Újabb frissítés a magyar feliratos dmt-filmről:
www.o-ws.hu/cikkek/_-filmek/dmt---the-spirit-molecule--magyar-felirattal-.html
Igazi alapmű, jó nézelődést!
A lélek molekulája
2012.04.07. 22:27 - hanaura
Előadás
2012.04.04. 01:00 - hanaura
Április 5-én az ArtKatakombában 18:00-tól előadást fogok tartani, ismét a Feldmár Intézet szervezésében, a téma: Megváltozott tudatállapotok - a népmesék nyomán
Bővebb infó a facebook-on:
www.facebook.com/events/292750807460470/
Az előadás bő két órás lesz, a végén kérdésekkel, vetítéssel, a szokásos témákon túl pedig egy rakás új izgalmas megközelítéssel, természetesen a szívügyemet, a sámánnövényeket sem mellőzve.
Beugró: 2rugó
Akit érdekel, szívesen látom!
Előadások az ayahuascáról
2012.03.10. 16:14 - hanaura
Ma jutott az eszembe, hogy nem is tettem ide ki: újabb sikeres előadást tartottam az ayahuascáról a Tabánban az Archaiku Reneszánsz klub meghívására. Kicsit arra is kíváncsi voltam, hogy minimális reklám nélkül is kíváncsiak-e rá az emberek, egyetlen facebook esemény néhány helyre kitéve. Igaz, kevesebben voltak mint az előző, Feldmár Intézet szervezésében lebonyolított programon, de még így is lényegesen többen mint számítottam, s ami még fontosabb: olyanok jöttek akiket tényleg érdekel az amazonasi törzsek gyógyító rituáléja. Egy ideig biztosan nem lesz több előadás ayahuasca témában, más ehhez kötődő előadásokkal azonban készülök, a hónap végén lesz egy újabb program a Feldmár Intézet szervezésében, idejében közzé fogok tenni, addig is legyen meglepetés.
Amikor elkezdett köztudatba kerülni az ayahuasca, és elkezdtem a blogomat, kicsit tanácstalan voltam. Nem akartam extra publicitást a témának, éppen csak annyit hogy akiket érdekel azoknak legyen egy felület. Aztán valahogy kicsit begyűrűzött a dolog, azóta én is csendesebben blogolok, most talán visszaállt a rend, és azok érdeklődnek akiknek ez fontos.
Az ugyanis bárki számára világos lehet aki kicsit utánanéz a dolgoknak, hogy ez a fajta gyógyító folyamat nem egy olcsó mulatság, elsősorban nem is az anyagiak miatt, s felhőtlen szórakozást se ígér. Érdemes átgondolni. Mindazonáltal hallottam már vipassana meditációs elvonulásokról is ahol egész egyszerűen elszöktek résztvevők mert túlságosan keménynek találták, túl nagy áldozatnak. Vagy éppen az elvárásaik nem voltak reálisak, ki tudja. Úgyhogy érdemes átgondolni, hogy biztos ezt keresi-e aki elkezd utána járni. Nekem inkább az tetszett, és valahol a másfél évig mavonta üzemelő blogtalálkozók is ilyesmi hangulatban teltek, hogy egyfajta "szellemi műhely" keveredjen ki az egészből, ahol beszélgethetünk, megoszthatjuk egymással a gondolatainkat, érzéseinket, tapasztalatainkat, és azok akik egy csónakban eveznek , vagy eveznének , találjanak egy helyet ahol szabadon beszélgethetnek, ismerkedhetnek egymással. Nagyon sok barátság született már ebből, én ezt tartom leginkább értéknek a munkámból amit végeztem, és más formában de végzek most is.
Visszatérve az ayahuasca témára, ha már sokfelé eljutott a híre, legalább legyen mód találgatások, félinformációk helyett egy hiteles képet kapni arról, hogy mégis mi ez az egész. Ezen dolgoztam eddig is, és ez mozgat most is.
Előadás
2012.02.14. 02:35 - hanaura
Egy jó hírrel szolgálhatok az oldal kedvelőinek: úgy döntöttem, hogy a múltkori előadásom(Ayahuasca-Amazónia sámánvilága címmel) hanganyagát közzé fogom tenni a közeljövőben.
Dél-Amerika pszichotróp növényei
2012.02.05. 15:03 - hanaura
Egy kedves barátom szakdolgozata. Talán ismeritek néhányan. Szakdolgozat, szóval nem egy sztorizós, mesélős, vallási anyag, de nagyon érdekes, jó szívvel ajánlom mindenkinek.
saman.org.hu/2012/02/05/molnar-istvan-del-amerika-pszichotrop-novenyei-2007/
Elfek, ufók, angyalok és az ayahuasca.....
2012.01.18. 12:20 - hanaura
Egy nagyon izgalmas felvétel, angolul tudóknak.
Túlvilág
2012.01.18. 12:08 - hanaura
Nekem eddig ez a felvétel adja leginkább vissza az ayahuasca hangulatát. A blueberry-s videó valamiért ismertebb, pörgősebb, szerintem ez sokkal jobban megközelíti azt a hangulatot ami a szertartásokat jellemzi.
Áttörés - de hová?
2012.01.18. 03:30 - hanaura
Egy klasszikus jelenségen gondolkodtam valamelyik nap ahogy sétáltam hazafelé. Valamiért, ha nem is gondolatok szintjén, vagy tudatosan, de ahogy hall a többség az ayahuascáról vagy arról, hogy milyen komoly útjelzőül szolgált rengeteg embernek akik kóboroltak erre-arra, akkor akaratlanul felmerül legbelül, hogy ilyenfajta áttörő dolgot én is szeretnék. Arról halvány lila gőzöm sincs hogy én ezt a kört hol vesztettem el, de jó ideje nincs velem- szerencsére. Az, hogy ez a gyógyítási kultúra mit jelent nekem, azt hiszem nem kell ecseteljem, itt vannak a nyomai az oldalon. Mégis, úgy érzem, hogy valami olyanféle csoda van belepaszírozva gyakran az ayahuascába ami nincs ott.
Emlékszem tavaly két barátomnak sokat segítettem, hogy szertartásokon vegyenek részt, amik maguk tanultak és raktak össze. Elég hardcore életfázisban voltak. És minden alkalommal várták azt a bizonyos áttörést. Természetesen sose jött el, és ameddig várakoztak, elment mellettük több életnyi csoda.
És urambocsá, nem akarom hogy mások is így járjanak. Elképzelhetőek nagyon erős kulminációs pontok, ilyenről magam is hallottam, és át is éltem ezt-azt, mégis valahogy a jellemzőbb egy lassú víz partot mos című történet.
Így ha legközelebb elutazom egy szertartásra, a következő lépésnyi földre utazom. Biztosan lehet és adott esetben érdemes is nagyot álmodni, de egy csapásra kevés dolog változik. Sőt. Én főleg azt figyeltem meg és tapasztaltam, hogy minél mélyebben megismeri az ember ezt a világot, annál melósabbak lesznek a hétköznapok. Mert jobban észrevenni a lehetőségeket arra hogy valami épüljön. De azt senki nem fogja más helyett felhúzni, még az ayahuasca szelleme se. Akkor se ha elköltök egy millió forintot repjegyre meg szertartásokra és Peruban töltök egy két hetes kúrát, mert a legtöbb amit remélhetek, hogy elegendő "házi feladatot" kapok, de a változás nem attól fog beállni, hogy én csengettem ezt a nagy összeget, hanem hogy ama bizonyos nagy összeg kicsengetése után alkalmam volt megismerni kicsit ezt a kultúrát, némiképp máshonnan megnézni egy másik pontról az életemet, esetleg észrevéve az addig ignorált lehetőségeket, és akkor valamit el lehet kezdeni építeni.
