ayahuascareality

Kicsit lemaradtam az írással, pedig már ritkulnak az lfoglaltságok az életemben, mondhatni kezd lecsengeni a nagy szezon, de azért még van mit elrendezni. Általában szeretek sok dologgal foglalkozni. Máskor meg csak ücsörögni a kaktuszaim között. (Ha valaki meg akar lepni valami ajándékkal, ennek mindig örülkök. Imádom a kaktuszokat!:))

Több, ha jól számolom négy alkalommal is magamhoz vettem ayahuascát az utóbbi időszakban, és idén még két alkalommal, amiről már írtam, úgyhogy nem igazán unatkoztam, ez most relatív egy kicsit pörgősebb időszak volt, előtte fél évig pedig "semmi". Na akkor történt a legtöbb dolog velem, sikerült jó mélyre ásni abban az önismereti dologban, amibe belekezdtem. Ez is kicsit lecsengeni látszik, most azért jó ideig nem veszek magamhoz a medicinből, mert olyan sok felismerés (és munka!) adódott, hogy valójában nincs oka "folytatni". Ez nyilván nem fog örökre szólni, egy-két hónap esélyes most. Az igazság az, hogy ennek egy alkalomnak kell lennie, akkor van értelme. Szerencsére nem sokszor láttam azt, hogy borították magukba az emberek ezt a medicint, ha kell ha nem. Annak én sose láttam értelmét. Szó se róla, jót tesz az egészségnek is, és nagyon rákapni se lehet, de ha nincs egy komoly oka, egy komoly miértje ennek, akkor kifolyik az ember kezéből az amit kapott, vagy tanult.

Néha ez a nagyobb munka, megtartani dolgokat. Többek között ezért van az, hogy nem egyszer vesz magához az ember ebből a szakramentumból. Elég lenne. Egyszer egy sámánasszony, Gabriela Peralta is ezt mondta egy barátomnak.  Hogy ez egny annyira szent dolog, hogy egy alkalmom után is benne marad az ember életében.

Viszont mi egy kicsit gyorsan felejtünk, szóval kell az emlékeztető, de közben jó nem megfeledkezni a kezdeti intencióról, hogy egyáltanán mi a fenét keres itt az ember.

Szóval most melós hétköznapok vannak, kedves barátok, igyekszem integrálni, és nem eltékozolni a sok szerencsét! Kár lenne...

Ayahuasca Visions: The Religious Iconography of a Peruvian Shaman LETOLTES

"Minden fának, minden növénynek van egy szelleme. Az emberek azt mondhatják hogy a növenyeknek nincs elméje, én azt mondom erre nekik hogy a növény élő és öntudatos. Egy növény nem beszélhet, de szellemmel, tudattal rendelkezik, ami ugyanúgy lát mindent, ez a növény lelke, a lényege, az ami élőve teszi. A csatornák melyeken keresztül felszívja a növény a nedvességet és a tápanyagokat, a szellem vénái..."

(Köszi Bufo!!!!)

Korán megyek ma dolgozni, egy családhoz, úgyhogy ismét délutánra halasztom az írást. Most már tényleg szétrobbanok a sok témától, nincs mese le kell őket írni. Aztán remélni, hogy ez nem csak nekem volt hasznos!:))

Általában sámánizmusról, és konkrétan ayahauasca témában is, annyi de annyi dolog felgyülemlett, hogy nincs mese. Kicsit kevesebb időt szántam mostanában az írásra, több más érdekes dolog is volt, amik szezonálisak, vagy éppen most volt szükség rájuk, de azért lassan ez is lecseng, és folytatódik az aktívabb jelenlétem, remélem több ember örömére:)

Addig is szép napot, és mihamarabbi találkozást! 

Nem viszem túlzásba mostanában az írást, elég sok dolgot szedtem mostanában is össze, de valahogy minden más is összejött!:)

Azért igyekszem az eddigi, remélhetőleg jónak tartott színvonalat, gyakoriságot tartani. Az elején sokat tanakodtunk Mernyauval ezen. Ő mondta még, hogy csak azért ne írjak, hogy írás legyen. És ebben igaza is volt, remélem ezt sikerült elkerülni eddig. És később is. Viszont ezzel együtt is eg yélő, lélegző dolgot tervzetem el magamban, ahol nem hetente két bejegyzés jelenti az aktivitást. Van ahol pont az a jó, ezzel nekem nincs is nagy gondom, nem mindenhez illik ugyanaz, de én személy szerint annyira ki voltam éhezve ebben a témában, olvasóként és lelkes kezdeményezőként is, már ami a magyar nyelvű dolgokat illeti, hogy nagyon szerettem volna, hogy ha mindig összejön valami friss, érdekes dolog. Persze néha utólag fedeztem fel dolgokat, és az is rendben van, de pl az Avatar filmmel kapcsolatban ezért nem írtam túl sokat. Több külföldi oldalon voltak nagyon érdekes, színvonalas írások, amelyek összehasonlították az Avatar világát azokéval a törzsekével, akik ayahuascát kultiváltak.

