SD barátom még szombaton elküldte az élménybeszámolóját, de csak mostanára jutottam el odáig, hogy be is tegyem. Én nagyon sokat tanultam belőle! SD egy aranyosan nyegle ember, akinek a társaságában az ember folyamatosan szakad a röhögéstől, annyira jó a srác stílusa! És amikor élménybeszámolót ír, persze, hogy azzal az ellenállhatatlan stílusával teszi, ami az övé. Ugyanakkor- és nekem ez a legszimptikusabb, így, egyben- a legkomolyabb, legmélyebb dolgok hangzanak el közben. Nekem ez így hiteles, így korrekt, főleg tőle. Egy aranyos, szerethető ember tökőszinte és halál egyszerű leírása arról a mélységről amit az életében tapasztalt az ayahuascával való találkozásakor. Nálam tíz pont.

Ím:

Megittam egy adag ( 1 dl) teát. Úgy néz kezdek megbarátkozni az ízével, már eltudom viselni. De a tea is kezd megbarátkozni a gyomrommal, nem akar kijönni magától. Ivás után 25-30 perc múlva, az ujjammal könyörgök neki, hogy jöjjön már ki. Ki is jön. Ekkor én győzök. Aztán eltelik 20-30 perc és a DMT győz felettem.
De mielőtt még magával vitt volna a tea, és elkezdődtek volna a víziók, éreztem hogy az agyam kurva pengén fog, sokkal élesebben mint 7köznapokban, és akkor kaptam a következő tanítást. Az elengedésről tanítottak.
Elmesélték nekem, hogy van egy kalitkám, van benne egy szép madár. Vajon enyém e IGAZÁN ez a szép madár ?
Mert van egy másik eset is ám, amikor a madár a kezemen ül, és semmi nem láncolja hozzám, a madár szabadon dönt arról hogy elrepül e. A madár elszál, majd rájön a madár hogy hozzám tartozik, és magától visszajön, visszaül a karomra és velem marad.
Kérdezték, hogy szerintem melyik eset az amikor úgy IGAZÁN az enyém a madár ?
Nem volt vitás számomra, hogy második eset. Tanuljuk meg elengedni a másikat, akár barátot, akár barátnőt, és ha ő igazán szeret és ragaszkodik hozzánk, úgysem fog örökre elrepülni. Nehéz ezt a gyakorlatban megcsinálni, de próbáljátok ki, meglátjátok csak olyan madaratok lesz akivel boldogok lesztek, nem pedig kötelekkel és kalitkákkal láncoljátok, kötitek magatokhoz.

Aztán rövid időn belül, elkezdődtek a víziók, nem voltak túl erőssek, de túl gyengék sem. Itt csak annyi volt, hogy kalauzoltak egy idegen világban. Ez kb. 30-60 percig tartott majd belealudtam mikor már csökkent a hatás. Ez a szombat esti teazás nem volt túl hosszú, de azért tetszett.

Megmaradt még 3 dl, mit csináljak vele ?

Ki nem öntöm, aztán éreztem még szükségem van rá, így vasárnap éjszaka is elkezdtem.

2010.február. 28. vasárnap este 21:30.

1 dl-t megittam. Az íze már "tök jó". 25 perc elteltével alig akar kijönni belőlem. Kis idő múlva érzem beüt, kezdődött a "mozi". Fantasztikus volt. Elkezdték egy vésővel vésni a szemeimet. Azt mondták hogy dzsuva van rajta, és nem jól látok bizonyos dolgokat. Muszáj hogy levéssük róla ezeket. :-) Amúgy igazuk volt. Hagytam hagy véssenek. Gyorsan vége lett, 15 perc volt maximum ez az út.

2010.február. 28. vasárnap este kb. 22:30.

Megittam a második adagot is. Kiraktam.
Közben jött egy gondolat hogy ennem kell valamit. Leszaladtam még a konyhára, ettem gyorsan egy jó kis paraszt kolbászt. Közben már a fejemben mondogatták, hogy 5 percem van még, siessek. Hát siettem, éreztem sietnem kell, mert ha a konyhán rámtör akkor ott ragadok és mozdulni nem bírok. Felmentem az emeletre, lefeküdtem és pár perc múlva kezdődött is megint a "mozi".

