Transcendental
2010.09.11. 15:52 - hanaura
Címkék: kép
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Felki Szétát 2010.09.15. 19:31:23
Vagy lehet hogy csak én erőltetem ezt rá a filmre, és amit írtam a hülyeség.
Jól mondom Biktop?
De nem tudom ehez a kép hogy kapcsolódik....
(Ez most poén volt. Azt hiszem.)
Felki Szétát 2010.09.15. 20:04:36
1 Valaki mond nekünk valamit
2 eldöntjük hogy ez vajon poén?
3 Ha poén, akkor ugye mosolyogni kell, és esetleg valami hasonlóval válaszolni.
Vagyis ha a másik cselekedete bizonyos feltételeknek megfelel, akkor elindítunk egy rutincselekvést. Így működnek valahogy a gépek is....
Felki Szétát 2010.09.15. 20:24:56
Erről meg az jut eszembe, ami elég sűrűn mostanában.
(bocs további offolásér, de ezt most azér is leirom.)
Ugye az előbb aki poént mondott, az csökkentette a környezete szabadságfokát.
Okos emberek azt mondják, hogy ez kvantum szinten is megvan. Az elektron nem nem egy pontszerű valami, hanem csak helyek valószínűségének halmaza. De ha megnézzük hogy hol van, akkor mégis pontszerűként viselkedik. Bár ezzel meg is fosztjuk szegény elektront a szabadságától.
Elvileg volt olyan kísérlet is, hogy mediatív állapotban képesek voltak belenyúlni az előző folyamatba. Példánál maradva: megkérték az elektront, hogy a legközelebbi méréskor mondja már azt magáról hogy egy bizonyos helyen van.
Felki Szétát 2010.09.15. 20:32:45
Ugye ha az ember képes kilapítani egy elektront. Akkor vajon ez nem ugyanaz, hogy ez az anyagi világ nem is anyagi világ? Csak mi lapítjuk ki?
Felki Szétát 2010.09.15. 20:33:34
Felki Szétát 2010.09.15. 20:34:09
Felki Szétát 2010.09.15. 20:35:44
Shalazzar 2010.09.17. 00:08:02
az emberi agyról, és annak kisebb-nagyobb titkairól ajánlanék egy (kicsit) hosszabb videót.
Egy agykutató vizsgálja meg tudós szemmel a saját agyvérzését, és annak élményét, a rehabilitáció folyamatát, stb.
Egy kávé/tea/cigiszünetbe belefér, jó szórakozást :)
wirwil 2010.09.18. 11:45:27
Nem gondoltam volna, hogy ilyen gondolatokat ébreszt, de örülök neki! És elgondolkoztat...
hanaura 2010.09.18. 12:07:55
Érdekes volt, amit írtál:
"Okos emberek azt mondják, hogy ez kvantum szinten is megvan. Az elektron nem nem egy pontszerű valami, hanem csak helyek valószínűségének halmaza. De ha megnézzük hogy hol van, akkor mégis pontszerűként viselkedik. Bár ezzel meg is fosztjuk szegény elektront a szabadságától."
És erről jutott az eszembe, no meg a poén-nem poén kérdésről, ez a fajta szabadság vagy szabadságtalanság, hogy tényleg be lehet zárni embereket, de inkább csak magunkban.
Úgy értem egy másik ember szabadságfokát, a saját életében fizikai vagy bármilyen aktivitás nélkül nem igazán lehet akadályozni, de hogy bennünk, a bennünk élő másik ember mibennünk hogy van leképezve, berakva valamibe...na az rajtunk múlik.
Azaz börtönbe zárhatlak, és börtönbe zárhatsz, de legfeljebb az én világomban számítasz rabnak azzal, hogy valahova tettelek, és csak a Te világodban vagyok rab azzal ahogy bánsz velem.
Ú, vagy ez már nagyon filó?:))))))
Felki Szétát 2010.09.19. 15:54:13
szerintem nem, sőt, nagyon is fontos, központi kérdés. De biztos nem teljesen ugyan arról beszélünk.
Csak pozitív, felemelő hatással lehetnek egymásra az emberek? Nem találkoztál már olyan emberrel, aki mellett "nem kapsz levegőt"?
Okos emberek azt mondják, hogy ahogy kint úgy bent. Vajon az erős egóval rendelkező ember csak magát "rongálja" vagy a környezetét is? És vajon hogy érzi magát egy ilyen ember mellett egy másik ember?
Meg azt is mondják hogy a világ ahol élünk szomszédos volt a szellemvilággal, csak mi taszítottuk el közös erővel. Ezért nehéz most átjárni mindkét oldalról.
Elégge foglalkoztat mostanában ez a kérdés. Biztos meg kéne tanulnom valamit.