Szóval erről a témáról lemaradtam. Ennek akkor lett volna értelme, ha AKKOR és OTT írok erről, vagy veszek át, fordíttatok le cikkeket, amikor ez amolyan gyakori téma volt. Lehet, hogy majd ha kultuszfilm lesz belőle, akkor meggondolom magamat!:)

Szerencsére a dolgok többsége nincsen ennyire aktuálissághoz kötve, úgyhogy azért nincs akkora jelentősége az időrendiségnek.

Aztán tartalom: sokat gondolkodtam, mert többen kerestek főzéssel kapcsolatban, és egy majdnem kész cikket tettem félre. Lehet, hogy örökre, lehet hogy nem. Történt néhány dolog a látómezőmön belül, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon nem kell ezt nekem erőltetni. Eleve senkit nem akarok erre rábeszélni. Ez egy csodálatos világ, tényleg, de nem mindenkinek azonos az útja, és ez egy olyan nehéz ügy, hogy nagyon erre izguló embernek kell lenni, hogy jó legyen. Másrészt pedig a felelősség. Egyáltalán nem én fogom eldönteni, hogy ez kinek való, és kinek nem. Ki a franc vagyok ahhoz? Ellenben amikor megkeresnek, hogy kéne egy kis ayahausca, akkor tudok nemet mondani, és nem kell egy visszautasítgató parasztnak lennem, elég megemlíteni, hogy itt ez az oldal, olyan sok dolgot sikerült összeszedni a témában, olvass utána! Ha tudsz angolul, akkor meg még sokkal-sokkal több anyag van, merülj bele, olvass utána, gondold át! Ennek tényleg így van szerintem értelme, az ayahuasca az egy ilyen szerelem-kérdés, amennyire nekem ez lejött. Vagy nagyon szereti valaki, és nagyon jól meg van abban a világban, aminek a része ez az egész, vagy nagyon nem az ő pályája, és ettől nem lesz se jobb, se rosszabb, egyszerűen más, és ez így rendben is van.

Úgyhogy abban maradtam, legalább is egyenlőre magammal, hogy a "korai" főzős cikkeket nem fogom kivenni, én nem akarok, és nem is fogok senkit se megakadályozni abban, hogy ezt tegye, hiszen ami keveset tudok, azt pont azért tettem közzé, hogy másnak kicsit könnyebb legyen, de így, hogy nincs annyira szem előtt, lehetőség van jobban "utánamenni", utánaolvasni ennek az egész világnak. Megéri!

Ezt az írást már betettem korábban, az ok amiért újra aktuális lett, a fantáziátlanságom mellett:) az, hogy a PannonInipi a nyári szezonra sok-sok rendezvénnyel várja az indián kultúra iránt érdeklődőket. Nagy dolgok készülnek ám, érdemes figyelni, egy rakás új program, a szokásos jó csapattal.

A cikk a www.inipi.wicca.hu/cikkek.html linken érhető el eredetiben, íme:

"Szombaton délután szerencsém volt a Mosoly utca közelében a József Attila Művelődési Házban végighallgatni egy felettébb érdekes előadást: Márton Attila beszélt az észak-amerikai indiánok spirituális szokásairól, többek között a Sundance ünnepről, a négynapos férfivá avatásról, az inipiben történő megtisztulásról és a Peyote kaktuszról, amelyet meszkalintartalma miatt fogyasztanak némely esetben.

Érdekes kultúra az indiánoké, illetve érdekes volt. Attila elmondása szerint a hagyományban úgy maradt fent, hogy a rítusokat a történelem kezdetén a White Buffalo Calf Woman adta át a törzseknek. A különböző szertartások mind az indiánok fennmaradását szolgálják azáltal, hogy elnyerjék általa Wakan Tanka kegyét. Amikről hallottunk egyáltalán nem finom ünnepek voltak, hanem sok esetben brutális, testet-lelket-szellemet kínzó és feltámasztó események. Fehér ember talán ki sem bírná.

Attila többek között részt vehetett a Sundance ünnepen a sziúk oldalán, ahová 2003 óta fehér ember nem teheti be a lábát, illetve csak olyan, aki régi kapcsolatban áll az indiánokkal. Elmesélte például, hogyan készítik elő a területet, választja ki a fát a húsz táncos egy szűz segítségével. A tánc négy napig tart, és a húsz táncos hozzá van kötve a fához , de nem akárhogy. A mellkasuk alá sascsontot szúrnak, erre van rögzítve a bőrszíj. A négy napos tánc közben sem ételt, sem italt nem vesznek magukhoz. Nappal, miközben táncolnak a bőrük folyamatosan nyúlik és az ünnep végén úgy szakítják ki magukból a csontokat, így válnak el a fától. Ezt négy egymás követő évben kell megcsinálniuk, ha már egyszer kiválasztottak lehettek. Szenvedésükért cserébe Wakan Tanke segít a népükön. Mivel a világ minden teremtménye a Nagy Szellemé, ők csak ezt adhatják neki.