A csoda bennünk van, nem az ayahuascában. Illetve de, az ayahuascában, mert egy csodálatos lehetőség megismerni önmagunk lehetőségeit a változásokra, és leszokni arról hogy máshonnan várjuk, vagy ingyen akarjuk. Ingyen semmi nem megy. Az a bizonyos áttörés főleg...
Kommentár
2012.01.18. 03:29 - hanaura
Valamit azért én se értek.....
Anno amikor indult az oldal, és elkezdte viszonylag sok ember olvasni, egész jó kis szellemi élet alakult itt ki, sok kommentár a cikkek végén, beszélgetések....amikor ezek kezdtek elmaradni azon gondolkodtam, hogy vajon már nem szeretitek annyira az oldalt? Vagy megcsappant az olvasóközönség?
Namármost hogy kinek mit jelent az ayahuascareality, arra sajnos nincs mérőberendezés, de az oldal statisztikái alapján nem változott az olvasottság. Valamiért mégis kimaradtak a közös dolgok. Hogy hülyeség-e vagy sem, hogy ez kicsit bánt, vagy hiányérzettel tölt el azt nem tudom, de ezt érzem.
Nyilván ott vannak más oldalak fórumai amik pörögnek esetleg (egyébként nem nagyon pörögnek), mindenki átcsoportosult a facebook-ra, ez mondjuk jelentős változás, de mégis...mi a fészkes fene történt? Amikor megtudtam hogyan lehet beállítani ezt a facebook-os "lájk" gombot tök nagy örömmel tettem ide be. És az is pörgött, mégis csak kicsit személyesebbnek tűnő visszajelzés gyanánt mint a blogponthu statisztikai adatai...mi történt fiúk, lányok?
Itt vagytok és mégse hallok Felőletek...
Előadás az ayahuascáról
2012.01.10. 14:03 - hanaura
Régi álom.
Január 26-án az Artkatakombában (www.artkatakomba.hu/tartalom/rolunk) 19 órától egy vetítéssel egybekötött izgalmasnak ígérkező előadást fogok tartani ebből a szívügy témából. A terv szerint többféle szempont benne lesz, élménybeszámoló, egy kis botanika, vallás, hagyományok, szóval próbálom minél több oldalról megfogni az egészet, és így akit ez érdekel, esélyes hogy talál magának a habitusa és az orientációja szerint kapaszkodót.
Nagyjából két órás lesz a program, utána ha úgy alakul maradok/maradunk, lehet beszélgetni, bandázni.
A facebook-on az alábbi linken lehet elérni az eseményt:
www.facebook.com/events/269340646435729/
Osszátok meg másokkal is, hátha pont így értesülnek róla, és amúgy bánnák ha lemaradnának róla. Tényleg különleges alkalomnak ígérkezik, a magam számára is, kicsit "kilépünk a nagy világ elé", persze nagy felhajtásoktól mentesen, nyilván.
Kommunikáció növényekkel, állatokkal
2011.12.30. 22:53 - hanaura
AxisMundira barátom oldalán találtam ezt a kiváló cikket, sok szeretettel ajánlom mindenkinek, eszméletlen jó.
Forrás:www.o-ws.hu/cikkek/samanizmus/frecska-ede---hogyan-kepesek-a-samanok-novenyekkel-es-allatokkal-kommunikalni-.html
Frecska Ede : Hogyan képesek a sámánok növényekkel és állatokkal kommunikálni?
2011.12.30
A cikket forditotta : Strophariad | orichalcum workshop
Részlet az "Inner Paths to Outer Space: Journeys to Alien Worlds through Psychedelics and Other Spiritual Technologies (Belső Ösvények a Külső Térbe: Utazások Idegen Világokba Pszichedelikumokon és Más Spirituális Technológiákon keresztül)" c. könyvből.
A vegetalisták, alakmásaikhoz, a Felső-Amazonasz bennszülött törzseinek sámánjaihoz hasonlóan, azt állítják, hogy képesek gyógyító szakértelmet és erőt letölteni bizonyos (gyakran pszichoaktív) növényi tanítóktól, melyet ők az anyjuknak neveznek. A tudás, különösen a gyógyítással kapcsolatos tudás, maguktól a növényektől ered; a sámán tulajdonképpen csak közvetíti az információt…
Luna és Amaringo, Ayahuasca Visions: The Iconography of a Peruvian Shaman (Ayahuasca-látomások: Egy Perui Sámán Ikonográfiája)
Az élettudományokban a növényeket alsóbbrendű organizmusoknak tartják, melyek passzívan adaptálódnak a különböző hőmérsékleti feltételekhez, földtípusokhoz, sérülésekhez, betegségekhez, fizikokémiai és biológiai feltételekhez. Az olvasó megkérdezhetné: „És akkor mi van? A növények tényleg csak növények, nem?” A kanonizált tudományos és a népszerű laikus nézetekkel szemben, azonban, a tradicionális elképzelés szerint a növények többek, mint az alapvető erők tehetetlen bábjai; nagyon is interaktív – sőt, néha egyenesen proaktív -, tudatos lények. A növényi tudat koncepciója – a növényi szellem formájában – visszakövethető egészen a középkori Európáig, onnan pedig még távolabbi időkig. Mind a mai napig öt kontinensen a bennszülött lakosság hiszi, hogy a növényeknek lelke van; hogy bizonyos fákban az őseik laknak, és, ahogyan arra a fejezet elején található idézet is rámutat, azt is állítják, hogy a növényektől tudásra is szert tudnak tenni.Az őslakók és a természet közötti viszony olyan sámánisztikus hiedelmeken nyugszik, melyek az adaptív viselkedési mintákat formálják, és amelyek alapot biztosítanak a szociális szervezetre a törzsi közösségen belül. A bennszülött kultúrák hitrendszerében minden növény és állat, minden erdő és rét, minden tó és folyó, valamint minden hegy és barlang rendelkezik egyfajta rá jellemző tudatossággal. Az általános nyugati felfogásból azonban minden hasonló elképzelést kiszelektáltak a Tudományos Forradalom és a Felvilágosodás hatására. A szkeptikusok számára ezek nevetséges babonák, a primitív, mágikus gondolkodás kifejeződései. A bennszülött kultúrák azonban évezredeken keresztül hitték, hogy a természetben minden, legyen az élőlény vagy tárgy, felruházható lélekkel és érzékelő képességgel. Ennélfogva, nem tekinthetjük tehát az ilyen elveket haszontalanoknak, primitíveknek és téveseknek, amelyeknek nincs semmilyen adaptív értéke, sem semmilyen relevanciája a természetet illetően.
Lehetséges bármilyen módon bebizonyítani, hogy az animisztikus gondolkodás több, mint kitaláció, illetve, hogy esetleg van igazságtartalma? Egyenlőre még biztosan nem. Az egyetlen dolog, amire ebben a fejezetben vállalkozhatunk, az az, hogy kijelölünk egy utat a racionalizálás felé, azáltal, hogy némi figyelmet szentelünk annak, hogyan is vélekednek mások a világról. A kulturális relativizmus és a lineáris darwinizmus nem az egyetlen lehetőség: az előbbi arra hajlik, hogy minden kulturális teljesítménynek ugyanannyi hitelt adjon, míg az utóbbi azt állítja, hogy minél távolabbra megyünk vissza az időben, annál primitívebb gondolkodásra bukkanunk.
