Ma rábukkantam egy olyan dologra a sámáni gyógyításon belül ami világszerte mindenhol megtalálható. Bár már olvastam ezekről régebben, érdekes módon akkor nem figyeltem föl erre a egységes dologra. Akkor leginkább az foglalkoztatott (ami azóta is), hogy mik is ezek a mágikus tüskék. Annyi biztos, hogy csak akkor tudnám meg igazán, hogy mi ez ha én is sámán lennék és használnám ezeket a mágikus tüskéket. Addig csak agyalok :)

Addig is jöjjön egy kis részlet, hogy miről is van szó:

"Az alábbiakban egy aprólékos beszámolót közlünk a hivaro (suar) sámánokról. Michael Harner különösen a mágikus tüskékre összpontosít, melyeket cencaknak nevez. Azt is bemutatja, hogy a gyógyító sámánok a boszorkány sámánok kiegészítői. Érdekes módon a mágikus tüskékben található anyag hasonló az ektoplazmához, ahhoz a nyúlós anyaghoz, melyet a viktoriánus kori jelentések szerint médiumok testéből vontak ki, és amely a lelkek manifesztációjának anyagát formázta."

"A hivaro indiánok az ecuadori Amazonasnál abban hisznek, hogy a betegségek és a nem erőszakos halálesetek többségét boszorkányos bűverő okozza. A normális ébrenléti állapot a hivarok szerint hazugság, vagy illúzió, miközben az igazi erő, mely a napi eseményeket mozgatja, természetfölötti, és csak hallucinogén drogok segítségével látható, illetve manipulálható. Ennek a világnak a megközelítése különösen nagy próbatétel elé állítja a specialistákat, akiknek be kell hatolniuk a természetfölötti világba, hogy az éber élet eseményeit befolyásolhassák, mi több meghatározhassák.
Ezek a specialisták, akiket az antropológusok sámánoknak neveznek, a hivarók szerint kétfélék lehetnek: bűvös sámánok vagy gyógyító sámánok. Mindkét típus alkalmaz hallucinogén italt, úgynevezett natemát, hogy a természetfölötti világba beléphessen. Ezt a főzetet általában jagénak vagy jajénak nevezik Kolumbiában, illetve ayahuascának Ecuadorban és Peruban és caapinak Brazíliában.
A hallucinogén natema ital használata a hivarók körében csaknem mindenki számára lehetővé teszi, hogy önkívületi állapotba kerüljön, ami a sámánizmus gyakorlásához lényeges feltétel. Bárki felnőtt, legyen az férfi vagy nő, aki ilyen gyakorlatot kíván folytatni, egész egyszerűen megajándékoz valamivel egy már gyakorló sámánt, aki ennek fejében előveszi a Banisteriopsis-italát, és a tanoncnak átad valamennyit természetfölötti erejéből. Ebből következően nem meglepő, hogy a hivarok közül nagyjából minden negyedik sámán. A segítő szellemek vagy a tüskék a fő természetfölötti erők, akik a hit szerint a mindennapi életben a betegség vagy halál okozói. A nem sámánok számára rendszerint láthatatlanok, és még a sámánok is csak a natema hatására pillanthatják meg őket.
Ezeket a segítőszellemeket a sámánok küldik az áldozat testébe, hogy beteggé tegyék, vagy megöljék őket. Más esetekben ők azok, aki az ellenséges sámánok küldötte szellemeket, a boszorkányos erővel keletkeztetett betegségeket törzsi társaik testéből kiszívják. A segítőszellemek védőernyőt is képeznek, hogy mestersámánjukat a támadásoktól megvédjék. A következő beszámoló maguknak az indiánoknak a nézőpontjából mutatja be a hivaro boszorkányság ideológiáját.