Attilán látszott, hogy ez a huszonkét év mennyire meghatározza a gondolkodását, a világról alkotott képét. Mint mesélte, elkészíti a saját békepipáját. Ezért elzarándokolt arra a szent helyre, ahol a pipafejhez való követ az indiánok évszázadok óta bányásszák. Csak ők. Hagyományos eszközökkel faragta ki, sólyomtoll kerül majd rá és majd magyar bokorról készít neki szárat.

Az előadás jó kezdet volt. Ami követte: az esti Múzeumok Éjszakája, ahol aztán lejártuk a lábunkat. Szerencsére a csepegő eső sokakat elriasztott, így könnyebb volt bejutni a múzeumokba. De azért csak azt mondom, hogy aki teheti, jövőre ki ne hagyja. Menjen el erre, illetve ha valahol azt olvassa, hogy Márton Attila beszél az észak-amerikai indiánokról, akkor oda is."

-Sheenard-

Ahogy talán többen is láttátok, nem elérhető a fórum. Egy ideig gondolkodtam a megoldáson, végül is ami lényeges infó, hogy bezár a régi fórum. Mivel jómagam nem nagyon vagyok otthon számítástechnikában, ezért mást kértem meg az üzemeltetésére, akitől elköszöntem, több dolog miatt is, így most már végleges a dolog, hogy lesz új fórumunk.

A koncepció az ami még kérdéses, mondom is miért vagyok dilemmában: olyan fórumot szeretnék, ahol a nagyon technikai, amolyan "szakmai" dolgokat is meg lehet vitatni, de lehet "egyszerűen" csak beszélgetni olyanokkal, akikben van valami közös, szóval amolyan közösségibb irányt képzeltem el, már ha van rá igény. Nem tudom, nem döntöttem még, szeretek "jelre" dolgozni, és eddig nem igazán nyilvánult meg a dolog. A cél továbbra is amolyan közösségépítés ami a háttérben történik is, egyre szebben, és ezt valahogyan szeretném a fórummal összekötni, hogy mindenki fóruma legyen, ne csak a csapat egy részének, és ezt valahogy ki kell majd találni hogy legyen.

Főleg amiatt agyalok rajta többet mint általában szoktam ezeken a dolgokon, mert nem szeretnék egy harmadik fórumot is, szóval jó lenne egy hosszútávú megoldást találni, ami mindenki számára a legklasszabb.

Bárkinek ha ötlete van, ne tartsa magában!:)

Apropó: a blogponthu statisztikája alapján nem csökken az olvasottság, viszont mostanában ritkábban kommenteztek! Figyelek ám!:)

Ismét eszembe jutott (szerencse:), hogy még korábban szerettem volna írni erről a témáról, összehasonlítva a sámánkultúrákat a hindu filozófiarendszerrel, ugyanis van egy számomra is ismert, nagyon erős találkozási pont, de azért ehhez utána kell komolyabban olvassak, hogy egy pontos, részletes, tartalmas írást összehozhassak. Alapismereteim vannak más vallások/filozófiák lényegéről, de ebben érzem relatív otthonosan magamat, hiszen ezt próbálom élni is!:)

Amikor ezek a dolgok felmerülnek, én mindig nagy megnyugvást érzek, mert az egy dolog, hogy négy világ sámánjai, egymástól függetlenül ugyanazt élik, de hogy ehhez még az úgynevezett világvallások is passzoljanak, az tényleg feltételez ebben a borzalmasan szubjektív világban valami mégis-egyetemes dolgot, elvet. Nyilván ehhez le kell nyírbálni, főleg a vallásokra jellemző, többnyire politikai okú dogmákat, és amikor ott a dolog veleje, ami bárki számára elérhető, és igazi, akkor ott én egy nagy családot látok, és nem csak amolyan filozófiai értelemben, hanem ténylegesen, élve is azt! És ez nem egy kis dolog. Az egyik amitől nagyon fél sok ember, az az, hogy úgy eltéved, elkallódik. Egyébként jellemző módon ez a félelem az ayahuasca hatása alatt is gyanúsan nagy rotációban jelentkezik elég sok embernél. Ez a fajta elveszettség, deperszonalizált állapot.

Nyilván nem állítom, hogy ezt az én hülye soraim fogják orvosolni:), ez egyértelmű, de azért megtanulni magát több helyen is otthonérezni, nos ez bárkire ráfér, úgy hiszem. Voltam a hétvégén Zalaszántón a buddhista Sztupánál, ahol hindu imákkal igyekeztem mélyülni, az oltáron pedig mások által odavitt, felajánlott keresztrény jellegű dolgokat láttam. Teszem hozzá, jól megférni. És én nagyon remélem, hogy ez a tendencia valahogyan utóléri ezeket a természetvallásokat is, mint amilyenek ezek a sámán kultúrák, hiszen itt sincs másról szó.

