Ismét zsarnoki uralmam alá hajtottam a blogot; kitöröltem a pontpontpontokat – mert csak, átneveztem néhány unalmasnak talált poszt címet – mert megtehetem és elolvastam tetemes lemaradásomat is.

Az „ Egy most talált ayahuasca” címen futó, (amit ezentúl az Ayahuasca kontra karma név alatt találhattok meg) cikkben azt feszegetik, hogy, idézem „A benne rejlő erők következtében megváltoztathatja az egyén karmáját és visszaállíthatja egyensúlyi állapotát.”

Na most erre hanaura meg azt mondta, hogy:

Kisebb hozzáfűzés:

Kelet rajongóként elég sokat olvastam erről a karma dologról, de megbízható forrás sosem említette azt, hogy a karma megváltoztatható, hiszen pont az a lényege, hogy a múltbeli, akár életekkel ezelőtti tetteink következményeinek az "elszenvedtetésével" tanít. Egyszóval, ha bántottam valakit, akkor el kell szenvednem a tettem visszaáramlását, azt, hogy más ugyanúgy fog engem bántani, és ezáltal tanulhassak, fejlődhessek. Nem tartom valószínűnek, hogy pont az ayahuascának lenne olyan hatása, ami a fejlődést, tanulást nem hogy nem segíti, hanem gátolja azzal, hogy elveszi a lehetőségét. Ugyanis tetszik vagy sem, legtöbbször a saját bőrünkön tanulunk. Ha ez nem így lenne, akkor soha az életben nem érezne semmiféle kellemetlen eseményt egyetlen ember sem rossznak, az pedig, ahogy elnézem, még egy kicsit távoli kép.....

(Ugye milyen jó fej vagyok, hogy bemásolom ide nektek, hogy ne kelljen keresgélnetek?)

Nekem az jutott eszembe erről a megbántós példáról, hogy ha én megbántok valakit, akkor a karma törvénye csak azt mondja ki, hogy azt nekem vissza kell kapnom. Mindazt bizonyára valamennyien tudjátok, az NINCS meghatározva, hogy attól az embertől kell visszakapnom, akinek én adtam. Azt hiszem ettől olyan csodálatosan bonyolult az egész életünk. J De legalább Isten jól szórakozik.

Tehát ha én ayahuascázok és egyszer csak  jön nekem az az érzés, és vele a megértés, hogy mit tettem ( épp valamelyikőtök most írta levélben, hogy átérezte, hogy hogyan viselkedett más emberekkel, a más emberek szemszögéből, és nekem valahogy úgy tűnt, nem arra gondolt, amikor nagyon kedves volt) akkor én tulajdonképpen visszakaptam azt, amit adtam másnak. Azt azt hiszem senki nem meri megkockáztatni, aki valaha is ivott már ayahuascát, hogy azt mondja, de az nem volt olyan igazi élmény, mint ha egy másik ember adta volna, mert – számomra legalábbis – az ayahuasca adta dolgok valóságához semmilyen kétség nem férhet. Azt gondolom, hogy ilyen módon igenis „le lehet tudni” nagyon mély, súlyos dolgokat is. Kétlem, hogy törvényszerű lenne, értem ez alatt, hogy bármilyen karma letudható, vagy módosítható ilyen módon, azt hiszem mindenki annyira eltérő sorssal rendelkezik, hogy nem lehet általánosságban beszélni, de szerintem ez ilyen formában működik. Szerény élettapasztalataim szerint az Életnek mindig van még egy kártyája, amire tutira nem számítottál. Lehet egy ilyen kártya az aya is.

Aztán még.

„Rekreációs kábítószerként való használata nem javasolt” – Ez szintén a cikkből van.

Csak hogy mindenkinek tiszta legyen

Rekreáció ( a Wikipédiából)

„A rekreáció: a szabadidő kulturált eltöltési formája. Azon belül is a jó közérzet, a jól érzés, a jóllét, a jó minőségű élet megteremtése. A munkában vagy más tevékenységben el-, megfáradt ember aktív kikapcsolódását, pihenését, felfrissülését, munkaerejének, munkavégző képességének (bővített) újratermelését jelenti.”

Az biztos, hogy erre az aya nem való. Ez nem egy játék. Ha gyanútlanul bele sétálsz, könnyen lehet, hogy ki akarsz majd futni előle, és amint azt hanaura is említette, hát az, hmm, ugye nem fog menni.

Vannak dolgok, amik velünk maradnak az aya után, és be tudjuk építeni őket magunkba különösebb erőlködés nélkül (nyilván mert az aya megdolgozott ezzel).

De azért, csak úgy, mint napközben, mikor használjuk a testünket, koszolódunk, és minden este szükség van mosdásra, ugyanúgy használjuk önnön magunkat és néha szükségünk van egy-egy „tusolásra” az ayaval.

A külföldön töltött másfél hónap alatt realizáltam, hogy az esetek többségében hiába tudsz valamit, egyszerűen nem tudod alkalmazni, és nem az akaratoddal vagy a készségeddel van a baj. Az Élet néha belenyom olyan szituációkba, amikor úgy mond meg kell alkudnod. És persze, senki sem egy szent, újra és újra felül kerekedik bennünk a saját gyengeségünk is – a lustaság, az irigység, a nagyképűség, a hányavetiség – ki mit nyert meg magának.

Ott a hang belül és mondja mit kellene tenned – és ott az Élet kívül, és látod, hogy ez most kurvára nem fog menni. Nem tudom kinél hogy van, nálam néha ez a differencia elő tud idézni néminemű depressziót. Persze nem egyik percről a másikra, és nem ilyen egyszerűen, de be szokott ez következni időről-időre.

Szóval koszosak leszünk, és ha koszosak vagyunk és ez zavar minket (mert képzeljétek, nem mindenkit zavar, ez nektek is feltűnt már?) akkor feltehetőleg fürödni akarunk. És ha mindig tiszták akarunk lenni, akkor azt választjuk, hogy rendszeresen fürdünk. Nem mint egy mániákusan, de mondjuk reggel lemossuk magunkról az éjszaka a bőrünkre került mérgeket, és este lemossuk magunkról az egész napot.

Na, elmegyek fürödni, csak hogy ilyen rohadtul stílusos legyek. És nem sokára a hintás dolgot is befejezem, egybe fűzve azzal, hogy milyen volt az első aya élményem. (Nem mintha bárki is kapálózna érte.)