A múltkorról megmaradt 50 gr mimosa-hoz a napokban szerzek még ötvenet, és szívem hölgyével nekivágunk egy mély, nehéz önismereti utazásnak. Várom már, na, pedig hát, sok-sok alkalom után se lett könnyebb egyik alkalom se, csak talán tudatosabb vagyok arról, hogy ez milyen sokat tud adni, olyan dolgokat, amikről egyre kevésbé tud a fájdalom lebeszélni.
Hja, valamikor írok egy részletes főzési útmutatót, csak még rá kellene jönnöm, hogy miképpen tudom ebben a blogprogramban úgy megírni, hogy ne a napi bejegyzések között legyen, hanem valami ikonnal elérhető, vagy...ú, de meg kellene nekem pécéül tanulnom. :)
Habár egy kedves valaki megajánlotta, hogy segít ,hát...lehet, hogy jobban járnék.
Terv az van nem kevés. Anyagismertetőket nem akarok, mert akár a DAATH-on, akár máshol rengeteg ilyen van, tudományos értelemben meg én nem vagyok egy nagyon felkészült ember. Persze vannak ismereteim, nyilván, de inkább az a része érdekel a dolgoknak, ami, mondjuk úgy a jellemfejlődést segíti. Én ennek látom értelmét.
Nem akarok sámán-izét se játszani, bár az lennék! De nem vagyok. Se vegyészmérnököt, az meg nem is akarok lenni.
Egy szimpla arc vagyok, aki szeretne jobb emberré válni, és egy rakás izgalmas dolgot találni az életben ami segíthet. És az a fajta ember vagyok, aki nem utasít vissza semmit, azzal,hogy na ,majd én megfejtem. Tanulni nem szégyen. És akár egy könyv, akár egy beszélgetés, akár az ayahuasca is sokat tud tanítani. Sok dologban tud segíteni.
Nyilván nem ezeken múlik, a maga dolgait mindenki maga fogja végigkínlódni, ebben senki nem fog segíteni, de az, hogy ennek a kínlódásnak legyen konklúziója, hogy igazából építsen, na az a nehezebb, és én örülök mindennek, ami segít abban hogy lássak, hogy egyszerűen csak egy jó emberré válhassak, aki tud sokat adni másoknak, és még emellett gazdag is marad a lelke.