ayahuascareality

Felgyűrtem az ingujjamat, hogy na majd akkor most! És ezt legalább tíz alkalommal. De valahogy csak nem akaródzott ( ezt a szót így kell írni? vagy egyáltalán ilyen szavunk? vagy így van?)

A tudat alatt működő -felszínen ható öntudatlan traumákról, sérelmekről, félelmekről majd máskor - de tényleg,

csak azt akarom elmesélni, és igazából nyílt kérdéssé tenni majd a végén, hogy

miért is nem írtam le még konkrétan az aya élményemet, és miért látom azt, hogy bizonyos határon túl valahogyan ez másoknak sem akarózik. (vagy így kell írni?)

Általában a beszámolók kimerülnek annyiban, hogy: fúú, nagyon mély volt, találkoztam magammal ( nem mondod?) színes fraktálokat láttam ( tééényleg?) de nem tudom még elmondani, kell egy-két nap, míg feldolgozom ezt az élményt.

Tegyétek a szívetekre a kezeteket, valaki megírta már AZT az élménybeszámolót? És ha meg is írta, elküldte valakinek, mondjuk hanaurának?

Úgy hellyel-közzel persze mindenki megmondja, hogy miért nyúlt az ayahoz, mert ez is egy érdekes dolog, hogyan születik meg valakiben a vágy erre? Van, aki már végig próbált az öreg Istenig mindent van, aki még soha semmit ( mint pl. jó magam; na jó, a fű számít?) van aki alkoholizált, vagy ezek kombinációja vagy egyik sem vagy még valami, ami soha nem jutna eszembe. Tehát mindenkinek különböző storyja van, hogy hogyan is jutott idáig, és most igazából mi is az, ami miatt ezt a dolgot meg akarja próbálni.

Azt is tudja mindenki, hogy: az aya megkínozta, testileg-lelkileg. A testi dolog OK. Lehetnek eltérő tapasztalatok a gyomorfájásról, ami hányás után megmarad azért, meg hogy ki mennyi idő után hányt ( én spec 20 perc után, hanaura le is mondott rólam, aztán az aya úgy berántott, ahogy a nagy könyvben meg van írva )

de hogy lelkileg konkrétan mi volt a cincálás, na arról nem nagyon beszél senki. Mert mindenki tudja, hogy olyan dolgokat - bocsánat a ponyva fogalmazásért - vágott a pofájába az aya, ami után kellett egy mély levegő, hogy másnap tükörbe nézzen. Olyan dolgok, amiket tudtál, és hordoztál, mondván a fejedbe úgy se lát senki, te meg elpakolgatod magadba, legfeljebb kicsit legózni kell. És olyan dolgokat, amikről nem voltál tudatos, de eszerint cselekedtél. Nem tudnám megmondani, hogy melyik a fájdalmasabb.

Szóval jómagam is úgy voltam vele, hogy ehhhh, leírnám én, le, esküszöm, csak azért így word by word bevállalni, hogy mik voltak, hááát. Most értitek, mit tartozik az bárkire, hogy mi a faszt mondott nekem az aya? Ha el akarom mondani, akkor nagyon személyes dolgokat kell feltárnom, mert anélkül csak egy felszínes dolgot fogok mondani, olyan jellegű hasznos infókkal, hogy kék az ég és zöld a fű, és ha iszol egy pohár teát, mindenféle lesz...

De most azt gondolom, ha nem vagyok képes elmondani, nem, várjatok.

Először is, attól nem leszek kevesebb, hogy elmondom. És itt most nem arra gondolok, hogy valakinek a szemében csökkenek, mert erre egyrészt nagy ívben teszek, másrészt, ha ez tényleg bekövetkezne, hát akkor, akkor azt gondolom nem én vagyok eltévedve, de most ezen lépjünk túl, ahogy a főnököm mondaná, nagy éles látásról téve tanúságot. Úgy értem, hogy attól ugyanúgy megmarad nekem is. Az egyik problémám a zárkózottság, ha eddig nem vettétek volna le.

Másodszor pedig most azt gondolom, hogy ha nem vagyok képes elmondani, részletesen, hogy mi történ velem, míg az aya "bemutató csarnokában" jártam ( mert még csak az előszobában voltam...) akkor, valahol nekem ez az egész értelmetlen volt, akkor ugyan úgy nem hozott felszínre dolgokat, akkor ugyan úgy képes vagyok tartani a kis hülye hazugságaimat, lefedéseimet, mint annak előtte.

Ki nem szarja le ki fogja olvasni és megtudni, hogy milyen traumák értek 3 évesen és most ettől mi van elkefélve bennem?

Nagyon kényelmes azt gondolni másokról, hogy nekik valamiért jobb, mint nekünk: olyan munkája van, amit mi szeretnénk, olyan felesége, autója, oda megy nyaralni, vagy teszem azt olyan habitussal vagy családi háttérrel rendelkezik. De az igazság az, hogy ha megkaparod a felszínt, mindenhol találsz valamit. Mindenhol. És általában a legjobbnak kinéző helyzetek mögött vannak a legnagyobb gebaszok, hogy mikor meglátod, csak: ííííííbazdki, kösz, lehet mégse irigyellek, jó nekem a saját tyúkszaros kis életem.

Egy önfejlesztő könyvben olvastam, hogy az emberek szeretnek panaszkodni meg irigykedni, de az igazság az, hogy senki nem cserélné el a problémáit valaki máséra. És ez, tudjátok, egy kibaszott nagy igazság. Ha rendeznénk egy kiállítást, ahol mindenki cserélgetheti a problémáit, higyjétek el, mindenki a sajátjával menne haza.