Amikor megjött a hatása mindig elvittek egy rossz világba, és az egyik mocsokból a másikba hordtak. Már nagyon elegem volt belőle, mert már kurva rég óta, a mocsok és a mocsok volt mindenhol. Ekkor ébredtem rá az isten tudatomra. Eszembe jutott az isten, és hogy ő segít nekem. Abban a pillanatban mintha kővé dermedt volna az a mocsok világ, és egy leírhatatlan fantasztikus helyre csöppentem. Éreztem még nem vagyok elég tiszta, túl szenyezett vagyok ahhoz, hogy közelebb engedjen magához az isten. Rájöttem csak rajtam múlik, hogy mennyire tisztítom le magam, tüntetem el magamról a szenyett, és minnél jobban levetem ezt a szennyes "ruhát" annál közelebb kerülök hozzá.
Aztán megint visszacsöppentem a mocsokba, mert egyik pillanatban elvesztettem az isten tudatomat, és azt, hogy ő mindig velem van. Majd másik pillanatban megint előjött, és megint csodaországban voltam. Ez így ismétlődöt nagyon nagyon soxor, mocsok,fájdalom,majd istenre gondoltam és mindig segített nekem azonnal. Minden egyes körnek az lett a vége, hogy mikor az istenre gondoltam boldogságot találtam. Mindig segített. Elszakadtam tőle, belefeledkeztem a mocsokba, és megint felé fordultam és segített. Leírhatatlan élmény volt.

Jött a hülye agyam a képbe megint, elkezdett azon "aggódni", hogy már tök régóta ( lassan 1 órája) tart a tanítás, és hogy annyira élvezem de nemsoká vége lesz. Ekkor mondták, hogy a picsát aggódok már megint a jövőn, meg azon hogy mi lesz. Még nincs is vége semminek, miért cseszem el az aggódásommal azt a csodát amiben jelenleg részem van. De csak rágódtam hogy jaj-jaj vége lesz, és visszacsöppenek ebbe a hülye világba. Lebasztak folyamatosan hogy fejezzem már be, a jelennel foglalkozzak. Nem is tudom mit hoz a jövő, lehet hogy a "lottó ötöst hozza" és miért aggódok akkor ? :-) Igazuk volt. Próbáltam csak a jelennel foglalkozni.

Jaah egyszer csak egy szemét dombot láttam. Mondom mi ez ? Semmi válasz nem volt, csak egyre csúnyább és csúnyábbnak tűnt a szemétdomb. De nem valami földi szemétdomb volt, hanem egy másik világé, ami nagyon csúnya volt. Mondom mieeez ? Ilyet szólnak: Ez az agyam ! Nah mondom fasza. Vazz hogy néz ki az agyam ? Ekkora szemét van benne ? Nemcsak hogy benne van a szemét, hanem az egész agy egy nagy szemét kupac. Áááááá.
Ordítottam, persze nem fizikailag, hanem mentálisan a fejemben. Tiltakoztam, hogy nem-nem ez nem lehet az agyam. De-de ha tetszik ha nem ez volt az agyam. Közben úgy éreztem lehánynám legszívesebben az agyam.
Aztán szépen lassan kezdtem kijönni a tea hatása alól.

Picit ültem az ágy szélén még, és neki álltam a következő adagnak.

2010.február. 28. 23:57 perc volt.
Megittam az utolsó 1 dl-t is. Az alja jó sűrű volt. Pfááááj. 25 perc múlva kiraktam magamból. Majd gyorsan leszaladtam megint enni, gyorsan kentem vajas kenyeret, még gyorsabban megettem 2.5 szeletet, és irány az ágy. Éreztem nemsoká jönni fog megint, ami elkerülhetetlen. Hát jött is. Olyan hajnali 0:45-0:50 volt.
Életem egyik legdurvább leckéje volt. Ha címet kellene adni neki, az lenne, hogy: Küzdelem a démonokkal.