Ebben a fejezetben azokat a tipikus hibákat is megpróbáljuk elkerülni, melyeket a szenvedélyes New Age-gondolkodók hajlamosak elkövetni. A növényi intelligencia fogalma újabban a New Age-irodalomban is felbukkant, olyan növénygyógyítók, médiumok és érzékeny kertészek vonatkozásában, akik azt állítják, hogy finom szinteken képesek érzékelni a növényeket, valamint hogy értelmes kommunikációt is tudnak folytatni a szellemükkel. Az esetek többségében ezek az írók saját ellenőrizetlen kísérleteiket és spekulatív ötleteiket teszik közzé felületes módon, miközben elfelejtik a tudományos vizsgálódást és a vonatkozó irodalmat. Ennek az az eredménye, hogy a növényi intelligencia koncepciója képtelenséggé válik a neves tudósok, botanikusok, biológusok és ökológusok, illetve az elismert tudatkutatók körében; támogatóit nem igazán veszik komolyan a tudomány főáramában.
Darwin elfelejtett gondolata
A széles körben elfogadott nézet szerint a tudatossághoz neurális hálózatok szükségesek, így a józan ész azt diktálná, hogy a növények semmi esetre sem lehetnek tudatosak. Az akadémiai nézettel karöltve, a közfelfogás a tudatot neuroaxonális szervezetekhez köti, ám elfeletkezik arról, hogy „az univerzum minden szinten versenyre kel önmagával.” Ennek értelmében hasonló jelenségek bukkanhatnak fel más szerkezetekben a létezés alacsonyabb, magasabb vagy megegyező szintjén.
Charles Darwin nem felejtette el ezt. Amikor a növényeket tanulmányozta, megjegyezte, hogy a gyökérformációk és a gyökérrostok hálózata hasonlóan szerveződik, mint az emberi agyszövet. Abban az időben keveset tudtak az agy anatómiájáról és a komplex rendszerek információ-feldolgozásáról. Elképzelését így felületes analógiának ítélték, és nem vették komolyan. Észben kell tartanunk, hogy a 90%-a annak, amit az agyi funkciókról tudunk, csak a legutóbbi két évtizedben gyűlt össze. Talán éppen ideje újra elővenni Darwin elfelejtett gondolatát. A következőkben megvizsgálunk néhány támogató elméletet a növényi intelligenciával kapcsolatban. Ez a fejezet emellett sorra veszi az állati kommunikáció lehetőségét tárgyaló, újszerű nézeteket is, majd ezt egy olyan topológiai tudatmodellbe illeszti, mely túlmutat a hagyományos neuroaxonális szerkezeten.
Növény a hazugságvizsgáló alatt
A növényi intelligencia kiértékelésére elvégzett kísérletek, és ezek eredményeinek kritikus áttekintése segítségünkre lehet abban, hogy megalkossuk saját véleményünket arról, hogy a növények vajon valóban lehetnek-e tudatosak és érzők. Cleve Backster, a poligráfok vezető szakértője, igazi úttörő munkát végzett a növényi tudatosság területén. 1966-ban a poligráf használatának egy teljesen új arculatot vezette be, amikor hozzákötött a szerkezethez egy sárkányfát, hogy megmérje annak vízfogyasztási arányát. Backstert az érdekelte, hogy milyen gyorsan jut el a víz a gyökerektől a levelekig, és úgy gondolta, hogy a poligráf jól tudná ábrázolni a víz mozgását a növény felületi ellenállásának kimutatása révén. Arra lett azonban figyelmes, hogy a sárkányfa váratlan válaszokat adott, miközben a laboratórium különböző pontjaiba költöztette; ezek a válaszok pedig hasonlítottak az ember galvanikus bőrreakcióihoz. Felfedezésén meglepődve úgy döntött, hogy különböző stimulusokat fog alkalmazni a növényen. Elhatározta például, hogy megégeti az egyik levelét. Amikor Backster még csak gondolt a levél meggyújtására, a következő reakcióval találta szembe magát: „Aztán tizenhárom perc, ötvenöt másodpercnél elképzeltem, hogy lángba borítom a levelet. Nem verbalizáltam, nem érintettem meg a növényt, és nem érintettem meg az eszközt sem. Az egyetlen dolog, amire a növény reagálhatott, az a mentális kép volt. A növény megvadult. A toll egyenesen leugrott a grafikonról.”
Arra jutott, hogy a növény valahogyan megérezte a szándékát, és ki is mutatta ellenállását. A tettetés nem működött; hogy galvanikus reakciókat váltson ki a növényből, komoly szándékokkal kellett fellépnie. Backster növénye nem csak a felé irányuló ellenséges szándékra reagált, de úgy tűnt, mintha mások szenvedésére is válaszolna, mintha együtt érzett volna a többi szenvedő organizmussal, melyeknek Backster kárt okozott. A távolság nem volt kritérium; a távoli érzékelés is működött: Backster otthon hagyhatta növényét, miközben ő egy bárban üldögélt a barátaival csevegve, a poligráf azonban ekkor is rögzítette a növény reakcióit az ő beszélgetés közbeni hangulatváltozásaira. A távolságtól való függetlenség ténye publikált imakísérletekben is jelentkezett: a nem helyben levő növények, amelyekért imádkoztak, gyorsabban nőttek, mint a többi helybeni növény, melyekre nem figyeltek. Marcel Vogel is úgy találta, hogy a távolság nem volt hatással az eredményeire. A poligráfhoz kötött növények galvanikus reakciói korreláltak a kísérletet végző személy érzelmeivel és cselekedeteivel, még akkor is, ha mérföldek voltak közöttük, mint Backster esetében.
Cleve Backster arra a következtetésre jutott, hogy a növények elsődleges érzékelő képességgel rendelkeznek, ahogyan azt a poligráf indikálta; máskülönben, hogyan lennének képesek a galvanikus válaszok annyira hirtelen megváltozni, ráadásul a környezetükben zajló eseményeknek megfelelően? Backster kínosan ügyelt arra, hogy elkerülje a parapszichológia "érzékeken túli észlelés"-fogalmát,, mert úgy látta, hogy a növényeknek nincsenek a hagyományos értelemben vett érzékeik.
Mindazonáltal, a tudományos közösség nem fogadta el Backster és követői munkáját. Az ilyen típusú kísérletekkel az a probléma, hogy a vizsgáló személy legalább annyira része a kísérleti szettingnek, mint maga a növény. Backster támogatói arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a résztvevő személy érzékenysége nagyon fontos kritérium. Elképzelhető, hogy sok növényekkel végzett vizsgálat kudarcát éppen a szigorú, analitikus távolságtartás okozta. Vogel szerint „van egy precíz és fontos interakció a kísérletet végző személy és a növény között, mely pontosan ugyanannyira fontos, mint a felszerelés.” Egy sikeres ember-növény kommunikáció során, az emberi lénynek aktívan közelednie kell a növény felé, hogy az megnyíljon az emberi attitűdre és érzelmekre.
Okos növények
Ha létezik is az elsődleges érzékelés képessége a növényekben, ebből még nem következne szükségszerűen az, hogy tudatosak is egyben. A növények viselkedését értelmezhetnénk ösztönszerűnek is, de ez a kifejezés legalább annyira kérdéses – ha nem jobban -, mint a tudatosság maga. Ha (ahogyan arra Rupert Sheldrake is rámutat) jelenlegi tudásunkat valóban jellemzi egy olyan trend, mely az állatoknak megítél egy bizonyos szintű tudatot a megannyi állatfaj esetében lejegyzett öntudat, megtévesztő technikák és kooperatív viselkedés miatt, miért ne tulajdoníthatnánk a növényeknek is egyfajta tudatosságot hasonló okokból?