Lehetőségem volt többször beszélgetni személyesen egy jól ismert sámánnal. Nagyon megfogott ahogyan Európáról beszélt. Ha a történelmi tényeket nézzük, akkor minden ami rossz, kártékony, romboló(és urambocsá sátáni) volt az ő történelmükben, azt innen a mi vén Európánkból érkezett oda.

És Ő rossz érzés nélkül beszélt Európáról, miszerint ez egy fantasztikus hely, ahol az össze kultúra találkozik és jól megfér egymás mellett. És milyen igaz is ez! Mindezt rossz érzés nélkül, pedig nem hiszem, hogy ne tudta volna, hogy az Európából jövő keresztény szeretet csinált anno vérfürdőt Amazóniában(amiért mellesleg tudtommal senki nem kért azóta bocsánatot). A legnagyobb békével és tisztelettel beszélt a kontinensünkről.

A másik, szintén ayahuasca vonatkozású dolog: a keresztény alapú ayahuasca egyházak, elsősorban Brazília területén. Erről egy keveset írtam is. Na ott tényleg találkozik a két csapat! A különbség, hogy ott tényleg a kereszténység él együtt a törzsi medicinnel, és nem valami ami annak van nevezve!

Nem szándékom a bicskát nyitogatni senki zsebében a témával, az egésszel annyit szerettem volna mondani, hogy ha ezeket a társadalmi, politikai vadhajtásokat lecsapkodja magában az ember, akkor igenis egy családot talál, még ebben a misztikus/spirituális vonatkozásban is!

Több lehetőségem is volt az utóbbi időben közel kerülni az ayahuascához, érzésben és tettlegesen is!:) A tavalyi évben is valahogy ez a késő tavasz volt, az ami az év további részére szolgáló spirituális útravalót adta.

A múlt évben is valamikor ilyenkor "lassultam le", mintha lenne valami szakrális bioritmusom. Remélem össze tudok szedni ezekből az estékből, nagyon fajsúlyos dolgok történtek, de nem tudom mennyi tud ezekből ténylegesen így a sorok között átjönni. Majd meglátjuk!:)

Kicsit passzívabb voltam a napokban, de úgy beindulok, hogy alig lehet majd követni!:)

Egyébként, hogy valami személyeset is írjak, fantasztikus volt a hétvégém, vééégre egyszerűen csak pihentem. Rám is fért. Ami az érdekes, habár lehet, hogy csak nekem, hogy amikor ilyen pihenős, befelé figyelős időszak van, akkor annak dacára, hogy úgymond nem történik semmi, annyi minden átjön, akár az elmúlt időszak ayahuascás tapasztalataiból, akár egyszerűen az életemről...szóval néha megéri élvezni a csendet, sok dologra tud tanítani, úgy hiszem ilyen téren sok pótolnivalóm van..

Megjöttem!:)

A hétvégére pihenni mentem egy nagyon jó barátommal, azért nem voltam. Hát, mit mondjak? Tökéletes hétvége volt! Illetve majdnem: sajnos nem tudott jönni a Mernyaukám, de így is nagyon jó volt. Sok dolgot összeszedtem fejben, amiket szeretnék megosztani Veletek. Fontos nekem ez a blog, annyit köszönhetek ennek a csapatnak. Sokótokat személyesen is ismerem, szóval szerencsére van miért és van kinek írni, a jövőben is.

A többit holnap!:)

Nos az enyém majd két éve kezdődött. És azt hiszem nem most fog véget érni. Valahogy mindig továbbvitt az a kicsi hitem ezekben a dolgokban, és a kezdeti szándékom. Amikor valaki az ayahuasca hatása alatt rettenetesen fél, vagy szenved attól, amit lát, és ez rossz hír: igen gyakori:), akkor a nálam okosabbak azt szokták mondani, hogy koncentráljon, kapcsolódjon össze a kezdeti intenciójával. Mert nem a teljes folyamat szép. Vannak nagyon is rút, félelmetes, fájdalmas dolgok, ahogy vannak szar napjaink is, mégse öljük meg magunkat. Nekem erről egy állapotos anya jut az eszembe, aki a "végén" talán már tényleg nagyon szenved, de mégse őrül meg. Viszi a kezdeti szándék, és a már létező kapcsolata a gyerekkel.

Egy kedves sráccal beszélgettem mindenféléről tegnap. Az ayahuascáról is, és akkor is ez jutott az eszembe: hogy ha már valakinek van egy útja, akkor azt ne cserélje el. Az ayahausca útjára se! Persze, vannak kisebb, egymással elférő dolgok, de két főút szerintem nem vezet sehova egyszerre járva. Akkor választani kell, nincs mese.