Pár perc alatt elkezdődött a küzdelem. Démonok és sötét erők jelentek meg, azt akarták hogy álljak át az ő oldalukra. Azt mondták, hogy mindent megadnak nekem, csak "írjam alá", hogy lepaktálok velük. Ááá mondom hülyék vagytok, és kiröhögtem őket, fent álltam egy domb tetőn, eltapostam az összes démont, és rajtuk álltam. Röhögtem, hogy legyőztelek titeket ! Óriási győzelem érzetem volt. De nem hagyták annyiban. Valahogy megint betaláltak, jöttek folyamatosan, hízelegtek.
MINDENT igértek. Azt mondták mindent megkapok, a fizikai világban, csak álljak be közéjük. Folyamatosan keményen elutasítottam őket. De nem hagyták annyiban. Mindig éreztem, hogy legyőztem őket. Majd nem voltam egyedül, az egyik spirituális mesterem is jött és segített a velük való harcban. Nagyon sokat segített. Több órán keresztül ott volt ő is, és sok harcot küzdelmet levett rólam.

Látták a démonok, hogy nem hajlok feléjük, és tudták, hogy van jelenleg egy kedves lány az életemben, és azt mondták nekem adják őt is. Ő is az enyém lesz, csak a sötét oldalhoz álljak már át. Mondtam nekik, ha az Isten nekem szánta azt a lányt, ő úgy is nekem adja, de még 10szer többet is ad mindenből. Ha meg az Isten nem nekem szánta, akkor semmit nem érek vele, nem kell a démonoktól semmi, bármit is igérnek. Megint győztem felettük és röhögtem rajtuk. Persze mondanom sem kell nem hagyták annyiban.

Látták nem bírnak könnyen, így belementek ennek a lánynak az álmába a démonok, és megkisértették őt is. Tudták ha őt megkisértik és beáll közéjük akkor az óriási csapás lenne nekem. Igértek neki örök fiatalságot. Rohantam egy szempillantás alatt oda, és ordítottam, hogy ne fogadjon el semmit. Valóban megkapja amit igérnek neki a démonok, viszont azt elfelejtik mondani, hogy ez NINCS ingyen. Halála után KŐKEMÉNYEN kell fizetni érte. Aki a démonoktól kér, annak a lelkét a halál pillanatában a mormoncok elrabolják és több ezer évig a csicskájuk lesz. Ezt elfelejti előre mondani a démoni világ. Mi pedig a hülye agyunkkal vagyunk annyira buták, hogy azt hisszük ők ingyen segítenek. NEM, semmi nincs ingyen !

Semmit de semmit ne fogadjunk el tűlük. Ekkor folyamatosan őt kisértették. Közben engem is, megint mondták nekem, hogy megkapom a lányt ha segítek a sötét oldalnak, közös jövőnk lesz meg ilyenek, és nem csak én egyedül, hanem mind a ketten bármit kérünk megadják nekünk. Ekkor megint ugyan azt mondtam, hogy az Istenre bízom, hogy mi az ami nekem "jár", nem én akarom eldönteni nekem mi kell, hanem majd amit ő ad azt fogadom el. Az istennél jobban senki sem tudja, hogy mi a jó nekem. Amit én az agyammal kívánnék, az egyáltalán nem biztos, hogy összhangban van az isteni tervvel. Így nincs szükségem semmire sem a démonoktól.
Sikerült szerencsére megint nagy küzdelmek árán elutasítanom őket, folyamatosan nagyon sokat segített nekem a Béla a mesteremnek a szelleme. Hívtam más mestereket is, ők is folyamatosan támogattak és segítettek. Nagyon hálás voltam nekik.

Hatalmas élmény volt a következő:
Volt egy pillanat, mikor megszűnt a testem. Csak a gondolat voltam, és léteztem, tudtam magamról de nem volt testem, semmilyen testem nem volt, csak én maga voltam a gondolat test nélkül. Ezt most miközben írom, ezeket próbálom elképzelni, de szinte lehetetlen, pedig pár órája tapasztaltam meg, hogy ez milyen. De inkább aggyal ezt az állapotot ne is akarjuk elképzelni, mert nem lehet, és irány a diliház :-)

Majd átváltoztam sok sok féle emberré. Voltam 2 éves gyerek, akinek nincsen keze sem, és lába sem. Illetve a lábaim helyén csak valami csonk volt, és a kezeim is. Ujjaim sem voltak, csak vállamból jött ki 10-20 cm-es csonk. Így éltem, soxor. Sok sok életet átéltem így. Azt mondták többet már nem fogok.