Ténylegesen léteznek ugyanis olyan növényekkel végzett kísérletek, melyek ebbe az irányba mutatnak. Parlagfű gyökerein elvégzett kísérletek tanúsága szerint ezek a növények az önfelismerésen keresztül képesek megkülönböztetni önmagukat, ami egy olyan képesség, mely egyesek szerint az öntudat alapja: a parlagfű gyökérrendszere felismeri és elkerüli a többi parlagfüvet, illetve a más fajtájú növényeket is. A mechanizmus, mely segít a növénynek különbséget tenni más növények gyökerei és a sajátjai között, ismeretlen, jóllehet molekuláris szinten értelmezhető. Az emberi immunrendszer számára is létfontosságú, hogy különbséget tegyen önmaga és nem önmaga között kémiai úton, mindehhez azonban nem szükséges tudatos feldolgozáshoz folyamodnia. Továbbá, ami a védekező taktikákat illeti, vannak olyan virágok, melyek érzékelik, amikor nektárrabló rovarok érkeznek, s ilyenkor azonnal becsukódnak.
A növények betájolni is képesek magukat a térben, ahogyan azt koordinált mozgásuk is sugallja, amikor tárgyakat keresnek, vagy megpróbálnak kikerülni egy akadályt. Egy növény mindig a rejtett támasztékok felé nő, soha nem a potenciális támasztékok felé. A növények útvesztőkben is képesek „közlekedni”, hogy megtalálják a fényt, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az állatok keresik ki maguknak a táplálékot. Egy zsákutcákkal teli útvesztőszerű szerkezetben, a kúszónövény, melyet annak zárt és sötét végében ültették el, úgy talál el a másik végében levő fényhez, hogy közben egyetlen hibát sem ejt. Továbbá a szavainkra sem árt odafigyelni egy növény közelében. Korábban néhány kutató felfedezte, hogy a szeretetteljes beszéd és a negatív mondanivaló egyaránt hatással vannak a növény növekedésére. Később az eredményt mások is megerősítették: Hoffman feljegyezte, hogy azok a paradicsomok, melyekhez napi rendszerességgel beszéltek figyelmesen, 23%-al több termést hoztak, mint azok, amelyek számára ugyan biztosítva voltak az ideális körülmények, ám amelyekhez senki sem beszélt. Talán nem is a szavakat, hanem a szándékot érzékelik a növények, mert néhány pszichikus gyógyító állítása szerint a csírázást a befektetett pozitív energia segítségével lehetséges jelentősen befolyásolni.
Azoknak, akik úgy vélik, hogy ez már megközelíti vagy át is lépi a növényi intelligencia koncepciójának határát, íme egy kivonat egy kukorica-dévával vagy – szellemmel folytatott kommunikációból Robert Shapiro közvetítésében. Ez azt is jelzi, hogy néhányan micsoda emberfeletti intelligenciát tulajdonítanak a déváknak:
Én vagyok az a növény, melyre te kukoricaként utalsz. Úgy beszélek
hozzád, mint a déva, mely kapcsolatban áll a mi szupertudatunkkal, a
Kukorica-istennővel. Van egy nagyon erős szellemi testem, mely nem
csupán az eredetpontomhoz kapcsol engem kozmikus mértékben,
hanem amely az egész földet szerető szülőként öleli körül. Amikor
elültetnek, minden sorra és növényre egy egységként tekintek. Ezért
nem is tapasztalom azt a térbeli referenciát, amit ti; a növények egésze
vagyok. Amikor egy területnyi kukorica ilyen vagy olyan körülmények
között elpusztul, a többi kukorica tiltakozásba kezd. Kissé megszáradnak,
vagy olyan hangot adnak ki, melyet csak a figyelmes gazda hall meg.
Én nem zsugorodok össze félelmemben; én, helyette, megértem, hogy
azért vagyok itt, hogy fenntartsalak titeket. Fel vagyok rá készülve, hogy
bármely pillanatban felajánljam magam a bolygó valódi céljának támogatása
érdekében. Az emberi lényekhez hasonlóan érzékelem a tapintást.
Tudatában vagyok annak, ha megérint valaki, és annak is, ha valaki
vagy valami olyan van a közelemben, mely nem az én fajtámból való.
Erős energia mezővel rendelkezem, mely hat láb magasságig terjed.
Képes vagyok reagálni az időjárás változásaira, valamint az éjszakák
és a nappalok váltakozásaira is.
Ha félretesszük, hogy Sharpio közlését mennyire fertőzte meg a New Age-terminológia, és ha feltesszük, hogy a bennszülött sámánok és a kortárs pszichikusok állításai érvényesek, akkor nem csak azzal a lehetőséggel játszhatunk el, hogy a növények tudatosak, hanem azt is felvethetjük, hogy rendkívül intelligens és találékony lények. Mindazonáltal, a tudatuk bizonyára nagyban különbözik a miénktől abban, hogy csak bizonyos emberek képesek azt felismerni. Így könnyen észrevétlen maradhat a szigorú, analitikus megközelítés számára. Elképzelhető, hogy előítéletekkel teli általános nézeteink, túladaptált természetünk és érzékenységünk hiánya vezettek ahhoz, hogy immár képtelenek vagyunk felismerni bármilyen a miénktől eltérő formájú intelligenciát.
A ló száján túl
Amelia Kinkade, a Straight from the Horse’s Mouth (Egyenesen a Ló Szájából) c. könyv szerzője, nemzetközi hírű fajok közötti kommunikátor. Ebben a könyvében arra jut, hogy mindenki magában hordja azt az öröklött képességet, hogy képes legyen állatokkal kommunikálni szavak és gesztusok nélkül. Úgy gondolja, hogy az egyetlen fal, mely elválasztja az embereket az állatoktól, az a szkepticizmus.
Hogy érdemleges kommunikációt kezdeményezhessünk, igénybe kell vennünk saját tiszta érzékelésünket (egy másik lény energiája észlelésének képességét), és komolyan kell gondolnunk, hogy az állatok érzései valóban számítanak. A következő lépés a tiszta figyelem aktiválása – mely során megtanuljuk, hogyan láthatjuk meg a képeket egy állat elméjében, és azokat hogyan cserélhetjük ki saját képzeteinkkel. Elérhető számunkra egyfajta röntgen képalkotás is, mellyel bejuthatunk egy állat testébe, hogy meghatározzuk a betegség forrását, illetve, hogy lokalizáljuk az elveszett állat tartózkodási helyét. Ezek a módszerek intuíciót követelnek meg, melyet irányított vizualizálással, meditációval és más technikákkal lehet megerősíteni. Az intuícióinkat használva, állítja Kinkade, szó szerint képesek lehetünk megtanulni beszélni állatainkkal – emlékeket oszthatunk meg velük, terveket készíthetnünk velük, elmagyarázhatjuk nekik a házban érvényes szabályokat, testvérviszályokat simíthatunk el, betegségeket diagnosztizálhatunk, megtalálhatjuk az eltűnt állatot és kiértékelhetjük a különbségeket. Az Apolló-14 parancsnoka, Edgar Mitchell egyetért: „Amelia Kinkade kapcsolata az állatokkal egyszerre lenyűgöző és következetes. Tehetsége és munkája segíthet megdönteni az évszázadok alatt felgyülemlett tévhiteket az állatok érzéseivel, megértésével és elméjével kapcsolatban.”
