ayahuascareality

Nagyjából húsz évvel ezelőtt megjelent az ayahuasca több helyen a világban, ide Európába állítólag Hollandiában egy Yatra nevű nagyon különleges sámánasszony hozta. Ő egy nagyon komoly személy.
Azután szép lassan megjelentek eleinte főleg Peruból azok a sámánok, akiknek például nyugati feleségük volt, lehetőségük volt egy internetes oldalt készíteni, többen látogatták őket, és aztán az első meghívások külföldre. Részben emiatt is alakult ki az az összességében nem túl jó prekoncepció az ayahuascával kapcsolatban, hogy amit a peruiak úgy csinálnak ahogy, az máshol is hasonlóan történik. Nagyon nem. Utána Kolumbia, Brazília, Ecuador, és az összes Amazonasi ország sámánjai. Ezt, ahogy beszélgettem sokukkal két dolog is indokolta. 

Náluk nagyon erős az a prófécia, hogy a kondor és a sas , észak és dél találkozása hozza el a békességet, a szeretetet. Ez persze elég mélyen szimbolikus is. És sokan felismerték, hogy ez az ayahuasca nem csak az indiánoké. Elárulhatok egy kiábrándító tényt: elsősorban nem az övéké. A dél-amerikaiakat ugyanis nem nagyon érdekli az ayahuasca. Amikor fiatal srácok azzal menőznek hogy vaze bro én már voltam ilyenen kétszer, szóval vágom mi a téma, csak nézek. Szóval ezeket a sámánokat KEZDETTŐL FOGVA elsősorban nyugatról látogatták. A törzsi mítoszokat erről, meg a száz kézen átment és kiszínezett szép meséket jobb elfelejteni. A helyieket , állítólag ez az összes érintett országra igaz, ez nem izgatja. Szóval ezek a sámánok elmentek megkeresni a fiatalabb testvért, mert valahogy a szellemek azt mondták nekik, hogy a fiatalabb testvér elég nagy szarban van, elvesztette az útját. Ha esetleg nem lenne egyértelmű, mi vagyunk azok a fiatal testvérek. 
Másrészt pedig , mivel tényleg szerte a világban "nyugati törzsek" csoportok, körök alakultak, igazából majdnem hogy mi vagyunk az indiánok. És ezek a csávók, akik átutazzák a világot, kockáztatnak, és próbálják elvinni megosztani amijük van, eléggé egyedül vannak ám. Nem tudnak hazamenni ahol mindenki a tűz körül ugrál és hű de indián, mert ez sajnos nem nagyon maradt meg. Szóval ők kvázi keresni kezdték máshol a távoli rokonokat. Szerintem ez egy nagyon komoly, mély dolog.

És igen, biztosan sokan csak kimozdulni akartak, "sámánkodni", pénzt keresni, akármi. Ott sincs kolbászból a kerítés és nem mindenki egy csudaszupi jó szívű édes kis indián, mint sokan hiszik errefelé. Persze hogy ahol valami elindul, ott lesznek vadhajtások is, de engem ebből az igazi része érdekel. Mesélhetnék róla, hogy egy hónapos kurzusok vannak Peruban, elmegy az ember, diétázik, pár szertartás, megtanítanak pár dalt, valami ayahuasca receptet is, a tanítványa leszel a srácnak bármit is jelentsen ez ( leginkább semmit ), és a végén még diplomát is kapsz. Nem vicc. Egy hónapos ayahuascero-talpaló. Szóval én ezekről is sokat tudnék mesélni de jobban érdekel az igazi része, ami jó és értékes.

És nem utolsó sorban megváltoztatta az egész életemet...

Ahol pedig megjelenik valami új elsőgenerációs dolog, ott mindenhol megjelennek a helyi hősök is. Elmennek Peruba kitanulni a mívességet, vagy kitalálják hogy sámánok, vagy egy kör tagjaként elkezdik komolyabban venni, bármilyen szépnek vagy rútnak hangzó motivációval, de mindenhol megjelentek aztán a helyi hősök, az ottani srácok. Aztán egyre többen. Végül, amikor már majdnem minden táján a világnak megjelentek a sámánok, jöttek a helyiek, aztán még több helyi, egymásra licitálgatások. Szóval az emberi természet itt is kijött, ahogy végignéztem mindenhol. Egyszerűen sok lett a farkas és kevés a bárány. 
Akik igaziak és valamit akarnak csinálni azokat persze mindig felfedezi az a közösség akik értékelik és ott nagyon nagyon komoly dolgok mennek. Olyan helyeken jártam a világban, hogy el se hittem mi megy a szertartásokon. Szóval olyan ez mint a tavasz, volt egy csendes visszahúzódó tél, aztán elindul az újrakezdés, és a kert növényein kívül a gaz is elkezd nőni, ki melyiket szereti, azt kultiválja.