Kevés dolog esetén hiszek abban hogy létezik arrafelé vezető kizárólagos út.
Sokszor előfordult az életben, körülöttem, hogy egy tevékenység létrehozott egy kört. Mondjuk itt az ayahuasca. Tételezzük fel, hogy egy Amazonasi sámán vagyok, valahogy a környezet tudtára adom, hogy fogok egy rituálét csinálni. És jönnek emberek. Akik aztán ha legközelebb ilyen van, újra jönnek, s talán kialakul belőlük egy mag, akik ismerősök, vagy akár barátok lesznek. Van ilyen nem?
És van egy másik dolog, amikor van egy kör, aki meghív egy szellemet, egy tevékenységet. Hogy fordítva történt, vagy így, egy ponton túl tökmindegy, ha az egy életképes csapat, akkor abból egy közösség lesz, vagy eleve úgy indul, vagy közben válik azzá. Sok klub, szabadidős cucc, stb. tud összekovácsolni embereket, és aztán rajtuk múlik, hogy mit kezdenek azzal az alappal ami létrejött.
Nyilván nehéz a helyzet idehaza, mert nem igazán lehet ayahuascázni, máshová kell menni, és nehéz valódi, összeszokott csapatot találni, akikkel akár országhatáron túl is ápolható valamiféle kapcsolat, mégis vannak lehetőségek, kapuk. Nekem fontos amikor leülök a tűz mellé, hogy ki a szertartás vezetője. Ki kormányozza a hajót, kire bízom magam. És az is fontos, hogy kikkel ülök együtt, amikor a vízre löki a sámán a tutajt. Közben is össze lehet barátkozni, erre is van bőséggel példa, mégis, van annak valami édessége, amikor már eleve úgy indul a dolog. Engem mostanában ez érdekel főleg. És ha van egy kör, akkor majdnem mindegy, hogy szertartásban vesznek részt, van egy közös szellemi műhelyük mondjuk a neten, vagy együtt járnak jógázni.
Valahogy így.
A szellem is hívhatja a kört, én mégis keresem azt, amikor már a kör hívja a szellemet....