A zoológus Donald Griffin, aki az állatok viselkedését kutatta a Harvardon, szkeptikus a fajok közötti kommunikációval kapcsolatban abban a formában, ahogy azt Kinkade tárgyalja, de abban egyetért, hogy az állatok többek pusztán stimulusokra reagáló ösztönök és reflexek kötegénél. A New York Times leközölt egy vele készített interjút, melyben a következőket mondta: „Az állatok gondolatai és érzelmei nem csupán az állatbarátok képzelgései.” Szakértői véleménye az akadémikus gondolkodásban lezajló változást tükrözi, melyet két kulturális áramlat hajt: a környezetvédelmi mozgalmak kiállása a természettel való együtt létezés mellett, valamint az orvosi szakma új és alternatív terápiái.
„Változóban van az éghajlat,” mondja Rupert Sheldrake, az angol biológus, aki megalkotta a morfikus rezonancia elméletét, és aki számos könyvet írt az állatok és a növények fejlődéséről és viselkedéséről. „Az elmúlt tíz évben egyre többen ismerték fel az akadémiai körökben, hogy az állatok igenis rendelkezhetnek elmével és érzésekkel. A tudósok kezdik észrevenni, amit az állatbarátok már tudnak.”
Rupert Sheldrake olyan állatok megmagyarázatlan képességeit kutatja, akik látszólag képesek érzékelni, hogy gazdáik mikor szállnak fel a repülőgépükre; akik tudják, hogy azok mikor jönnek haza vagy, hogy a számukra legkedvesebb személy mikor beszél a vonal túlsó végéről, sőt azt is, amikor valaki epilepsziás rohamot fog kapni. Sheldrake több, mint háromezer elsőre véletlen egybeesésnek tűnő, bizonyító erejű dokumentumot gyűjtött össze. Közel kétszáz olyan esetet gyűjtött össze, melyekben kutyák, macskák, lovak, sőt papagájok földrengést jeleztek előre. Sheldrake elvégzett egy felmérést Angliában és az Egyesült Államokban, mely során ezer „állattulajdonost” kérdezett meg arról, hisznek-e abban, hogy állataik képesek telepatikusan kommunikálni. A kutyatulajdonosok 48%-a és a macskatulajdonosok 33%-a válaszolt igennel. Ami még érdekesebb, ezerötszáz olyan esetet gyűjtött össze, melyben az állatok látszólag telepatikus üzeneteket fogadtak gazdáiktól, de csak 73 olyat, melyben az információcsere fordított irányban zajlott. „Az emberek kevésbé tűnnek érzékenynek, mint háziállataik,” vonta le a következtetést Sheldrake. Ezzel kapcsolatban sok kérdés felmerülhet, de a legalkalomszerűbb a következő: Az agyunk mely része lehet képes számunkra és az állatok számára ehhez hasonló fogékonyságot biztosítani?
A mátrix újratöltve
A 7.fejezetben láthattuk, hogy a központi idegrendszer információs forgalma hierarchikusan szervezett és összekapcsolt hálózatokon keresztül jelenik meg. A hálózatok eme hierarchiája azonban nem ér véget a neuroaxonális szinten, hanem a szubcelluláris, citoszkeletális szerkezeteket is magába foglalja. Amikor a hierarchikus összetevők mérete eléri a nanométer-skálát, és amikor az összetevők száma meghaladja a neuroaxonális rendszeréit, átfedés jön létre a neurokémiai és a kvantumfizikai események között. A kvantumos összefonódottság által megjelenő nonlokalitás a kvantumfizika tartományának egyik lényegi eleme. Felvetettük, hogy ebből az interfészből az következhet, hogy bizonyos megváltozott tudatállapotok vagy a tudattalan/tudatos váltások manifesztációja kvantumeredettel rendelkezik, mely jelentős episztemológiai következményeket vonhat maga után.
Szintén a 7. fejezetben, a tudás második alapjára közvetlen-intuitív-nonlokális információfeldolgozásként hivatkoztunk, mely az agy (és az egész test) szubcelluláris hálózatának kvantumhologramján alapuló szignális nonlokalitást hasznosítja. Ez lehet tehát az integratív típusú módosult tudatállapotok jellemző funkcionális módja; ennek ellentéte pedig a klasszikus kogníció, melyet úgy jellemeztünk, mint a tudásszerzés perceptuális-kognitív-szimbolikus módszerét, és mint a hétköznapi tudatállapot jellemzőjét.
Az információfeldolgozás perceptuális-kognitív-szimbolikus formája szimbolikusan is elemezhető, valamint kulturálisan jobban kötött pszicholingvisztikai jellemzői miatt. A közvetlen-intuitív-nonlokális mód azonban nem közvetíthető szimbolikusan. Éppen ezért nagyobb keresztkulturális hasonlóság jellemzi, és a klasszikus kogníció vonatkozásában gyakorlatilag kifejezhetetlen, jóllehet, találkozhatunk egy-két kultúra-specifikus fordítással. A kultúra-specifikus, szimbolikus feldolgozás, azonban, elkerülhetetlenül a perceptuális-kognitív-szimbolikus módot alakítja, szerkezete pedig általában egyetlen fajra korlátozódik. E fejezet hátralevő részében látni fogjuk, hogy a tudáshoz való hozzáférés közvetlen-intuitív-nonlokális módja hogyan képes áthidalni a fajok közötti távolságot, mert ennek információ-feldolgozó interfészén nem csak különböző fajok, hanem minden egyes élőlény osztozik.
A mátrixforradalom
Hálózatok fenn, hálózatok lenn – amint fent, úgy lent; a biológiai organizmusok komplex, többnemű hálózatok hierarchiájából épülnek fel. Egy hálózat akkor többnemű, ha számos nem azonos elemből épül fel, melyeket változatos interakciók kötnek össze. Rendelkeznek egyfajta tudatossággal is – azaz, tudatosságot mutatnak a környezetük, illetve annak változásaival kapcsolatban. Egy halászháló például egynemű, és az építőkövei számának dacára, nélkülözi az értelmet. Ez, azonban, valószínűleg nem így van a gyökérrostok, a mikrotubulusok, valamint a többi szub- és szupracelluláris hálózat esetében, melyeket rendkívül magas szintű komplexitás jellemez. A komplex hálózati rendszerek nem csak biológiai organizmusok esetében működnek. A hálózati hierarchia átlépi a biológiai határokat, és megjelenik mind mikro- (lsd. Spinor-hálózatok), mind makroszinten (lsd. A Föld elektromágneses fluxuscsövei), melyek mindegyike potenciálisan alkalmas információtárolásra.
A 7. fejezetben bemutattuk a Penrose-Hameroff-modellt, mely szerint a biológiai rendszerekben a kvantumszámítás alapjait a szubneurális hálók használata képezi. Mindazonáltal, az előző fejezet azt is bemutatta, hogy hibák is vannak ebben az érdekfeszítő elméletben: lenyűgöző bonyolultságuk ellenére a mikrotubulusok abban az értelemben még mindig túl durvák, hogy képesek legyenek megmagyarázni a tudatot – azt, hogy kik is vagyunk. Valójában nem a mikrotubulusok képezik a szubcelluláris szerveződés legfinomabb textúráját. Vannak még kisebb és finomabb szerkezetek is, melyek összekapcsolódása egyfajta „infoplazmát” képez, az élő anyagok alapvető szubsztanciáját. A legfinomabb citoszkeletális rendszer a mikrotrabekuláris hálózat, ez a mikroszálas háló, melyben a szálak átmérője 7-9 nanométer. Ez képviseli a jelenlegi mikrohatárt, az élő anyagú szerveződések „földszintjét”. Ha a mikrotubulusok periodikus hálózatot képeznek a neurális hálózaton belül, akkor a mikroszálas mátrix egy a mikrotubulus-hálózaton belüli hálózat.