Én onnantól nem irigylek senkit, mióta rájöttem, hogy az Élet mindenkinek egyforma, a külső tényezőktől függetlenül. Lehet, hogy Te tízszer, százszor gazdagabb vagy mint én, de kezdjük azon, hogy Te is meg fogsz dögleni. Már önmagában ez egy nagy vígasztaló erő, és most itt nem a pitiáner, szánalmas, irigy "bosszúvágyra" gondolok, csak valahogy ez bennem úgy egyenlőre állítja a mércét. Jól van öreg, feszítsél csak a Mercidben, de egy helyre megyünk, csak hogy tudd. ;)

A másik, hogy megkapjuk ugyanazokat a dolgokat. Ha meghal valaki, akit szerettél, ugyanolyan rohadt dolog, bármi van körülötted, bármilyen befolyásod van, bárki is vagy a társadalomban. Ami segíteni tud ekkor és máskor is, hogy belül ki vagy. Az Élet egyenlően osztja a lapokat, még ha néha nem is úgy tűnik. Az igazság az, hogy nem hogy ritkán, de talán soha nem látjuk az EGÉSZ storyt valaki mögött.

Tehát amióta ezeket többé-kevésbé megértettem és megvalósítottam, nem él bennem az a kényszer annyira, ami szerintem mindannyiunkban ott van, hogy egy képet fenn tartsunk magunkról. Egy normálisnak látszó képet. Hogy mi azért, a gondjaink ellenére ( ami természetesen ugye mindenkinek van - ilyenkor a másik fél is megértően "ilyenazélet" arccal bólogat) normálisak vagyunk.

Ismeritek azt a példát Feldmártól, amikor arról beszél, hogy a szart bevonjuk arannyal? Na majd megkeresem. Kedvencem.

Nem akartam nagyon elkalandozni, csak arról akartam írni, hogy:

A, Nem nagyon láttam még tényleg részletes beszámolókat, hogy mi is volt a kirándulás alatt.

B, Azt hiszem én fogok írni egy ilyet. És lehet be is teszem ide, majd meglátom mennyire kapálóztok érte. :) Mert azért, ha nem érdekel senkit, feleslegesen nem blamálom magam, hogy mekkora szar ember is vagyok, ellentétben azzal, amit gondoltam, már hogy mennyire jó vagyok. ;) Csak vicceltem, megírom, kiteszem, hátha esetleg más is kedvet kap.

Na, mára ennyi. Ne aggódjatok, nem fogok ám sokat postolni.

Az alap főzethez adott stimuláló növények

Ahogy a későbbiekben még látni fogjuk, az ayahusca tiszta kivonata nyugtató és álmosító hatással bír. Így nem meglepő, hogy élénkítő hatással rendelkező növényeket kevernek a főzethez. Leggyakrabban a guayusanak (Ilex quayusa) nevezett növény leveleit használják e célból az equadori indián törzsek (Schultes és Raffauf, 1990).

A guayasa közeli rokona a dél-amerikai Mate –nek (Ilex Paraguariensis) és az észak-amerikai stimulánsnak a yaupon-nak (Ilex vomitoria). Ezen fajok mindegyikének koffein található a levelében, melyek közül is az Ilex guayusa koffein-tartalma a legmagasabb, mintegy 7,6%. Ez az ayahuasca additív fajok közül a legmagasabb ismert koffein-tartalmú növény (Schuldes, 1998).

Hasonlóképpen gyakran használatos egy másik amazonasi stimuláns, a yoco (Paullinia yoco) mely a híres guaraná (Paullinia cupana var. sorbilis) rokona. Ez az amazonasi növény azért is érdekes, mert a koffeint a fa kérgéből nyerik (Schuldes, 1998).

Hasonló okból keverik a perui Campa és a kolumbiai Barasana indiánok a kokain tartalmú Erythroxylum coca var. ipadú-t az ayahuscához (Schultes, 1981; Wilbert, 1987). Mindegyik esetben az élénkítő növények célja az ayahuasca főzetben, elsősorban Banisteriopsis caapi keltette álmosító hatás ellensúlyozása.

Mernyau írása, és a kommentek foglalkoztak egy számomra nagyon inspiráló témával, a karmával. Töménytelen mennyiségű dolgot lehet erről olvasni, néha nagy ellentmondásba bocsátkozva, én a magam olvasmányaira, logikájára alapozva azt mondhatom, Szétátnak nagyon igaza van:

"Amíg nem látjuk át a helyzet egészét, csak egy oldalról, addig van egy "ellenség" aki másik oldalról látja. Aztán legközelebb ugyanabban a helyzetben talán azt a szerepet vesszük fel, amit előzőleg az "ellenség"."

Nos, amennyire én megértettem, pontosan ez a karma lényege: átállítja az embert a másik oldalra megnézni, hogy egy más aspektusból nézve, vagy úgy is sarkíthatnánk: a kprábban igazságosnak, jogosnak, és helyesnek vélt tette ELSZENVEDŐJEKÉNT mit gondol ugyanarról a dologról. Ezért tanít. Ezért tanít szembesítéssel.

Néha olvasni, hogy jó tett helyébe jót várj, és ennek az egyéb stílusú változatait. És ez egy nagy igazság! És ha létezik az, hogy mindannyian azt kapjuk, amit adtunk, akkor a karma, sors, vagy mindegy minek nevezzük, nagy tanítómester, egy igazi guru.