Szóval egy másik barátomtól Freddy-től ezért tanultam el megfogalmazni az intenciót, amivel az ember ezekbe a dolgokba belemegy. És emlékeztetni önmagát. Amikor csak tudja. És ha minden igaz, és a bennszülöttek nem kamuznak több ezer éve, és ez az egész tényleg az életről szól:), akkor igaz ez az életre is. És ahogyan egy éjszaka alatt sok-sok örömmel, sok bánattal, szenvedéssel z ember megéli az egészet, így ez egy minta is tud lenni, túl az egyéb tanításokon, hogy valahogy így kellene vezetni azt a bizonyos autót. Amire gyakran szükség is van. Nem a könnyű pillanatokban szokott gond lenni, se a mindennapi életben, se a mondjuk úgy azt szimbolizáló éjszakában, az ayahuascával. Ez viszont egy tudatos dolog: mindig emlékezni. Ami lehetetlenség, de törekedni érdemes mégis ebbe az irányba. És akkor nem lesz két hely, az egyik ahol 8tól 4ig dolgozom, a másik meg ahol a törzsi szakramentummal próbálkozom, hanem egy, amiben vannak világos célok, és van törekvés csinálni is.

Eszemben volt a minap, hogy a Michael Harnerről szóló egyik írásomba beteszem a tőle származó ayahuasca beszámolóját, de rájöttem (ismét:), hogy már megtörtént a dolog, néhány nappal ez előtt olvasható. Most tovább olvastam A sámán útja című könyvét, és találtam még további rövid megjegyzéseket az ayahuascával kapcsolatosan.

Egyébként tényleg nagyon jó a könyv, ezer köszönet érte Dávidnak, de egyébként senki ne adja fel, valami fél év várakozás után BetulaPendula barátom is hozzájutott egy példányhoz valamelyik online antikvárium jóvoltából. Bejelölte azt hiszem minden nagyobb helyen, és várt is nem keveset, de legalább megjött. Tényleg könyvritkaság, szóval megéri vadászni rá. Nem feltétlenül ilyen keményvonalas ayahuasca témájú az egész könyv, de ahol a szerző említést tesz róla, ott érződik a tisztelet, a megbecsülés efelé az indiánok által szentnek tartott út felé, és nem a szokásos lesajnáló antropológusi marhaság. Ebben a szakmában is biztos annak nagy kivételek, senkit sem szeretnék leszólni, de a tököm tele van azzal, amikor valami igazán mély, spirituális dolog le van "drogozva".

Pedig hát ezek a dolgok pont az ellenkezői a drogoknak, mert kinyit, kiszabadít, láttat....míg a drogok beszűkítenek, tompítanak közvetlenül, vagy valamiféle öröm segítségével. És ezekkel sincs gondom! A kultiválóikkal meg főleg! Csak engem nem érdekelnek, ennyi. Azonban gyorsan felmegy bennem a pumpa, amikor fehérek, amikor nem értenek valami, nem a számukra a szokásos felszínes hozzáállással feltárt dologgal találkoznak, akkor egy perc alatt ledegradálják azt a dolgot az ő szintjükre. Na mindegy, jól ki dünnyögtem magamat!:)

A könyv érdekessége számomra az átfogó jellege, mindenféle sámáni út említésre kerül, megbecsült, tisztelt státuszban, és valahogy ezek a kulturális különbözőségekkel teli, egymástól néhol akár földrajzilag alaposan elizolált törzsek módszerei egy csokorba vannak gyűjtve, összegezve.

Te már előjegyeztél az antikvárium oldalakon?:)

Nálunk, indiánoknál az a szokás, hogy ha meghal valaki, elbúcsúztatjuk a halott szellemét, hogy ne kóboroljon céltalanul... Rajtunk már nem látod a nyomát, de az idősebbek közül sokan hordozzák ennek a szokásnak a sebhelyeit, jeleit a kezükön. Annyira megégették magukat, hogy a bőrük úgy nézett ki, mint az elégett avar hamuja, csakhogy jelet tegyenek magukra; ha meghalnak s kiszáll belőlük a lélek, s elhagyja őket szellemük, ezek a jelek szolgálnak majd tájékozódásképpen, s segítik őket a helyes úton járni, s távol tartják a gonoszt. Tételezzük fel, hogy meghalnál, akkor felviláglanak ezek a jelek.

Az indiánok hite szerint, ha meghalsz, azon a helyen, ahol korábban megégetted magad, felvillan egy fény. Az égetéshez egy bizonyos növényt használnak... egy növényt, amelyet gyógyításra is használunk. Egy kis darabot veszünk belőle, például a szárból egy darabkát. Ezt rátartják a karra vagy a kézre, és meggyújtják. A bőrön átégetik.

Az indiánok azt tartják, ha nem búcsúztatják el méltóan a halott szellemét, hogy mehessen, ahová mennie kell, akkor beteggé tesz minket. Addig kereng, kóborol a világban, mígnem összeakadtok.

Van egy hely, olyasmi, mint a szellemek városa... Ha meghalunk, oda kell mennünk, ahol a többi szellem van.