Számos ellenvetés felmerülhet a Penrose-Hameroff-modellel és a többi elmélettel szemben, mely a biológiai kvantumszámítást a klasszikus kvantummechanikával magyarázza. Először is, teljesen elméletiek, és semmilyen kísérleti bizonyíték sem támogatja őket. Különösképpen Tegmark kritikája érdemel figyelmet, miszerint az agy meleg hőmérséklete nem tenné lehetővé a kvantumszámítást. A hőmérséklet miatti dekoherencia részeként a részecskék Brown-mozgása az infoplazmában megzavarja a kvantumbiteket feldolgozó elemeket. A hatékony hibakorrekció hiánya miatt, ez végül összeomlaszthatná a számítást.
Tegmark kritikájára álljon itt két ellenpélda, illetve egy alternatív modell a „Topológiai kvantumszámítás”-cím alatt.
1. Az elektromos rájának nincs tekercse, ami azt jelenti, hogy a biológiai rendszerek teljesen más jellegű technológiai megoldásokkal dolgozhatnak.
2. Az agy talán képes létrehozni és fenntartani egy Bose-Einstein-kondenzátumot, egyfajta szupravezető állapotot a látszólag szükséges ultrahideg közvetítő nélkül. Esetleg rendelkezhet valamilyen rugalmas alappal, amelyet magas szintű hibakorrekció jellemez. Utóbbi problémára a topológiai kvantumszámítás egy lehetséges megoldást képvisel.
Topológiai kvantumszámítás
A kvantumszámítási modellek alapvető elméleti képessége, hogy kvantumállapotokat tudnak gyártani, manipulálni és mérni, illetve hogy részecskeállapotba kódolt kvantumbitnyi információt dolgozzanak fel, mely jelenhet szilikon chipben tárolt ionokat, atomokat vagy egységesen orientált molekulaszerveződéseket a mikrotubulusokban. Mind a chipeknek, mind a mikrotubulusoknak szembe kell nézniük egy nagy problémával: nagyon fontos, hogy valamilyen védelmet élvezzenek a dekoherenciával szemben.
Itt lépnek be az egyenletbe a mikroszálas háló kvantumos szövődései, amelyek kiküszöbölik a hőmérsékleti dekoherenciát. Vaughan Jones matematikai munkája bebizonyította, hogy a csomók képesek információt tárolni. Elképzelését a két fizikus, Edward Witten és Alexei Kitaev fejlesztették tovább, akik kimutatták, hogy a kvantumrészecskék összefonódott rendszere képes a kvantumszámításra. A megfelelő tulajdonságokkal bíró kvantumrészecskéket használva, az összefonódás bármilyen számítás szupergyors elvégzésére lesz képes. Továbbá, ugyan a hagyományos kvantumbitek hajlamosak a dekoherenciára, „az összefonódás azonban robosztus: csak úgy, mint egy szélroham, mely összekuszálja a cipőfűződet, de ki nem kötözi azt, úgy a kvantumfonaton tárolt információ is túlél bármilyen zavart.”
A biológiai rendszerekben zajló kvantumszámítás elméleteinek alapvető hibája az, hogy a hagyományos kvantummechanika koncepcióira próbálnak alapozni. A kvantummérés klasszikus megközelítése azt veszi alapul, hogy a „hullámfunkció összeomlása” nem kielégítő a tudattanulmányok szempontjából. Az imént bemutatott kvantumfonódásos modell egy újszerűbb fizikai megközelítést mutat be, amely topológiai geometrodinamika néven ismeretes, és amely szélesebb perspektívát biztosít a számunkra. Nem kellene redukcionistáknak lennünk a hossz-skála tekintetében: Matti Pikanen úgy gondolja, hogy az univerzum minden hossz-, és időskálán „versenyre kel” önmagával. Ez alapján elképzelhető, hogy a kvantumszámítás biológiailag releváns hossz-skálákon is végbemehet. Pitkanen továbbmegy:
Egy topológiai geometrodinamikai alapú modell sok olyan elemet von
maga után, melyek értelmében az új fizika rendkívül lényegivé válik a
topológiai kvantumszámítás tekintetében. Lássuk az egyik legérdekfe-
szítőbb lehetőséget: egy geometriai múltnak való jelzésen keresztül el-
vileg lehetségesek az időhurkok, így tetszőlegesen hosszú számításokat
is azonnal lehetne elvégezni hajtogatás révén, melyben egy új sorozatot
lehetne elindítani a múltban. Ha ezek a hurkok valóban lehetségesek, va-
lódi forradalmat jelentenének. Az olyan problémák, melyek egy örökkéva-
lóságon át tartó számolást igényelnének, hirtelen megoldhatóakká válnának.
Elmehurkok, topológiai tudat és növényi intelligencia
A mesterséges intelligencia (MI) területén a jelenlegi kutatások a problémamegoldást célozzák meg, valamint megpróbálják szimulálni az emberi agy neuroaxonális rendszerében végbemenő kogníciót. Az MI létrehozásának e módja a tudásszerzés perceptuális-kognitív-szimbolikus módozatát próbálja meg lemodellezni. Míg a gépek elérhetik az értelemnek ezt a szintjét, addig az állatok birtokolhatják a közvetlen-intuitív-nonlokális tudást is, mert az emberekhez hasonlóan, ők is részesülnek a kvantum-holográfia szubneurális mechanizmusából. De mi a helyzet a növényekkel? Ők rendelkeznek egy ilyen közvetlen-intuitív-nonlokális tudattal, és ha igen, csak azzal?
Ez a vitás kérdés akkor merült fel, miután személyesen találkoztam Dennis McKennával Luis Eduardo Luna otthonában Brazíliában, Florianópolisban. Dennis egy tudósítást említett, mely az Armillaria ostoyae nevű gigantikus gombát, közismertebb nevén a mézgombát írta le, melyre Oregonban bukkantak rá. Ez az egyik legnagyobb organizmus (vagy megegyező DNS-en osztozó kolónia) a Földön – egy egybefüggő micélium-hálózat, mely 3 lábbal a föld alatt terjeszkedve kétezerkétszáz hektárt fog át. A föld fölött látható aranyszínű gombák pusztán a szaporodószerveit képviselik, s ezért csak a jéghegy csúcsának számítanak. Ráadásul újabban találtak egy még nagyobb egyedet Washington-államban, mely tizenegyezer mérföldnél is nagyobb területre terjed ki. A genetikai tesztek szerint a gombák közelebb állnak az állatokhoz és az emberekhez, mint a növényekhez. A micélium hurkoknak akkora számú hálózatát képes létrehozni, mely felülmúlja még az emberi agy mikroszálas mátrixát is.