Személyesen is gyakran tapasztalom, hogy milyen gyorsan vissszaüt ugyanaz a dolog, amivel én másokat bántottam. Mint annak a kedves olvasónak a levele, amiről már említést tettem, aki az ayahuasca hatása alatt elkezdte érezni, TAPASZTALNI azt a fájdalmat, amit másoknak okozott korábban. Elég gyakran átélve ezt azt hiszem van esélyünk változni, érzékenyebbnek lenni mások másságára, hogy ilyen hülyén fogalmazzak.. :)

Áttekintés képpen Gomoa legutóbbi írásához. Írott vala az ayahuasca alapfőzetéhez szükséges két növényen túli egyéb dolgokról, amiket három kategóriára bontott. Ezek egyes részeit naponta fogjuk közölni.

Az általa említett csoportok:

"1.                   nem pszichoaktív, feltehetően terápiás hozzávalók

 2.                   stimuláló növények

 3.                   enteogén (vallási víziókat keltő) vagy pszichotróp növények"

A nem pszichoaktív hozzávalókról:

 "Az ayahuasca additív növények leghomályosabban meghatározható kategóriája. Ide került minden nem pszihoaktív növény, melyet hozzáadnak ayahuascához és nem hatnak enteogénként.

Feltehetően az ayahuasca hasonló szerepet tölt be, mint a mexikói Cacáhuatl ital, mely a kakaóbab (Theobroma cacao) vizes kivonatából áll, és általánosan farmakológiai anyagok hordozójaként használják. Ehhez az italhoz szintén nagy számú gyógynövényt kevertek melyek speciális terápiás hatással rendelkeztek (Hernández, 1651).

Az ayahuasca additív növényekkel foglalkozó vizsgálatok alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy sok hozzávaló rendelkezik farmakológiailag aktív anyagokkal (vagy olyan családba tartoznak, ahol jellemzőek farmakológiailag aktív anyagok), de a növények farmakológiai hatás mehanizmusa ayahusca additívként a mai napig rejtély maradt (McKenna et al. 1986). Még rejtélyesebb az a számtalan ayahuasca hozzávaló, melyekről még nem rendelkezünk semmiféle kémiai adattal. Az additív növények e csoportja a nyugati világ számára számos értékes növényt rejthet és várható, hogy a jövőben további ismeretlen pszihoaktív és terápiás hasznú növények fognak közülük kikerülni. Egyes szerzők szerint az 5 leggyakrabban használt ayahusca hozzávaló reuma ellenes hatással rendelkeznek: Alchornea castaneifolia; Brunfelsia grandiflora subsp. schultesii; Mansoa alliacea és Maytenus ebenifolia (Prance és Kallunki, 1984). Használatuk célja elsősorban terápiás, nem víziókeltés."

"A megtestesül lélek, teste városának ura nem hoz létre tetteket, nem készteti cselekvésre az embereket, és a munka gyümölcseit sem ő teremti meg. Mindenzt az anyagi természet kötőerői végzik"

Az én Mernyaum megtámadta a blogot!:)

Velem szöges ellentétben nem akar mindig mondani valamit, csak ha olyanja van, de olyan dolgokra érez rá, hogy csak nézek. Nem is az újdonság ereje miatt. Nem igazán hiszek ebben, szerintem egy tíz éves gyerek is majd annyit tud az életről, mint egy felnőtt legfeljebb nincs annyi tapasztalata, de ennyi. Én legalább is nagyon gyakran érzem Mernyaun, hogy kimond dolgokat helyettem, olyanokat amikre én is gondoltam, de valahogy mégsem történt.

Valahol ezt jelentheti a közösség is.

Kiegészítjük egymást. Nem azért, mert a másikból hiányzik valami, egyszerűen vannak gondolataink,a mit mások mondanak ki, vannak érzéseink, amikre mások döbbentenek rá miket...

Erről nekem az ayahuasca jut az eszembe, mert valahol hasonlóan működik, hasonló dolgokat tesz. Gyakran leírom, hogy a tea nem hoz semmit a külvilágból. A tea megmutatja mi van benn. És persze, látszik a külvilág, de a "bent"-en keresztül, egyszóval mégis csak rólunk szól ez a dolog, hogy fogalmunk sincs arról, hogy kik vagyunk, de szeretnénk megtudni és mindennek, mindenkinek hálásak vagyunk aki közelebb visz bennünket, akár csak azzal, hogy megjelenít valamit belőlünk....

Azért végsősoron nagyon hálás vagyok az életnek, minden nehézség dacára......

Ismét zsarnoki uralmam alá hajtottam a blogot; kitöröltem a pontpontpontokat – mert csak, átneveztem néhány unalmasnak talált poszt címet – mert megtehetem és elolvastam tetemes lemaradásomat is.

Az „ Egy most talált ayahuasca” címen futó, (amit ezentúl az Ayahuasca kontra karma név alatt találhattok meg) cikkben azt feszegetik, hogy, idézem „A benne rejlő erők következtében megváltoztathatja az egyén karmáját és visszaállíthatja egyensúlyi állapotát.”

Na most erre hanaura meg azt mondta, hogy:

Kisebb hozzáfűzés:

Kelet rajongóként elég sokat olvastam erről a karma dologról, de megbízható forrás sosem említette azt, hogy a karma megváltoztatható, hiszen pont az a lényege, hogy a múltbeli, akár életekkel ezelőtti tetteink következményeinek az "elszenvedtetésével" tanít. Egyszóval, ha bántottam valakit, akkor el kell szenvednem a tettem visszaáramlását, azt, hogy más ugyanúgy fog engem bántani, és ezáltal tanulhassak, fejlődhessek. Nem tartom valószínűnek, hogy pont az ayahuascának lenne olyan hatása, ami a fejlődést, tanulást nem hogy nem segíti, hanem gátolja azzal, hogy elveszi a lehetőségét. Ugyanis tetszik vagy sem, legtöbbször a saját bőrünkön tanulunk. Ha ez nem így lenne, akkor soha az életben nem érezne semmiféle kellemetlen eseményt egyetlen ember sem rossznak, az pedig, ahogy elnézem, még egy kicsit távoli kép.....