Ha a szellemek országába mész, egy bizonyos utat kell követned..., valami gonosz vár ott rád, ami mellett el kell menned, s ha nincs rajtad a fényjel, magával ragad. De a fény elűzi a gonoszt.

Agnes Cypress, Seminole

A sámáni kultúrákban a dob az egyik legfontosabb kelléke volt a szellemvilágokba való utazásnak, emiatt sok helyütt a sámán lovának is nevezték. A ritmikus dobszó hipnotikus ritmusa (kb. 3-4 Hz) segítette a sámánt annak a tudatállapotnak a kialakulásában, amely a gyógyításhoz, jósláshoz elengedhetetlen volt. Mai tudományos hipotézisek szerint a különféle drogok, a ritmus és a szertartásos előkészületek hatására egy olyan transzállapot alakult ki a sámánokban, amely a paranormális képességeiket is felerősítette (telepátia, megérzés stb.)

A többnyire ló- vagy iramszarvasbőrrel bevont lapos, egykezes dobok így valóban egy másik világba - másik tudati dimenzióba - repíthették használójukat. A dobkészítés eredeti leírása Diószegi Vilmos könyveiben szerepel, ezek pontos bibliográfiája, illetve a dobokról rendkívül gazdag képanyag Hoppál Mihály Sámánok című könyvében található. Azoknak azonban, akik a mai kultúra lehetőségei között szeretnének dobot készíteni - esetleg a sámáni világnézet vagy létélmény gyakorlatibb megélésének eszközeként -, az alábbi tanácsok adhatók:

A készített dobot lelki felszenteléssel használják, a dobolásban ne csak az individuális örömöt és a konvencióktól való elszabadulást élvezzék, hanem tanulják meg benne tisztelni azt a hagyományt és azt az idők feletti értéket, amely ezt a cselekvést a közösségért - a lelkes világért - valódi szertartásként képes a \"magasba\" emelni. Ez az a mágikus operáció, amely a sámánokat sámánná tette. Az újkori használat receptúrájáként Michael Harner A sámán útja című könyvét érdemes elolvasni.
 

A dobot vagy magunk készítsük, vagy személyes ajándékként kapjuk vagy adjuk. A sajátkezi munka vagy az adott személynek való készítés bensőségessége nem megvásárolható. A sámándob hagyományőrző erőtárgy, ezért szimbolikus jelentését legalább alapfokon ismerni kell. Ehhez a következő könyvek ajánlhatók: Hoppál Mihály: Sámánok (Helikon Kiadó 1994), Piers Vitebsky: A sámán (Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó 1996) Michael Harner: A sámán útja (Édesvíz Kiadó 1997), Jankovics Marcell: Ahol a madár se jár (Pontifex Kiadó 1996)

Az alábbi ábrákon egy-két tipikus ázsiai-szibériai sámándobot láthatunk.

Hanti, nyenyec, ket, szamojéd stílusú dobok természetes vagy csapolt villáság fogantyúval

Amur menti, jakut, illetve evenki stílusú dobok kereszt alakú vagy elágazó fogantyúval, díszítéssel

A dobnak mindenekelőtt a keretét kell elkészíteni. Ehhez leginkább a barkácsboltokban kapható rétegelt lemezek felelnek meg, 3 vagy 4 milliméteres vastagságban. A keret több rétegből készüljön. 30-35 cm átmérőig a 2 réteg is megfelel, 35-45 cm között 3 réteg, 45-65 cm között 4-5 réteg egymásra ragasztása ajánlott. A dobkáva szélessége még a kis átmérőjű doboknál is minimum 5-6 cm legyen, de a hagyományos arányokhoz híven az 50-60 cm átmérőjű nagy doboknál se haladja meg a 10-15 cm-t. A rétegeltlemez- csíkok levágatásánál külön szólni kell, hogy hajlítási irányba vágják!(A rétegeltlemez-táblák legnagyobb szabványos hosszúsága 152 cm, így toldás nélkül kb. 45 cm átmérőjű káva készíthető.)

A káva összeragasztása: A rétegeltlemez-csíkokat méretre vágva, lecsiszolva előkészítjük, ügyelve arra, hogy a külső rétegek kerülete növekvő méretű legyen. Egy alaplapba (gyúródeszka, pozdorjalemez, rajztábla, asztallap) a dob belső átmérőjének megfelelően hosszú, 40-es-100-as szögeket verünk be. E köré fogjuk a káva csíkjait hajlítani. A csíkok ragasztásához FA1-es hidegenyvet használjunk, a csíkok ragasztás alatti rögzítéséhez pedig pillanatszorítókat (3-6 db-ot). A rétegek ragasztása közt 12 h-t várjunk! Az összeállítás fázisai az ábrákon láthatók.