Ahogy az inkák is rájöttek arra a maguk quipu-rendszerükkel kapcsolatban, a csomók és a fonalak kiválóan alkalmasak információ kódolására. A quipu színes, fonott zsinórokból áll, melyek csomóikban információt tárolnak. Ez egyébként egy olyan kódolt rendszer, ami még megfejtésre vár. A szövődésen alapuló számítás topológiai, és egy hatalmas hurokhálózat lehetővé teheti egy organizmus vagy egy szuperorganizmus számára, hogy együtt rezegjen a világgal egy olyan jelenséget eredményezve, melyet topológiai tudatnak hívhatnánk. Paul Stamets a következőket írja: „A micélium egy érző membrán, tudatában van a környezetében zajló változásoknak, és válaszol is rájuk. Ezek az összekapcsolódó membránok egy komplex, neuron-szerű hálózatot hoznak létre, mely, úgy gondolom, egyfajta kollektív tudatként viselkedik.”
Stamets mellett a McKenna-fivérek voltak a gomba-, és növényintelligencia első szószólói – s mely intelligenciákhoz, mi emberek is hozzáférhetünk a megváltozott tudatállapotok során. Bár a növények neuroaxonális rendszer híján nem tudnak beszélni, talán mélyebb kapcsolatot ápolnak a világgal, mint azt sejtenénk, s velünk is képesek kommunikálni. Amikor topológiai (közvetlen-intuitív-nonlokális) tudatosságunkat használjuk, mely a szubcelluláris mátrix szövetében bújik meg, és felszabadítjuk azt a túlságosan domináns perceptuális-kognitív-szimbolikus hétköznapi tudatosság kogníciója alól bizonyos rituálékon keresztül, akkor hozzáférést nyerhetünk a növényi intelligenciához.
A topológiai tudatosság mérete nem szükségszerűen éri el a csúcsát a gigantikus gomba-szinten. A fonalak – csomók minden szinten – képesek topológiát formálni a tudatban. A Pando (a Rezgő Gigász) egy hím nyárfa-egyed (Populus tremuloides) klonális kolóniája, mely Utahban található meg, és egyetlen élő organizmus részét képezi, ahogyan azt a megegyező genetikai jelzők és az egyetlen összefüggő, gyökérrendszer is igazolják. A növény becslések szerint mintegy hatezer tonnát nyomhat, ami a legnehezebb létező organizmussá teszi. A Pando gyökérrendszere a maga nyolcvanezer évével ismereteink szerint az egyik legidősebb élőlény. Egy másik hatalmas növényre, a tengeri Posidonia oceanicára a Földközi-tengeren (a spanyol Baleár-szigetek közelében) bukkantak rá. Kiterjedése több mérföldesre tehető, korát pedig százezer évre becsülik. Talán épphogy csak el tudjuk képzelni, miféle topológiai bölcsességet birtokolhat a Pando vagy ez a tengeri organizmus. Elképzelhető, hogy a Föld növényei összefüggő gyökérszálaikkal egyfajta szupertudatot, Gaia-elmét képezhetnek. A növények hatalmas hálózata – mint az internet – információt oszt meg a környezet változásairól, és az intelligenciának egy olyan formájával rendelkezik, melyet csak kevesen képesek felismerni.
Topológiai geometriadinamika-elméletének egy alternatív modelljében Pitkanen felteszi, hogy a Föld mágneses mezejének fluxuscsövei és az összes élőlény mágneses mezeje szupravezetők hálózatát alkotja. Ezek a fluxuscsövek egyfajta idegrendszerként funkcionálhatnak nem csak a bioszféra, hanem az egész bolygó számára, és amelyek hatalmas mennyiségű információt képesek hozzáférhetővé tenni a Föld múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A fluxuscsövek a tartalmas kommunikáció közvetítői lehetnek a növények, az állatok, az emberek, sőt – öveket bekapcsolni! – olyan élettelen tárgyak és létezők között is, mint amilyenek a sziklák, barlangok, folyók és tavak. Pitkanen modelljén keresztül talán érthetővé (sőt tapasztalhatóvá) válhat minden olyan entitás, melynek a bennszülött népek szellemet tulajdonítanak: az állatok, a növények és az ásványok is.
Lehetőség
2011.12.14. 20:34 - hanaura
Egy izgalmas lehetőséget vettem ma észre a facebook-on szánkázva, gondoltam megosztom Veletek is:
www.szurkemedve.hu/szurkemedve-blogja/samankorok
Ha esetleg van aki aktív facebook user, de még nem akadt rá az ottani klubra, ami végül ha nem is szervesen, de ide, az oldalhoz tartozik, akkor szaloncukor helyett megosztom vele!:)
www.facebook.com/pages/S%C3%A1m%C3%A1n-botanikai-klub/155866624444300
A kör hívja a szellemet....
2011.11.22. 02:00 - hanaura
Kevés dolog esetén hiszek abban hogy létezik arrafelé vezető kizárólagos út.
Sokszor előfordult az életben, körülöttem, hogy egy tevékenység létrehozott egy kört. Mondjuk itt az ayahuasca. Tételezzük fel, hogy egy Amazonasi sámán vagyok, valahogy a környezet tudtára adom, hogy fogok egy rituálét csinálni. És jönnek emberek. Akik aztán ha legközelebb ilyen van, újra jönnek, s talán kialakul belőlük egy mag, akik ismerősök, vagy akár barátok lesznek. Van ilyen nem?
És van egy másik dolog, amikor van egy kör, aki meghív egy szellemet, egy tevékenységet. Hogy fordítva történt, vagy így, egy ponton túl tökmindegy, ha az egy életképes csapat, akkor abból egy közösség lesz, vagy eleve úgy indul, vagy közben válik azzá. Sok klub, szabadidős cucc, stb. tud összekovácsolni embereket, és aztán rajtuk múlik, hogy mit kezdenek azzal az alappal ami létrejött.
Nyilván nehéz a helyzet idehaza, mert nem igazán lehet ayahuascázni, máshová kell menni, és nehéz valódi, összeszokott csapatot találni, akikkel akár országhatáron túl is ápolható valamiféle kapcsolat, mégis vannak lehetőségek, kapuk. Nekem fontos amikor leülök a tűz mellé, hogy ki a szertartás vezetője. Ki kormányozza a hajót, kire bízom magam. És az is fontos, hogy kikkel ülök együtt, amikor a vízre löki a sámán a tutajt. Közben is össze lehet barátkozni, erre is van bőséggel példa, mégis, van annak valami édessége, amikor már eleve úgy indul a dolog. Engem mostanában ez érdekel főleg. És ha van egy kör, akkor majdnem mindegy, hogy szertartásban vesznek részt, van egy közös szellemi műhelyük mondjuk a neten, vagy együtt járnak jógázni.
Valahogy így.
A szellem is hívhatja a kört, én mégis keresem azt, amikor már a kör hívja a szellemet....
Szabadulás...
2011.11.12. 17:19 - hanaura
Egy nagyon jó írást találtam az ayahu-n, itt tudjátok elolvasni:
www.ayahuasca.hu/index.php
Kis részlet ízelítőül:
"Magam körül körbenézve a napokban mindenhol rendre a nyomort, kilátástalanságot és a bajokat láttam. Az Ayahuasca engem se vezet más felé, de talán megadja a lehetőséget felülről szemlélni a dolgokat. Szóval engem is megkörnyékezett ez a negatív erő és úgy döntöttem, azzal húzom ki a tüskét magamból és fordítom ellenkezőjére ezt a rossz energiát, hogy "papírra" vetem a tapasztaltakat.
"Á" barátom egy átlagosnak tűnő beszélgetésünk közben sütötte be a következő mondatot: "Mindenki a maga poklában fuldoklik..." -és ez sajnos tényleg így van. Kinek a sárga veszedelem, kinek a rosszul megválasztott hitel, kinek az állástalanság, kinek a hűtlen párja, vagy annak totális hiánya nyomta a lelkét.
