Újabb frissítés a magyar feliratos dmt-filmről:
www.o-ws.hu/cikkek/_-filmek/dmt---the-spirit-molecule--magyar-felirattal-.html
Igazi alapmű, jó nézelődést!
Újabb frissítés a magyar feliratos dmt-filmről:
www.o-ws.hu/cikkek/_-filmek/dmt---the-spirit-molecule--magyar-felirattal-.html
Igazi alapmű, jó nézelődést!
Április 5-én az ArtKatakombában 18:00-tól előadást fogok tartani, ismét a Feldmár Intézet szervezésében, a téma: Megváltozott tudatállapotok - a népmesék nyomán
Bővebb infó a facebook-on:
www.facebook.com/events/292750807460470/
Az előadás bő két órás lesz, a végén kérdésekkel, vetítéssel, a szokásos témákon túl pedig egy rakás új izgalmas megközelítéssel, természetesen a szívügyemet, a sámánnövényeket sem mellőzve.
Beugró: 2rugó
Akit érdekel, szívesen látom!
Ma jutott az eszembe, hogy nem is tettem ide ki: újabb sikeres előadást tartottam az ayahuascáról a Tabánban az Archaiku Reneszánsz klub meghívására. Kicsit arra is kíváncsi voltam, hogy minimális reklám nélkül is kíváncsiak-e rá az emberek, egyetlen facebook esemény néhány helyre kitéve. Igaz, kevesebben voltak mint az előző, Feldmár Intézet szervezésében lebonyolított programon, de még így is lényegesen többen mint számítottam, s ami még fontosabb: olyanok jöttek akiket tényleg érdekel az amazonasi törzsek gyógyító rituáléja. Egy ideig biztosan nem lesz több előadás ayahuasca témában, más ehhez kötődő előadásokkal azonban készülök, a hónap végén lesz egy újabb program a Feldmár Intézet szervezésében, idejében közzé fogok tenni, addig is legyen meglepetés.
Amikor elkezdett köztudatba kerülni az ayahuasca, és elkezdtem a blogomat, kicsit tanácstalan voltam. Nem akartam extra publicitást a témának, éppen csak annyit hogy akiket érdekel azoknak legyen egy felület. Aztán valahogy kicsit begyűrűzött a dolog, azóta én is csendesebben blogolok, most talán visszaállt a rend, és azok érdeklődnek akiknek ez fontos.
Az ugyanis bárki számára világos lehet aki kicsit utánanéz a dolgoknak, hogy ez a fajta gyógyító folyamat nem egy olcsó mulatság, elsősorban nem is az anyagiak miatt, s felhőtlen szórakozást se ígér. Érdemes átgondolni. Mindazonáltal hallottam már vipassana meditációs elvonulásokról is ahol egész egyszerűen elszöktek résztvevők mert túlságosan keménynek találták, túl nagy áldozatnak. Vagy éppen az elvárásaik nem voltak reálisak, ki tudja. Úgyhogy érdemes átgondolni, hogy biztos ezt keresi-e aki elkezd utána járni. Nekem inkább az tetszett, és valahol a másfél évig mavonta üzemelő blogtalálkozók is ilyesmi hangulatban teltek, hogy egyfajta "szellemi műhely" keveredjen ki az egészből, ahol beszélgethetünk, megoszthatjuk egymással a gondolatainkat, érzéseinket, tapasztalatainkat, és azok akik egy csónakban eveznek , vagy eveznének , találjanak egy helyet ahol szabadon beszélgethetnek, ismerkedhetnek egymással. Nagyon sok barátság született már ebből, én ezt tartom leginkább értéknek a munkámból amit végeztem, és más formában de végzek most is.
Visszatérve az ayahuasca témára, ha már sokfelé eljutott a híre, legalább legyen mód találgatások, félinformációk helyett egy hiteles képet kapni arról, hogy mégis mi ez az egész. Ezen dolgoztam eddig is, és ez mozgat most is.