Az elkészült kávába a bőrözés előtt építsük be a fogantyút, illetve a feszítőpöcköket (pöcöknek előre gyártott fatipli is jó). Ha Y típusú fogót szeretnénk, akkor azt legalább 1-2 héttel korábban vágjuk le, és hántsuk le a kérgét, ugyanis fafajtától függően akár centiket is zsugorodhat száradás közben. A kávához méretre vágott fogót szeggel vagy facsavarral rögzítsük. A feszítő pöckök ne legyenek 2-4 cm-nél hosszabbak, mert megnehezítik a bőrözést. Rögzítésükhöz az átmérőjüknél (0.5-1.5 cm) kisebb fúróval készítsünk fészkeket (ne fúrjuk át a kávát), majd a ceruzahegyezővel kúposra faragott pöcköket FA1-gyel ragasszuk bele. A dobkáva a bőrözés előtt belülről pl. velúrbőrcsíkkal borítható. (A káva és a fogó a bőrözés előtt igény szerint pácolható és lenolajjal beereszthető.)

A bőrözéshez szükséges bőrt (kecskét vagy borjút, a marha és a ló ugyanis többnyire túl vastag) bőrkikészítőktől vásárolhatjuk szőrtelenített, ám cserzetlen állapotban. Az általában száraz bőrt egy éjszakára áztassuk vízbe, majd kiterítve mérjük ki a szükséges felületet (lásd ábra). Átlós irányokban, lazán feszítve (éppen csak hullámos vagy ráncos ne legyen) belülről szegeljük fel a kávára. A szög ne legyen hosszabb a káva vastagságánál. A bőr kb. egy nap alatt szárad ki, eddigre alakul ki a hangja (dobolás előtt óvatosan tűz fölé tartva feszíthető). A kiszáradt bőr megfesthető. A doboláshoz az ábra szerinti bőrös dobverők készíthetők.

Forrás: őshagyományok - Sámánvilágok (1998. március 28-29.)

Találtam egy fantasztikus ayahuasca beszámolót Michael Harnertől, akiről már olvashattatok itt is egy keveset. Remélemk még sokkal-sokkal több dolgot össze tudok szedni tőle. Különlgeses munkát végzett azért, hogy a természeti népek sámán kultúrája elfogadott, és hozzáférhető legyen valamilyen szinten, itt is "nyugaton". Alkalomadtán ha ráér Citrom gépelni, akkor begépeljük, van egy nagyon jó kis életrajzi áttekintés is róla, de az általam ma olvasott ayahuasca beszámolója igen csak megérintett!

A dolog érdeksessége, de ezt remélem mialőbb olvashatjátok is itt, hogy teljesen autentikus környezetben ismerkedett meg ezzel az úttal, a helyi hihetetlenül nomád életet élő jivaro indiánoktól, úgy ahogy az van.

Hát igen, nagy szerencse!:)

Szóval gyűjtögetetem tőle is az anyagokat, meglátjuk mit sikerül. Magyar nyelven nem sok dolog van a neten, de ami igen, azt garantáltan felkutatom, ami pedig könyv formában van, azt remélem lesz alkalom begépelni, vagy legalább a legérdekesebb részeket. Ezt kiszelektálni mondjuk nem lesz olyan egyszerű meló, mert tényleg annyira töményen jó dolgok vannak ezekben az írásokban.

Az általam nem olyan intenzíven olvasott sámándob vonalon is megalapozott Harner nem kevés dolgot a világban, illetve egy barátom mesélt nekem az úgynevezett lélekszilánkokról, és most találtam Harner életművében is írásokat, könyvet erről, természetesen nem magyarul, de mivel ez a téma annyira érdekel, én nem utolsó sorban annyira aktuális, hogy valamit talán kitalálok!:)

Addig is jó nézelődést Netek is!

"Többféle út vezet az Élet utáni Életbe.

Többféle módon lehet szeretni.

Többféle módon lehet egy másik emberben önmagad másik felét megtalálni.

Többféle módon lehet az ellenséget is legyőzni."

(Nootka indián asszony)

Az ehavi találkozó elő-találkozója zajlott ma!:)

Na ezt jól elmondtam.

A lényeg, hogy volt egy kis spontán baráti öszejövetel, az oldal témája iránti közös érdeklődés utólagos felfedezésével mindenkinél. Igazából egy hármas csapat hívott, hogy menjünk, aztán már vagy tizen hasaltunk a Gödör mellett a gyepen, nagyokat beszélgetve. Annyi mindenesetre eldőlt, hogy az ehavi találkozó biztosan a szabadban lesz. A többiek szerint hétvégén ez a hely már eléggé őrültek háza, úgyhogy nagy valószínűséggel marad az eredeti terv, a Margit sziget. Majd a konkrét helyet még kilessük, az első, hogy holnapra kiírom az időpontot, aztán a részleteket meg tudjuk beszélni.

Egyébként nagyon jól sikerült kis kör volt, mindenféléről beszélgettünk, a sámános/ayahuascás témáktól kezdve az élet apró örömei témáig, és nagyon jól éreztük magunkat!

Köszönet is mindenkinek, reméljük legközelebb még többen ott leszünk a csapatból. Egy ilyen estével én már nagyon-nagyon elégedett lennék!