Szóval nőttek nőttek körülöttem ezek a bajok, és úgy éreztem magam, mint akit a késdobáló körbehajigál, és szinte vártam már, mikor talál el engem is az a bizonyos Damoklészi kard.
Ittam Ayahuascát ez idő alatt, és bizony meg-megadta azt a lehetőséget, hogy visszataláljak ahhoz az ősi szellemi úthoz, amely azt a kérdést sose hagyta megválaszolatlanul, hogy honnan jöttem és hová is megyek? Mesélhetnék Ayahuasca élményekről, hogy így vagy úgy változtatta meg az életem bizonyos szegmensét itt és ott, de valahogy rá kellett jöjjek, hogy a csoda mindig is el volt rejtve bennünk. Csináltam is egy képet erről a napokban "Szabadulás" címmel, amiről a kislányom azt kérdezte első körben, hogy "Apa! és mitől tudta áttörni az a lepke a teret? Mi kellett ahhoz, hogy a sivatagból dzsungel legyen?" Nos igazából semmi. Illetve mégis. A nézőpontja változott meg annak a rusnya lepkének. :) Mert nyavalyoghatnék én is, hogy a cég, ahol dolgozom, egyre nehezebben megy, és lassan a mindennapi betevőm is kétségessé válik, de ilyenkor mindig eszembe jut az a felvétel, amit a romániai árvaházakról láttam pár éve. Ott a gyerekek legnagyobb problémája, hogy a héten még nem ettek, és már csütörtök van. Vagy hogy a rácsos ágyban a közel 4 hete nem cserélt, vizelettel átitatott lepedőre kötött csomó a legszebb játékuk. Vagy hogy ott a 6 éves gyermek még nem mindig tud beszélni, az írás és olvasás pedig szóba se jöhet. Szóval vannak azért szar helyek körülöttünk is szép számmal. Belegondolva, hogy a magam "nyomorát" hány ember élné meg siker gyanánt elgondolkodtatott."
Folytatás a fenti linken, jó olvasást!
Élménybeszámoló.....
2011.11.12. 15:29 - hanaura
Ilyen mér rég nem készült, egy ponton túl nem láttam értelmét, annyira személyesek az élményeim, hogy kétséges lett a számomra hogy ennek van-e valami haszna mások számára. Most mégis így alakult, kedvem támadt leírni, mégis csak egy blog, egy nyilvános napló.
Régóta nehezemre esik második poharakat inni amikor szükségét érzem, igaz, egyre ritkábban érzem szükségét, kevesebből is megtanultam többet kihozni. Most az volt bennem, hogy inkább iszom kicsit többet mert valahogy az jött, hogy többet innék szívesen és akkor egyben iszom többet, így lecsúszott egy elég komoly mennyiség.
Csodás tengerparti helyszín volt, a víz így elég meghatározó volt az élményben, ami az egyik legmegrendítőbb volt az eddigiek közül. Viszonylag lassan indultam el az ösvényen, a mondhatni szokásos szimptómákkal, a testhőmérsékletem zuhant, emelkedett, vízióim támadtak, amik egyre erősebbek voltak, a testem dobálta valami, de úgy eléggé, az volt a tapasztalatom, hogy a falhoz vág, felemel, szétszed....lassan elkezdett ebben az őskáoszban megjelenni az életem, az amit én is látok a mindennapokban belőle, csak sötétebben, nyomasztóbban.....aztán valahogy elkeveredtem egy olyan helyzetbe ahol az volt az élményem, hogy valahol haldoklom. Nem tudom pontosan hol. És talán nem is fizikailag, szóval nincs halálos betegségem, csak annyi rosszat tettem magammal, hogy visszafordíthatatlan a folyamat, és minden reményem az elmúlt három évtizedben csak egy álom, valahol fekszem és várom a végét, közben néha elalszom, és a reményről álmodok, és megálmodom az életemet, aminek a mindennapjait élem, a reményeket, az esélyeket, az örömöket...de csak álmodom, mert szép lassan fogyok el.
Arra nincs szó milyen megrendítő volt.
Már sírni se tudtam, már gondolkodni se tudtam, semmit se tudtam.....csak éreztem a lassú elmúlást, és azt hogy minden lehetőség csak illúzió, álom volt az életemben.
Aztán a szertartás vezetője elkezdett egy keresztény-féle dalt énekelni, kicsit operás jellegűt, hangosan, szívből, és megjelent egy kép előttem. Nem vagyok egy nagy keresztény, mégis Jézus jelent meg egy nagy, kicsit mohás kőszobor formájában.
Megpróbáltam felállni hogy megérintsem, aztán amikor már térdeltem, arccal előre dőltem. A kezemet magam elé a földre tettem és imádkoztam úgy ahogy talán még sose. Hogy tudom, elszúrtam, tudom vége, tudom, nincs tovább, kár reménykedjek, szép lassan süllyedek, és előbb utóbb belefulladok az életembe, tudom sok rossz dolgot csináltam a jó szándékom dacára, tudom sokszor nem hallottam meg amikor az élet ordította a fülembe, hogy "Te marha, ne arra"....és mégis.....kegyelemért könyörögtem. Ahogy szólt a dal, hát ott ténylegesen megszakadt a szívem, és csak imádkoztam és könyörögtem, hogy kegyelem Uram, ha nem is érdemlem meg, akkor is, bármi volt, akkor is, kérlek, kegyelmezz, kérlek kegyelmezz.
Végül a dal elcsendesedett, és én magam is, kicsit kezdtem visszatérni a hétköznapi tudatállapotba. Még mindig erősen émelyegtem a teától, hányingerem volt, de kicsit összeszedtem magam, kisétáltam a vízparthoz ahol az egész volt, esett az eső, így visszatámolyogtam egy eresz alá, és néztem a vizet, néztem a vizeket, és olyan üres voltam hogy arra szó sincs. Kicsit nyugodtabb, kicsit felszabadultabb, és mégis, azt hiszem a "megrendült" a legjobb szó arra az állapotra. Nem hallottam beszédet a fejemben, én se akartam semmit mondani, csak álltam ott a világ peremén, megtelve vele, lassan lélegeztem, aztán elmentem aludni.
A történethez tartozik, hogy volt egy második este. Előtte pont arra gondoltam, hogy ha az előző éjjel (azaz amit most leírtam) a halál volt, akkor feltámadok majd. Valahogy ez volt az érzésem. Kurva nagyot tévedtem. Az első éjszaka a gyász, a megrendülés, a halál közele volt....de nem a halál. Az még várt rám a második éjszaka. Jött is. Végül mégis olyan boldogságot, egységélményt adott amilyen a nem kevés korábbi alkalommal se történt soha. Amilyen hullaszerűen ébredtem az első éjszaka után, olyan csodás volt a második éjjel. Talán egyszer azt is megírom....
Sámán botanika
2011.11.12. 15:12 - hanaura
Kicsit kevesebb videót, képet osztok itt meg mostanában. Ennek részben az az oka, hogy a facebook térhódításával kicsit mindenki odaintegrálódott, ezért is hoztuk anno létre a Sámán-Botanikai klubot, ahová napi szinten berakosgatjuk a dolgokat.
Aki esetleg nem ismeri de van facebook-ja, itt megtalálja:
www.facebook.com/pages/S%C3%A1m%C3%A1n-botanikai-klub/155866624444300
Jó nézelődést, olvasást, írást, zenehallgatást!