Naah jött egy kép, egyik előző életemből. Kíváncsi volt egyik ismerősöm, hogy honnan ismerjük egymást (előző életeink valamelyikéből), aztán egyik találkozást megmutatták a sok közül. Talán pont egyik legviccesebbet. Középkorú férfi voltam, ő meg egy nálam valamivel idősebb hölgy. És nagyon tetszettem neki, de én nem figyeltem rá, vagy nem akartam tudomást szerezni róla. Ő meg próbálta a figyelmem felhívni magára. Erre mit csinált ? Tyúkot akart lopni tőlem, úgy hogy én ezt mind látom. Hát persze így egyből felhívta magára a figyelmet ez kétségtelen :-))) Áááá hatalmas volt mikor ezt megéltem, röhögök rajta rendesen :-)

Aztán elkezdtek a jövőről is beszélni nekem. Közben persze meg-megszakadtak a képek, a démonok és sötét oldal jelen volt és mindig belementek ennek a kedves lánynak az álmába, és nagyon soxor odakellett mennem, és segíteni neki, távol tartani őket. De megoldottuk :-)

Szóval a jövőről is beszéltek: Erről talán mindent nem írnék le, mert nem tudom, hogy igaz e, aztán nem akarok befosatni bizonyos embereket. Tudom majd sokan megkérdezitek, hogy naaa és énrólam mit mondtak ? Mondtak egyáltalán valamit ? Felesleges megkérdezni, úgysem válaszolok. Majd megtudjátok. Ami fontos volt és nem tudom (még) igaz e, hogy egyik ismerősöm 9 év múlva meghal. Megmutatták a halálát, és azt is, hogy tanuljam meg már most elengedni. Mutatták, hogy hol hal meg, addig miket csinálunk...stb. Sok mindent kaptam itt is, de direkt ide már nem írkálok részleteket és konkrét embereket ! Majd megtudjátok :-)

Voltak olyan részek, mikor azt élhettem át többször is, hogy milyen mikor a Kundalíni kígyót felébresztjük hülye gyakorlatokkal, és közben még nem vagyunk rá érettek. Azt hiszem ezt inkább ne próbáljátok ki, mert garantált hogy maximum 5 percen belül irány a diliház. Olyan világba csöppentek amelyeket a hülye gondolatainkkal mi magunk teremtünk meg. Ha majd készen állunk rá spirituálisan, akkor a kundalíni magától felébred, és akkor már megbírkózunk vele, és tudjuk kezelni a helyzetet. Én magam sem voltam kész, ezért majdnem be is golyóztam abban a világban.

Olyat is átéltem mikor megmutatták, hogy minden ember és minden akár élőlény akár tárgy a világ bármelyik pontján van, összevan kapcsolva egy számunkra láthatlan szállal. Belekiabáltam mentálisan nevezzük éternek, és az az ember aki tőlem jelenleg 30 km-re volt meghallotta. Mentálisan jelezte, hogy vette az adást :-)  Aztán a föld másik pontján valahol japán környékén láttam amint egy erdei pici tó felett, belóg egy virág a víz fölé és harmat csepp van a virágon rajta. Majd a pillangó ami a virágon ült rajta, elrepült, és ennek hatására az a harmat csepp belesett a vízbe. A tó felszíne eddig nagyon nyugodt volt, de ez az 1 csepp harmat belecseppent és apró nagyon finom hullámok keletkeztek rajta, amit itthon is lehetett érezni és a kezemmel felvettem ezeket a hullámokat majd tovább adtam mássnak, hogy érezze ő is, hogyan milyen finoman simogat a víz. Pillangó miatt simogat és olyan lágyan mintha maga a pillangó csinálná. Nagyon fantasztikus volt ez is :-)

Aztán éreztem hogy kezdek visszajönni az itteni világba, de már hajnal 5 óra körül lehetett az idő. Néha néha elaludtam percekre, de még folyamatosan jöttek a víziók és tanítások egésszen reggel 8 óra környékéig.

Fantasztikus csodát élhettem át megint ezen éjszaka alatt. Megint úgy érzem sokkal több lettem, sok sok mindenre megtanítottak. :-)