Ezt az írást már betettem korábban, az ok amiért újra aktuális lett, a fantáziátlanságom mellett:) az, hogy a PannonInipi a nyári szezonra sok-sok rendezvénnyel várja az indián kultúra iránt érdeklődőket. Nagy dolgok készülnek ám, érdemes figyelni, egy rakás új program, a szokásos jó csapattal.
A cikk a www.inipi.wicca.hu/cikkek.html linken érhető el eredetiben, íme:
"Szombaton délután szerencsém volt a Mosoly utca közelében a József Attila Művelődési Házban végighallgatni egy felettébb érdekes előadást: Márton Attila beszélt az észak-amerikai indiánok spirituális szokásairól, többek között a Sundance ünnepről, a négynapos férfivá avatásról, az inipiben történő megtisztulásról és a Peyote kaktuszról, amelyet meszkalintartalma miatt fogyasztanak némely esetben.
Érdekes kultúra az indiánoké, illetve érdekes volt. Attila elmondása szerint a hagyományban úgy maradt fent, hogy a rítusokat a történelem kezdetén a White Buffalo Calf Woman adta át a törzseknek. A különböző szertartások mind az indiánok fennmaradását szolgálják azáltal, hogy elnyerjék általa Wakan Tanka kegyét. Amikről hallottunk egyáltalán nem finom ünnepek voltak, hanem sok esetben brutális, testet-lelket-szellemet kínzó és feltámasztó események. Fehér ember talán ki sem bírná.
Attila többek között részt vehetett a Sundance ünnepen a sziúk oldalán, ahová 2003 óta fehér ember nem teheti be a lábát, illetve csak olyan, aki régi kapcsolatban áll az indiánokkal. Elmesélte például, hogyan készítik elő a területet, választja ki a fát a húsz táncos egy szűz segítségével. A tánc négy napig tart, és a húsz táncos hozzá van kötve a fához , de nem akárhogy. A mellkasuk alá sascsontot szúrnak, erre van rögzítve a bőrszíj. A négy napos tánc közben sem ételt, sem italt nem vesznek magukhoz. Nappal, miközben táncolnak a bőrük folyamatosan nyúlik és az ünnep végén úgy szakítják ki magukból a csontokat, így válnak el a fától. Ezt négy egymás követő évben kell megcsinálniuk, ha már egyszer kiválasztottak lehettek. Szenvedésükért cserébe Wakan Tanke segít a népükön. Mivel a világ minden teremtménye a Nagy Szellemé, ők csak ezt adhatják neki.
Attilán látszott, hogy ez a huszonkét év mennyire meghatározza a gondolkodását, a világról alkotott képét. Mint mesélte, elkészíti a saját békepipáját. Ezért elzarándokolt arra a szent helyre, ahol a pipafejhez való követ az indiánok évszázadok óta bányásszák. Csak ők. Hagyományos eszközökkel faragta ki, sólyomtoll kerül majd rá és majd magyar bokorról készít neki szárat.
Az előadás jó kezdet volt. Ami követte: az esti Múzeumok Éjszakája, ahol aztán lejártuk a lábunkat. Szerencsére a csepegő eső sokakat elriasztott, így könnyebb volt bejutni a múzeumokba. De azért csak azt mondom, hogy aki teheti, jövőre ki ne hagyja. Menjen el erre, illetve ha valahol azt olvassa, hogy Márton Attila beszél az észak-amerikai indiánokról, akkor oda is."
-Sheenard-
