.
Megfordította,majd körülnézve, hogy valóban senki se látja, meg is szagolta, végigsimította a kezét rajta.
Mmm, nagyon kellemes....
Aztán megfordítva, élére állítva, mindenféle pozitúrában újra megszemlélte, majd olyan lomhán, mintha a felhőkkel akarna versenyre kelni, egy apró mosollyal hátradőlt.
Valamiért nagyon szerette ezeket a pillanatokat.
Végül, újra ránézett a fadarabra, és mélyen rezgő hangján, mintegy emlékeztetendő önmagát, ennyit mondott:
"Hmmm, szép óra van benned elrejtve.
És nem csak szép, hanem nagyon különleges is.
Nem is tudod, milyen szerencsés fardarab vagy.
Amikor a földre sodródott dió állapotában feküdtél elhagyatva, értelmetlenül, a legnagyobb optimizmussal is legfeljebb egy kóbor varjú csőrének ölelésére áhítozva, gondoltad-e volna, hogy egyszer falra akasztják azt az órát, amit a tested még sok évig rejteni fog, azt az órát, ami arra fog születni, hogy egy kicsit megváltoztassa egy ember életét, és lelki békéjét?
Gondoltad volna, hogy ilyen kincseket fogsz adni a tulajdon testedből?
Soká tartott, míg rejtegetted magadat előtte, de én odaadlak neki.
Sőt, nem is odaadlak, hanem igazából visszaadlak, és nem csak téged, hanem amikor arra a bizonyos falra néz, talán a szabadságát is."
Óra
2009.06.13. 22:49 - hanaura
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.