Fáradt vagyok, azt hiszem pihenni fogok egy keveset. Azért a blog nem áll le, ez csak a privát zónám!:) Tegnap vettem magamhoz egy határozott intencióval ayahauscát, de hát a legutolsó alkalmat/alkalmakat se tudtam még leírni Nektek/magamnak, szóval van mit behozni!:)

Azért rajta vagyok az ügyön. Röviden annyit, hogy ismét egy kis betekintést kaphattam ennek a dolognak a hihetetlen mélységébe, és nagyon hálás vagyok a sorsnak. Egyébként egy nagyon gyötrelmes, nehéz éjszaka volt nagyrészt, ezzel együtt is egy nagy gyógyulás, egy igazi csoda. Igyekszem majd megosztahó formába hozni a tapasztalataimat, élményeimet, mert volt, nem kevés!:)

Erre a kérdésre nem én fogok válaszolni, szerencsére!:)

A most talált cikk:

A néprajzi szakirodalom sámánizmusnak nevezi Szibéria és Belső-Ázsia lakóinak ősi hiedelemrendszerét. E rendszer központi alakja a sámán, aki közvetít az emberek világa és a szellemek világa között. Az eurázsiai sámán legfontosabb jellemzője, hogy tudatosan éri el a módosult tudatállapotot, a sámántranszot, amely lehetővé teszi számára az adott probléma orvoslását, az adott élethelyzet megoldását. A sámán mindig valamilyen pontosan körülhatárolható ok miatt vállalkozik a révülésre (átkelésre a szellemek világába), legyen az gyógyítás, jóslás vagy elveszett állat keresése. A néprajzi szakirodalomban elterjedt sámán szó mandzsu-tunguz eredetű, jelentése: „aki tud, aki tudó, aki tudós”.

A sámán kozmológiában a világegyetem hármas tagolódású: Felső, Középső és Alsó Világra oszlik. Ez a világmodell szimbolikusan megjelenik a sámán dobján és öltözetén is. A Felső és az Alsó Világ a szellemek világa. A Középső Világ az emberek lakhelye, amelynek közepén, a Föld köldökén emelkedik a Világfa. Ez, akár egy függőleges tengely, köti össze a három világot. A sámánnak a világ szerkezetén kívül ismernie kell az azt benépesítő szellemeket is. Ezeknek a szerepe két alkalommal válik kiemelkedően fontossá: a beavató sámánbetegség időszakában és a szertartásokon, a révülés során a szellemvilágban – „a munkafázisban” – átélt élmények alatt. Adott kultúrában a sámán több fontos szerepet tölt be. Ő a nemzetség vezetője, szellemi vezére, a közös származástudat őre, áldozópap, lélekvezető, jósló, gyógyító, költő és énekmondó.

A sámánjelölt kiválasztásának többféle módját írták le a néprajzi kutatások, de az alapmodell szerint a sámán valakitől (általában rokonságon belül) örökli speciális képességét. A hivatásnak már születéskor szemmel látható jelei vannak: foggal születés, burokban születés vagy hat ujjal (fölös csonttal) való születés. A sámán egyéni életsorsának meghatározó élménye a sámánbetegség. Ez hasonló a mai pszichiátriai terminológiában pszichózisnak és depressziónak nevezett lelkiállapothoz. A leírások szerint a szibériai sámán rövidebb-hosszabb időre eltűnik, megszünteti a kommunikációt a közösséggel. Ez az állapot metaforikus halálhoz hasonlítható, amikor a sámán átéli a testi és lelki szétszedettség élményét. A sámánbetegségből való felépülés az újjászületést, a beavatást, a munkájához szükséges természetfeletti erő megszerzését jelenti. Ez az új testi és lelki erőszintre való emelkedés teszi képessé a sámánt arra, hogy másokat gyógyítson. Aki nem járta meg maga is a poklot, az nem segíthet másoknak sem, tartja a hagyományos kultúrák bölcsessége. Fontos kiemelni, hogy a nagy világvallásokkal ellentétben a sámán nem tudatosan, akarattal készül a sámánságra. Hívás, elhivatás útján jut a tudás, az erő birtokába. Ennek a hívásnak sokszor ellenáll, de később – elsősorban a sámánbetegség hatására – elfogadja azt, végigjárja a beavatás gyötrelmeit, és beteljesíti az adott kultúrában a sámán sorsát.

A magyar néprajztudomány keleti gyökereinket is kereső kutatói – Diószegi Vilmos, Hoppál Mihály és mások – több munkájukban hívták fel a figyelmet arra, hogy a honfoglaláskori magyarság kereszténység előtti szellemi kultúrája jelentős mértékben az eurázsiai sámán kultúrákkal rokonítható, a sámánság – a magyar kultúrában táltosság – egyes elemei pedig jóval túlélve a kereszténnyé válást, egészen a 20. századig elevenen élhettek a magyar falusi-paraszti műveltségben.

forrás: www.korunk.org/