A cencakot a gyakorló sámán olyan módon szolgáltatja, hogy felöklendezi az anyagot, amely - azoknak, akik fogyasztottak a natemából - valami briliáns szubsztanciának tűnik, melyben a segítőszellemek lakoznak. A sámán késsel az anyagot földarabolja, és átadja az újoncnak, hogy nyelje le. Az, miután lenyelte, fájdalmat érez a gyomrában, és tíz napig ágyban marad, miközben újból natemát iszik. A hivarók úgy hiszik, hogy korlátlanul tarthatnak mágikus tüskéket a gyomrukban, és amikor csak akarják, felöklendezhetik azt. A sámán úgy adja be a cencakot, hogy megdörzsöli az újonc testét, nyilvánvalóan azért, hogy növelje az átruházás erejét.
Az újoncnak tétlennek kell maradnia, és legalább három hónapig tartózkodnia kell a szexuális élettől. Ha nincs elég önfegyelme, ami némelyeknél előfordul, akkor nem lesz belőle sikeres sámán. Az első hónap végén egy cencak bukkan elő a szájából. Ennek a mágikus tüskének a birtokában a sámán borzasztó erős vágyat érez a varázslásra. Ha elhajítja a cencakot, hogy kívánságának eleget tegyen, akkor varázsló sámán lesz belőle. Ha viszont kontrollálni tudja ösztöneit, és az első cencakot újra lenyeli, akkor gyógyító sámán lesz belőle...
A bűverő kiváltotta betegség foka függ az áldozat testébe lövellt cencak erejétől és magának a mágikus tüskének a jellegétől. Ha a cencak keresztül-kasul átjárja az áldozat testét, akkor a gyógyító sámánnak nincs mit kiszívnia, és az áldozat meghal. Ha a mágikus tüske megköt az áldozat testében, akkor kiszívással elvileg lehetséges a gyógyítás. De a tényleges gyakorlat a kiszívás nem mindig vezet eredményre.
Ha a gyógyító sámánt beteghez hívják, az első feladata, hogy megbizonyosodjék vajon a betegség bűvös eredetű-e. A szokásos diagnózis és kezelés azzal kezdődik, hogy a gyógyító sámán natemát iszik, dohánylevelet és prirípirit fogyaszt késő délután és kora este. Ezek a drogok lehetővé teszik számára, hogy belelásson a páciens testébe, mintha az üvegből volna.
A sámán a mágikus tüskéket éjszaka szívja ki a beteg testéből, méghozzá a ház egy sötét szegletében, mivel csakis sötétben jelenk meg előtte a drog által keltett látomás, amely a természetfölötti valóságot tükrözi. Naplementekor a gyógyító dal fütyülésével riasztja a cencakját, majd mintegy negyedóra elteltével énekelni kezd.
Amikor a szívást befejezte, a sámán a torkába és a szájába öklendez két cencakot. Ezek azonosak azzal, amelyeket a páciens testében látott. Az egyiket a szája elülső részében tartja, míg a másikat hátul. A sámán ajkához közelebb lévő cencak a kiszívott cencak esszenciáját testesíti meg. Ha azonban ez a természetfölötti esszencia át akarna hatolni, úgy a második mágikus tüske a szájüreg hátsó részében megakadályozza, hogy az anyag a sámán testébe jusson. Abban az esetben ha a két cencak nem tartalmazná a természetfölötti anyagot, akkor a cencak lejut a sámán gyomrába és megöli őt. A szájüregben csapdába ejtett cencak hamarosan egyesül a gyógyító sámán cencakjával, majd a sámán kihányja az anyagot, és megmutatja a betegnek és családjának, mondván: "Íme, kiszívtam. Látjátok"
A sámán szívóképessége a saját cencakjai mennyiségétől és erejétől függ. Ilyen cencakból egy sámán akár több százzal is rendelkezhet. Mágikus tüskéi természetfölötti képességeit jelzik, segítőszellemekként működnek közre, mialatt a sámán a natema hatása alatt áll, és állati alakokat öltenek, lebegnek fölötte, vállára ülnek, kiállnak a bőréből, és segítenek a betegtestét kiszívni. A sámánnak csaknem minden órában dohánylevet kell innia, hogy "táplálja őket" mert így nem hagyják el őt. A sámánok folyamatosan isszák a dohánylevet, éjjel-nappal, a nap minden órájában. Jóllehet a dohánylé nem igazán hallucinogén anyag, bizonyos narkotikus állapotot előidéz, amiről úgy vélik, hogy szükséges cencak készenlétben tartásához, illetve a többi mágikus tüske elűzéséhez. A sámán még sétálni se merészel elmenni a zöld dohánylevelek nélkül, melyekből a levet készíti, hogy segítőszellemét ébren tartsa. A natemát nem túl gyakran, de rendszeresen kell innia, hogy kapcsolatban maradjon a természetfölötti valósággal."

Ilyen mágikus tüskék, vagy máshol "nyílvesszők" a világon rengeteg sámáni kultúrában megtalálhatóak. Nagyon sok antropológus írt hasonló tüskékről, Nepáltól kezdve Japánon át Ausztráliáig szinte mindenhol. Ami érdekes, hogy a szibériaiaknál meg a magyar sámánizmusban eddig nem olvastam hasonlókról.