Mernyau írása, és a kommentek foglalkoztak egy számomra nagyon inspiráló témával, a karmával. Töménytelen mennyiségű dolgot lehet erről olvasni, néha nagy ellentmondásba bocsátkozva, én a magam olvasmányaira, logikájára alapozva azt mondhatom, Szétátnak nagyon igaza van:
"Amíg nem látjuk át a helyzet egészét, csak egy oldalról, addig van egy "ellenség" aki másik oldalról látja. Aztán legközelebb ugyanabban a helyzetben talán azt a szerepet vesszük fel, amit előzőleg az "ellenség"."
Nos, amennyire én megértettem, pontosan ez a karma lényege: átállítja az embert a másik oldalra megnézni, hogy egy más aspektusból nézve, vagy úgy is sarkíthatnánk: a kprábban igazságosnak, jogosnak, és helyesnek vélt tette ELSZENVEDŐJEKÉNT mit gondol ugyanarról a dologról. Ezért tanít. Ezért tanít szembesítéssel.
Néha olvasni, hogy jó tett helyébe jót várj, és ennek az egyéb stílusú változatait. És ez egy nagy igazság! És ha létezik az, hogy mindannyian azt kapjuk, amit adtunk, akkor a karma, sors, vagy mindegy minek nevezzük, nagy tanítómester, egy igazi guru.
Személyesen is gyakran tapasztalom, hogy milyen gyorsan vissszaüt ugyanaz a dolog, amivel én másokat bántottam. Mint annak a kedves olvasónak a levele, amiről már említést tettem, aki az ayahuasca hatása alatt elkezdte érezni, TAPASZTALNI azt a fájdalmat, amit másoknak okozott korábban. Elég gyakran átélve ezt azt hiszem van esélyünk változni, érzékenyebbnek lenni mások másságára, hogy ilyen hülyén fogalmazzak.. :)