De az is lehet hogy neked van igazad. Ha azt érezzük hogy mások démonjai zavarnak, akkor azok valójában a sajátaink.
hanaura 2010.09.19. 18:44:43
Volt egyszer egy arc aki a blogon látta a találkozót, eljött.
A többiek persze kapásból kiszúrták, és utólag felállították a diagnózist "ezoterikus puncivadász"-ként...:)
Én meg eszméletlen jókat beszélgettem vele, kérdezgettem, figyeltem, és egyáltalán, nagyon jó kis társalgás alakult ki.
És akkor a többiek gondolkodtak, hogy akkor most én ennyire hülye vagyok, vagy ennyire májer, vagy mi.
Erre mondtam, hogy nem vagyok májer, de természetesen vágtam, hogy hol vannak a turpisságok, de amik számomra értéktelenek, vagy akár destruktívak voltak, azokat elengedtem, nem foglalkoztam vele.
És így egy olyan emberrel, akit sokan ilyen destruktívnak, vagy csak simán gázosnak tartottak, együtt töltöttem tök jó időt, és ami hasznos, értékes volt az benn maradt, a többit meg kiszórtam.
De nyilván a dologhoz tartozik az is, hogy nem egy ártó, vagy egy gonosz ember volt, csak egyszerűen a fenti meghatározás prototípusa.
Az egóval rendelkező ember szerintem másokat is károsít, de azoknak a másoknak azért lehet valami rutinjuk, hogy "elbírnak az üggyel", vagy árt nekik.
És ha árt, akkor ignore is.
Addig meg sok dolgot lehet kezdeni, de jah, azért nem mindig olyan egyszerű csinálni is...
Manao 2010.09.20. 19:32:02
Lehet ezós leszek... :)Szerintem semmi sem történik véletlenül. Nyilván nem véletlenül botlunk bele egós emberekbe.Tök jó megmérettetés a saját egónak. Ha kicsit tudatosabb vagyok, akkor figyelem magamat ilyenkor és felteszem magamban a kérdést, hogy mit mutat nekem személy szerint a helyzet. Ekkor lehetséges egy helyes, intuitív spontán reagálás(a felettes éntől). Ha nem vagyok tudatos, akkor lehet, hogy elkezdek ítélkezni magamban, majd belefolyni valami okoskodásba,játszmába, ami már ugye energiaharc. Igen, ekkor már "károsíthat", de ehhez nekem is partnernek kell lennem...
hanaura 2010.09.20. 19:45:38
Mondjuk lehet, hogy ez tényleg az egyén ítélőképességén múlik, hogy a másik fél megteszteli-e annyira az alázatát, a béketűrését, amibe úgymond belebukik, azaz, a másik belehúzza valamibe.
Mondjuk ezt néha tutira nem lehet előre megmondani, de igen, próbálom én is a sorsszerűséget" nézni, régen nagy háborgó/hőbörgő voltam, most már azért nincs akkora harc a világ ellen...:)
Amúgy egyszer írni fogok az ezós témáról is egy bocsánatkérő bejegyzést, mert a széria-ezo-embereken túl ebből az úgynevezetz ezoterikus szférából olyan döbbenetes embereket ismertem meg, hogy az hihetetlen...
Azóta kevesebbszer használom itt pejoratív szándékkal az "ezoterikus" kifejezést....
Ugye, ez is egyfajta sorsszerűség, tanítás a nagy pofámra....de én azért hiszek abban, hogy van már amit "vissza lehet dobni" azzal, hogy az ember nem tud az adott szintjén, ahol éppen áll, jól kijönni a dologból..
Manao 2010.09.21. 18:08:22
hanaura 2010.09.22. 08:15:26
Jogos.
Mondjuk néha tényleg csak hagyja az emeber a francba a dolgokat, de amikor sorozatban megtörténik vele ugyanaz egymilliószor, akkor már nem tud nem foglalkozni a kérdéssel, és az ilyenfajta konfliktushelyzetek teszem azt, többnyire nem egyszer-kétszer jönnek az életben.
Én magam is tapasztalom, hogy ha nagyon nem is de egy kicsit "tágulok", egyre több ember van körülöttem akiket élből fejbelőttem volna pár éve...most meg inkább magamat szeretném:), hogy ezeket gondoltam..
Shalazzar 2010.09.22. 22:28:42
De amúgy az ilyen emberekre, akikkel beszélgetsz és ezen esemény után úgy érzed, mintha leszívták volna az egész napi energiáid (ahelyett, hogy feltöltődtél volna), energiavámpíroknak hívják azt hiszem.
hanaura 2010.09.25. 01:44:55
Én sajna ilyen téren nagyon az vagyok, nehéz választani...pedig ez mindig az egyén felelőssége, hogy hagyja a számára kedvezőtlen helyzeteknek hogy bekebelezzék őt, amikor simán nemet is mondhatna...