(Ugye milyen jó fej vagyok, hogy bemásolom ide nektek, hogy ne kelljen keresgélnetek?)

Nekem az jutott eszembe erről a megbántós példáról, hogy ha én megbántok valakit, akkor a karma törvénye csak azt mondja ki, hogy azt nekem vissza kell kapnom. Mindazt bizonyára valamennyien tudjátok, az NINCS meghatározva, hogy attól az embertől kell visszakapnom, akinek én adtam. Azt hiszem ettől olyan csodálatosan bonyolult az egész életünk. J De legalább Isten jól szórakozik.

Tehát ha én ayahuascázok és egyszer csak  jön nekem az az érzés, és vele a megértés, hogy mit tettem ( épp valamelyikőtök most írta levélben, hogy átérezte, hogy hogyan viselkedett más emberekkel, a más emberek szemszögéből, és nekem valahogy úgy tűnt, nem arra gondolt, amikor nagyon kedves volt) akkor én tulajdonképpen visszakaptam azt, amit adtam másnak. Azt azt hiszem senki nem meri megkockáztatni, aki valaha is ivott már ayahuascát, hogy azt mondja, de az nem volt olyan igazi élmény, mint ha egy másik ember adta volna, mert – számomra legalábbis – az ayahuasca adta dolgok valóságához semmilyen kétség nem férhet. Azt gondolom, hogy ilyen módon igenis „le lehet tudni” nagyon mély, súlyos dolgokat is. Kétlem, hogy törvényszerű lenne, értem ez alatt, hogy bármilyen karma letudható, vagy módosítható ilyen módon, azt hiszem mindenki annyira eltérő sorssal rendelkezik, hogy nem lehet általánosságban beszélni, de szerintem ez ilyen formában működik. Szerény élettapasztalataim szerint az Életnek mindig van még egy kártyája, amire tutira nem számítottál. Lehet egy ilyen kártya az aya is.

Aztán még.

„Rekreációs kábítószerként való használata nem javasolt” – Ez szintén a cikkből van.

Csak hogy mindenkinek tiszta legyen

Rekreáció ( a Wikipédiából)

„A rekreáció: a szabadidő kulturált eltöltési formája. Azon belül is a jó közérzet, a jól érzés, a jóllét, a jó minőségű élet megteremtése. A munkában vagy más tevékenységben el-, megfáradt ember aktív kikapcsolódását, pihenését, felfrissülését, munkaerejének, munkavégző képességének (bővített) újratermelését jelenti.”

Az biztos, hogy erre az aya nem való. Ez nem egy játék. Ha gyanútlanul bele sétálsz, könnyen lehet, hogy ki akarsz majd futni előle, és amint azt hanaura is említette, hát az, hmm, ugye nem fog menni.

Vannak dolgok, amik velünk maradnak az aya után, és be tudjuk építeni őket magunkba különösebb erőlködés nélkül (nyilván mert az aya megdolgozott ezzel).

De azért, csak úgy, mint napközben, mikor használjuk a testünket, koszolódunk, és minden este szükség van mosdásra, ugyanúgy használjuk önnön magunkat és néha szükségünk van egy-egy „tusolásra” az ayaval.

A külföldön töltött másfél hónap alatt realizáltam, hogy az esetek többségében hiába tudsz valamit, egyszerűen nem tudod alkalmazni, és nem az akaratoddal vagy a készségeddel van a baj. Az Élet néha belenyom olyan szituációkba, amikor úgy mond meg kell alkudnod. És persze, senki sem egy szent, újra és újra felül kerekedik bennünk a saját gyengeségünk is – a lustaság, az irigység, a nagyképűség, a hányavetiség – ki mit nyert meg magának.

Ott a hang belül és mondja mit kellene tenned – és ott az Élet kívül, és látod, hogy ez most kurvára nem fog menni. Nem tudom kinél hogy van, nálam néha ez a differencia elő tud idézni néminemű depressziót. Persze nem egyik percről a másikra, és nem ilyen egyszerűen, de be szokott ez következni időről-időre.

Szóval koszosak leszünk, és ha koszosak vagyunk és ez zavar minket (mert képzeljétek, nem mindenkit zavar, ez nektek is feltűnt már?) akkor feltehetőleg fürödni akarunk. És ha mindig tiszták akarunk lenni, akkor azt választjuk, hogy rendszeresen fürdünk. Nem mint egy mániákusan, de mondjuk reggel lemossuk magunkról az éjszaka a bőrünkre került mérgeket, és este lemossuk magunkról az egész napot.

Na, elmegyek fürödni, csak hogy ilyen rohadtul stílusos legyek. És nem sokára a hintás dolgot is befejezem, egybe fűzve azzal, hogy milyen volt az első aya élményem. (Nem mintha bárki is kapálózna érte.)

Több alkalommal felmerült ez a téma, mind levelekben, és egyéb fórumokon úgy szintén. Sokféle dolog információ kering erről, Gomoa írt erről egy nagyszerű tanulmányt, remélem érdekesnek fogjátok találni!

Azt mindenképpen hozzá kell tegyem, hogy az alapfőzethez adott egyéb növények szintén nem veszélytelenek, ráadásul a megfelelő használatról, adagolásról, és más lényeges dologkról nagyon kevés az igazán használható információ, főképp ami már egy kipróbált dolog. Elég sok helyen körülnéztem a témával kapcsolaban, külföldi oldalakon, de hol ezt írnak, hol azt. Ez nekem elég kevés, ezért sem erőltetem a kísérletezést. Az alábbi cikk érdekesség, nem pedig felesleges kotyvaszások kiindulója!:))))

"Annak ellenére, hogy vannak tisztán Banesteriopsis caapi- ból készített főzetek, melyek csak a Banisteriopsis caapi-ból vagy más Banisteriopsis fajokból állnak, a legtöbb esetben mégis olyan főzetek készülnek, melyeknél Banisteriopsis mellett egyéb növényeket is, felhasználnak. A főzethez hozzákeverhető növények száma óriási. Lehetnek azok egyéb pszichotróp növények vagy gyógynövények.

Az ayahuasca additívek száma nagyon magas, összesen 97 növény faj (ami be is van azonosítva) 39 családból kerül felhasználásra különböző ayahuasca receptekben. Sok növény magában is erős enteogén, és nem keveset ismerünk közülük, melyek biodinamikus anyagokat tartalmaznak (Riba, 2003). Alapjában véve az ayahuascához keverhető növények 3 fő csoportba sorolhatók (Riba, 2003; McKenna et al., 1998):

1.                   nem pszichoaktív, feltehetően terápiás hozzávalók,

2.                   stimuláló növények,

3.                   enteogén (vallási víziókat keltő) vagy pszichotróp növények."

Kábítószerről hallván manapság mindenki óhatatlanul a hasisra, a heroinra, a kokainra, netán az LSD-re gondol, és még véletlenül sem jut eszébe, hogy eleink egykoron más szerekkel, akár a felsorolt drogok nyújtotta "élvezetekkel" vetekedő hatást is elértek.

"A folyton-folyvást (önmagán is) kísérletező ember hamar rálelt azokra az élőlényekre- főképp növényekre -, amelyek sajátságos, mágikus, a tudatot megváltoztató, serkentő és mámorító tulajdonságokkal rendelkeztek" - írja Christian Rätsch svájci etnofarmakológus, aki kutatásai során mindig a különböző kultúrák által főleg kultikus célokra használt szereket vizsgálta. Ezeket tartották számon, mondja Rätsch, az ősi kultúrákban, mint az "istenek növényeit", melyek révén "kapcsolat jött létre az emberek, illetve a szellemek és az ősök világa, az istenek és démonok szférája vagy más, egyébként láthatatlan természeti erők között".

Nem volt ez másként az ősmagyarok és elsősorban szellemi vezetőik, papjaik, a sámánok esetében sem. Az általuk használt, Eurázsiában, azaz eleink valószínűsíthető őshazájában is honos, de az emberiség önkábításának történetében is főszerepet játszó légyölő galóca például vagy rokona, a párduc galóca a kultúrantropológusok szerint valószínűleg nem csupán feltűnő formája miatt keltette fel elődeink figyelmét. Ám a számtalan mítosz, monda és mese, amelyekbe e gombafélét az istenekkel - a kereszténység elterjedésével pedig az ördöggel - hozták összefüggésbe, már bizonyosan nemcsak a piros alapon fehér pöttyös kalapnak köszönhető. A magyar sámánok által bizonyítottan fogyasztott légyölő galóca ugyanis gomba-atropint tartalmaz - magyarázza Marcall Gabriella, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövény és Drogismereti Intézetének tudományos tanácsadója. Ez az anyag az élet egyik elengedhetetlen feltételét, a fehérje-anyagcserét gátolja, magas dózisa pedig gyakorlatilag elpusztítja a sejteket. Épp ezért - vagy emellett -, hasonlóan más drogok hatóanyagaihoz, a központi idegrendszert is megtámadja. E támadás következménye azután az a ritka állapot, amit akár az "istenekkel való találkozás"-nak is nevezhetnénk. Különös, hogy bár az anyag természetét és fogyasztásának következményeit jól ismerik, hatásmechanizmusa máig felderítetlen. A tudomány, így a drogkutatók csak annyit feltételeznek, hogy valószínűleg az agysejtek közötti ingerületátvitelt, azaz az információcserét befolyásoló kémiai mechanizmusokban előidézett zavarról lehet szó. A miért és a hogyan megválaszolása azonban még várat magára.

"Amit a galócával fogyasztott galóca-atropin hatásáról tudunk, annyi, -mondja a kutató asszony, - hogy pár órával a fogyasztás után úgynevezett centrális izgalmi állapot jön létre, zavar támad a mozgáskoordinációban, a gombaevő akusztikus és vizuális hallucinációkat él át, azaz nem létező hangokat hall, képeket lát, rendkívüli zavartság uralkodik el rajta. Ez az állapot akár az őrjöngésig is fokozódhat, ami aztán utóhatás nélkül elmúlik." Hogy eleink igen nagy valószínűséggel éltek a légyölő galóca bódító hatásának megvilágosító erejével, arra bizonyíték lehet Knoll István, a gyógyszerhatástan professzorának kétkötetes alapmunkájában is közölt megfigyelése. A "galócamérgezés" tünetei között felsorol egy minden esetben tapasztalható jellemző mozdulatsort, amely teljes egészében azonos a néprajzkutatók által a sámánok extázisáról írottakkal.

De a magyar történelemben nem kell ilyen messzire visszanyúlni ahhoz, hogy utalásokat találjunk kábító hatású anyagok használatára. Györei Péter kultúrtörténész, a 13.-tól a 17. századig tartó magyarországi boszorkányperek jegyzőkönyveit tanulmányozva bizonyította, hogy a középkori Magyarországon igenis létezett egyfajta hallucinogén kultusz. A Kárpát-medencében őshonos és szintén magas arányban atropint, illetve más rokon alkaloidokat (növényi hatóanyagokat) tartalmazó, "tudósfű", másképpen "ördögszőlő", a "füvek királynéja", vagy szerelmi étvágygerjesztő mivoltára utalva "csábítófű" néven is emlegetett nadragulyát és a beléndeket nem véletlenül tartják sokfelé még ma is vajákosok és boszorkányok növényének. Az igen gyakran orgiákba fulladó "ünnepi események" csodaszere az úgynevezett boszorkányzsír volt, amelynek hatóanyagai alkalmasak voltak arra, hogy víziók során fogyasztója úgy érezze, farkassá vagy más állattá változott, netán repülő ártányon - herélt sertésen - lovagol. E kevercs nemcsak a boszorkányszombatok, de - az alkohollal együtt! - különböző falusi beavatási szertartások, mulatságok, lakodalmak kedvelt bódítószere is volt. A kenőcsbe - a természetesen kötelező misztikus körítésen, így például a kereszteletlenül elhalt gyermek belsőségein túl - tettek azért "anyagot" is. Például a varangyos béka bőrének a látomások keltésére alkalmas bufoteint tartalmazó váladékát. Igaz, ez sem kizárólagos magyar "felfedezés": egyes dél-amerikai indián törzsek méregként és drogként ugyancsak használják. Az említett békaváladékot nemzeti receptúrának legfeljebb attól nevezhetjük, hogy a gondos ómagyar drogkeverők olykor némi csattanó maszlaggal valamelyest még dúsítottak az elegyen.

Ez utóbb említett csattanó maszlag egyébként Magyarország területén úton útfélen előforduló gyomnövény, amelyet kultúrantropológusok véleménye szerint - kenderrel elegyítve - az ősmagyarok is nagy valószínűséggel fogyasztottak. Marcall Gabriella szerint a növény nagyon erős bénítómérget tartalmaz, melynek hatóanyagai az atropinon kívül még más úgynevezett tropán-alkaloidok - ezek szintén a központi idegrendszert befolyásolják. A szerek együttes hatása oldja a gátlásokat, hajlamossá tesz a vizionálásra. A vegyület egyik tiszta alkaloidjának másfajta hatása - és szerepe - is van a pszichiátriában: máig afféle "kémiai kényszerzubbonyként" használják - állítja a már idézett svájci Rätsch.

Visszatérve a régi magyar drogokra: ha nem is kelt hallucinációt, de igen erősen bódít a fehér üröm is, melynek hatását ismét alkoholos kombinációban, az úgynevezett "ürmös" fogyasztásával engedte eluralkodni magán a magyar múlt némely keserűségétől legalább időlegesen szabadulni óhajtó ősünk. Az alkoholkombináció ez esetben elkerülhetetlen, ugyanis az ürömfű illóolajának delíriumot okozó hatóanyaga, a thujon vízben, vagy főzetként nem oldódik ki a növényből, ellenben, az 50-60 százalékos töménységű alkohol már maradéktalanul megbirkózik vele. Ily módon az "igazi" ürmös már nem szimpla szesz, hanem komolyabb "butító". Marcell Gabriella azért megnyugtatásul még hozzáteszi, hogy az ürömmel fűszerezett bort - alacsony alkoholtartalma miatt - nem kell a szokásosnál veszélyesebbnek tekintenünk.

Természetesen vannak új - sőt legújabbkori természetes bódítói is a magyar életnek. Világszerte az "öröm növényeként" tisztelt mák, a múlt század közepétől előbb díszként, utóbb élelmiszerként vonult be, főként a gasztronómiába. Kábítóhatásának honi felfedezéséről ugyan nincs pontos adat, de szociológusok a magyarországi kábítószer-használatot vizsgálva feljegyezték, hogy Vas megyében még az ötvenes években is készítettek mákgubóból altató főzetet, amellyel - a pálinkába áztatott kenyér mellett - a nyugtalan apróságokat csitították. A gubó váladékában ugyanis - ki ne tudná ma már - egyebek közt nyugtató, egyben narkotikus hatású morfin is van.

A régi magyarok kábítószer-használatát egykor a megfelelő hatáshoz szükséges, évezredes hagyományokon alapuló pontos receptek, szabályok és a fogyasztók szakrális előírásai "szabályozták". Ezt az idillien "archaikus" állapotot dúlta szét előbb az alkohol, s mostanában a már szintetikusan is előállított kábítószerek kora.

Sycorax, és igazából már Gomoa is megpendítette ezt a nagyszerű ötlelet, csak én ültem rajta ilyen sokat.:)

Szóval:

Mivel a technikai dolgokért mindenki szerencséjére nem én felelek, ezért nem tudom bizton, hogy már csak az új blog-oldalon indul el, vagy lesz itt is AYAHUASCA FÓRUM.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ilyen már van más helyeken is, akár a DAATH-ot nézzük, akár a Sámán-t, akár más egyéb oldalakat, szóval ebben nem lesz

forradalom, de a visszajelzések alapján lenne is igény itt ilyesmire, ezen kívül ahogy írtam fentebb, a többiek már korábban javasolták ezt a dolgot.

Meg hányavetjük a dolgot, megkérdezem Sycorax-ot a technikai háttérről, és már indítjuk is!

„Ha egy ember nem tud valamit, s nem tudja, hogy nem tudja – kerüld el őt!

Ha egy ember nem tud valamit, s tudja, hogy nem tudja, ébreszd fel őt!

Ha egy ember tud valamit, s tudja, hogy tudja – akkor kövesd őt!"

Szintén saját tapasztalat, én nem nagyon hiszek ebben a segítő dologban, azt is megmondom miért.

Ennek akkor van értelme, ha valami bennsőséges jóbarát tud ott lenni, biztonságérzetet adva az embernek. Ez így működőképes, ebben van valami ráció.

Ha technikai szempontból nézzük, a segítő kis túlzással az égvilágon semmit nem tud csinálni. Ha elindult a folyamat, azt az isten nem állítja le. Főleg nem egy másik ember, aki még zavaró is lehet, a példa kedvéért talán megijed valamitől, ami kívülről valami rossz dolognak tűnik, de aki átéli annak egy szükséges, fontos, jó dolog. És ezt lehetetlenség kívülről megítélni, ebben biztos vagyok.

A fizikai körülményeket én mindig magamnak rendezem el. Kényelmes fekvőhely, zene, a tea, valami innivaló, esetleg törölközők. Ehhez megint tök felesleges dolog valakit hívni.

A rosszullét/hányás része egy olyan dolog, amire még gondolna az emberfia. Ez nem ritkán kérdés a levelekben, hogy végül is egy kontrollálható dologról van-e szó. 

Jelentem igen.

Egyetlen esetről sem hallottam/olvastam ahol ez gond lett volna. Érzi az ember, ha valami dolga van a mosdóban, fogja magát, kimegy, elintézi a dolgát, és kész. Több biztonságra vágyók valami edényt is odakészítenek az ágy mellé, de ennyi. Semmivel se több.

Ha valaki egy sámán (én nem túl sok ilyen emberrel beszéltem Magyarországon) akkor talán tudja irányítani az embert, segíteni a szellemvilágban, ahogy mondani szokás (és tapasztalni is). Ennek híján valaki aki elmondja, hogy űűű,ne féjjé itt vagyok én néked, nos erre nem tudom kinek van szüksége...

Az a legfontosabb hogy a tripet (de utálom ezt a kifejezést, hirtelen nem jutott jobb az eszembe:( nem lehet leállítani. Az összes rossz élmény nagy része gyakorlatilag ebből adódik, ebből a "ki akarok szállni" dologból. Nem lehet. Se egyedül, se más valakivel.

Látható az eddig leírtakból, hogy mítoszok ide vagy oda, nem sok haszna van valakit odaállítani, hogy jól van, akkor vigyázz rám, mert csak.

Lényeges dolog:                                                                                           

Senkit sem akarok a segítő/vigyázó jelenlététől eltántorítani, még ha esetleg úgy is tűnt. Azonban csak egy olyan valakit látnék szívesen egy ilyen alkalommal akivel van egy szoros kapcsolat, és minimum elméleti szinten ismeri az ayahuascát. Minimum. És akkor nem egy szentimentális, felesleges kör lesz a dologból. Jól tudom, mert számos helyen olvastam, hogy ez egy lényeges dolog, amit nem érdemes fél vállról venni, ennek ellenére, illetve pont ezért továbbra is fenntartom a fentebb leírtakat.

Érdemes végiggondolni, hogy ki az akivel jobban biztonságban érzem magam, mint egyedül.....

Azt hiszem ez az a kép, amiről mindenkinek valami más jut az eszébe, ha megnézi elsőre. És aztán később is...)

Mindig mond valami mást, valami újat. Az igazán jó könyveket is pontosan ezért szeretem. És ezért szeretem újra. Meg újra.

Mindig adnak valami mást....

Tegnap előtt fejtegettem a különbséget az ayahuasca  és a DMT kristály fogyasztás között. Nem sikerült akkor megtaláljam, de emlékeztem, hogy van ebben a témában egy nagyon találó Feldmár András idézetem. Szoktam elrakosgatni, amikor találok jó dolgokat, "később jó lesz" alapon.

A poén, ma olvasgattam visszafelé a bejegyzéseimet, és a legutolsó Fedmár cikk-idézetem volt az, talán tegnap előttről!:))))

Öregszem, na!

Szóval ott beszél az ayahuasca és az LSD közötti különbségről, ami gyakorlatilag egyezik azzal, amit jómagam gondolok az ayahuasca és a DMT kristály közötti különbségnek.

Van ilyen.

Remélem nem haragszik meg, amiért engedély nélkül egy egész bejegyzését egy másolás/beillesztés hirtelenségével itt megjelenítettem, de nekem ebből annyira lejön hogy kifélék mifélék azoknak a többsége aki keresi a lehetőséget az ayahuascával való találkozásra.

Tehát az írás:

"Hónapokig, tágabb értelemben véve meg évekig ültem a témán, de most érzem, hogy itt az idő.

A tárgyi feltételek már adottak, most már csak alkalmas idő kell hozzá. Remélem, a jövő hétvége lesz az.

Már nagyon várom, remélem, jól seggbe rúg majd. És ugyanettől félek is egyben.

Muszáj, hogy elinduljak valamerre, ma végképp kiakadtam magamon, hogy mennyire erőtlen vagyok, ráadásul mindezt úgy, hogy közben tudom, hogy bennem van ez az erő, kurva nagy erők vannak bennem, de nem tudok élni vele.

Érezni akarom, hogy élek, még akkor is, ha fáj."

Én ennél jobban biztos, hogy nem tudnám összefoglalni az ezzel kapcsolatos motivációimat. Ez egy nagyon jó írás!

A minap azon gondolkodtam, hogy a nyilvánvalóan szerepet játszó egyéb hatásai mellett is a MAO gátló tulajdonképpen arra szolgál az ayahuasca tea fogyasztásában, hogy orálisan aktivizálhatóvá váljék a DMT, ami máskülönben semmilyen értkelhető hatást nem vált ki. A MAO gátlót hordozó növények erős nyugtató hatással bírnak, ami egy tudományosan is feljegyzett tény, azon kívűl az ayahuascát közelebbről ismerők számára tudva levő, hogy ha fogalmazhatok így: az élmény részéért felel, amíg a DMT inkább a vizuális oldal aktivizálója.

Mindezeken azért is gondolkodtam, mert az ayahuascát és a DMT kristályt fogyasztók beszámolói jelentősen eltérnek, pedig ahogyan a bejegyzés elején is említettem, a MAO gátló elsődleges célja a DMT aktivizálása az orális fogyasztás esetén. Lám, mégsem. Valami miatt a természet ilyen módon alkotta meg ezt a dolgot, amit láthatólag laboratóriumi körülmények között előállított testvére nem tud ugyanabban a formában produkálni.

Gyorsan hozzáteszem, soha nem teszteltem más DMT tartalmú dolgokat, csak az ayahuascát, így csak azokkal vannak tapasztalataim, DMT kristály ügyben mások élménybeszámolóira hagyatkozom.

Azért jó tudni, hogy mégis a természet hozta össze a legjobb dolgokat!:)

Egy jóbarát kedves felajánásának köszönhetően lehetőségem nyílik kicsit többet kísérletezni az ayahuasca Caapi/Psychotria féle változattal. Ezt általában nem szoktam javasolni, főleg kezdőknek, elsősorban a valamivel komplikáltabb és könnyebben elrontható elkészítés miatt, de tulajdonképpen ez az autentikusnak mondható változat,a Mimosa/Harmala inkább a könnyebb beszerezhetőség, mérsékeltebb ár és egyszerűbb elkészítés miatt javallott. Eddig jómagam vörös caapi-t használtam, azt sem túl sokat, most ne kiabáljam el, de talán lehetőségem nyílik fekete, fehér és sárga caapi tesztelésére. Az ezt ma felajánló jóbarát neve nem publikus, Ő tudja miről van szó, ez a lényeg. Azt lényeges hozzátenni még az elején, hogy jelentős különbségekről nem olvastam beszámolókat, de ki tudja.

Természetesen készítek majd beszámolókat!

Na jó, egy kicsit félrevezető a cím, bevallom.

Szóval:

Tegnap beszélgettem skype-on az egyik kedves olvasóval, tanácsokat adtam neki az esti ayahuasca készítéshez és fogyasztáshoz.

Ma jelentkezett, nagyon jól sikerült neki, de annyiféle dolog érte, hogy szüksége van egy-két napra feldolgozni azokat, és akkor küld majd nekünk egy részletes élménybeszámolót. Az a néhány sor amit írt nekem, nagyon bíztatóan hangzik!

Várjuk a folytatást!

Nem tudom segítség-e, majd elválik, mindenesetre kiírom az egyik kedves olvasó, Meneruwa kommentjét, ha valaki lelkes egy ilyen fajta kutatómunkában részt venni, akkor jelezze!

Ez egy új dolog számomra (yuramin), ezért keresek egy frankó fordítót az oldalamhoz mert sajnos nem vagyok angol perfekt s az új kutatásokról is szeretnék beszámolni az oldalamon s bocs ha már itt reklámozok, de akinek van kedve jelentkezhetne :)

"Talán még egy dolgot mondok, ami nekem most nagyon érdekes. Voltam egy konferencián, ahol terapeuták gyűltek össze a világ minden részéből, akik ilyen dolgokat használnak a terápiában, és egy brazíliai pszichológus nagyon érdekesen figyelmemre hozott valamit, hogy például van egy tea, Észak-Brazíliában használják. Chilében is, és ott legálisan használják. Ayahuasca-nak hívják a teát. Két növényből állították össze. Az maga egy csoda, hogy hogy találták ki, hogy ez a két növények az a hatása, ami, mert egyik növénynek sincs semmi hatása, vagy nem olyan hatása van, mint együtt. És hogy hogy fedezték fel, hogy ez a kettő ilyen, azt nem tudom. De minthogy ez teljesen organikus, ez teljesen... ezek növények, ez egy tea. Az élmény, az nagyon olyan, mint az LSD-élmény, de mégis teljesen más. Az LSD, az tulajdonképpen egy kémiai valami, amit összeraktunk. Az Ayahuasca, az egy növény. Amikor az ember Ayahuasca-t vesz be, akkor az élmény az, mint hogyha egy szellem, egy egészen más intelligencia lép be az embernek a tudatállapotába. Tehát valaki vagy valami, egy intelligencia elkezd bennem élni az Ayahuasca hatására. És ez fiziológiailag is, tehát ez a szellem néha, mint egy kígyó, néha, mint egy tigris végigszaglássza és nyalogatja az összes szerveimet. A májamat, a szívemet, a hasamat, a beleimet, mindent. És utána megmondja, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy egészséges legyek. És akkor a lelkemet is megvizsgálja, és megmondja, hogy hogy kell élnem, hogy boldog legyek.

Nagyon sokat hánynak az emberek, amikor Ayahuasca-t isznak. És a hányás az egy nagy megkönnyebbülés, mert mindazokat a hazugságokat, amit lenyeltünk, az Ayahuasca segít, hogy kihányjuk.

Az LSD, az tulajdonképpen csak egy mechanikus dolog. Az nem egy organikus dolog Nem olyan, mint az Ayahuasca. Az LSD olyan, mint egy villanykapcsoló: föl és le – on and off. Az tulajdonképpen, miután az LSD-t beveszi az ember, tizenöt perc múlva már nincs is a szervezetben. Tehát hogyha pisilne az ember, akkor már kipisilné.  De az elég ahhoz, hogy egy-két kapcsolót föntről letegyen vagy lentről föl. És akkor körülbelül nyolc-tíz órába telik, amíg a kapcsolók visszamennek oda, ahol voltak eredetileg."