Egy jó hírrel szolgálhatok az oldal kedvelőinek: úgy döntöttem, hogy a múltkori előadásom(Ayahuasca-Amazónia sámánvilága címmel) hanganyagát közzé fogom tenni a közeljövőben.
Egy kedves barátom szakdolgozata. Talán ismeritek néhányan. Szakdolgozat, szóval nem egy sztorizós, mesélős, vallási anyag, de nagyon érdekes, jó szívvel ajánlom mindenkinek.
saman.org.hu/2012/02/05/molnar-istvan-del-amerika-pszichotrop-novenyei-2007/
Egy nagyon izgalmas felvétel, angolul tudóknak.
Nekem eddig ez a felvétel adja leginkább vissza az ayahuasca hangulatát. A blueberry-s videó valamiért ismertebb, pörgősebb, szerintem ez sokkal jobban megközelíti azt a hangulatot ami a szertartásokat jellemzi.
Egy klasszikus jelenségen gondolkodtam valamelyik nap ahogy sétáltam hazafelé. Valamiért, ha nem is gondolatok szintjén, vagy tudatosan, de ahogy hall a többség az ayahuascáról vagy arról, hogy milyen komoly útjelzőül szolgált rengeteg embernek akik kóboroltak erre-arra, akkor akaratlanul felmerül legbelül, hogy ilyenfajta áttörő dolgot én is szeretnék. Arról halvány lila gőzöm sincs hogy én ezt a kört hol vesztettem el, de jó ideje nincs velem- szerencsére. Az, hogy ez a gyógyítási kultúra mit jelent nekem, azt hiszem nem kell ecseteljem, itt vannak a nyomai az oldalon. Mégis, úgy érzem, hogy valami olyanféle csoda van belepaszírozva gyakran az ayahuascába ami nincs ott.
Emlékszem tavaly két barátomnak sokat segítettem, hogy szertartásokon vegyenek részt, amik maguk tanultak és raktak össze. Elég hardcore életfázisban voltak. És minden alkalommal várták azt a bizonyos áttörést. Természetesen sose jött el, és ameddig várakoztak, elment mellettük több életnyi csoda.
És urambocsá, nem akarom hogy mások is így járjanak. Elképzelhetőek nagyon erős kulminációs pontok, ilyenről magam is hallottam, és át is éltem ezt-azt, mégis valahogy a jellemzőbb egy lassú víz partot mos című történet.
Így ha legközelebb elutazom egy szertartásra, a következő lépésnyi földre utazom. Biztosan lehet és adott esetben érdemes is nagyot álmodni, de egy csapásra kevés dolog változik. Sőt. Én főleg azt figyeltem meg és tapasztaltam, hogy minél mélyebben megismeri az ember ezt a világot, annál melósabbak lesznek a hétköznapok. Mert jobban észrevenni a lehetőségeket arra hogy valami épüljön. De azt senki nem fogja más helyett felhúzni, még az ayahuasca szelleme se. Akkor se ha elköltök egy millió forintot repjegyre meg szertartásokra és Peruban töltök egy két hetes kúrát, mert a legtöbb amit remélhetek, hogy elegendő "házi feladatot" kapok, de a változás nem attól fog beállni, hogy én csengettem ezt a nagy összeget, hanem hogy ama bizonyos nagy összeg kicsengetése után alkalmam volt megismerni kicsit ezt a kultúrát, némiképp máshonnan megnézni egy másik pontról az életemet, esetleg észrevéve az addig ignorált lehetőségeket, és akkor valamit el lehet kezdeni építeni.
A csoda bennünk van, nem az ayahuascában. Illetve de, az ayahuascában, mert egy csodálatos lehetőség megismerni önmagunk lehetőségeit a változásokra, és leszokni arról hogy máshonnan várjuk, vagy ingyen akarjuk. Ingyen semmi nem megy. Az a bizonyos áttörés főleg...
Valamit azért én se értek.....
Anno amikor indult az oldal, és elkezdte viszonylag sok ember olvasni, egész jó kis szellemi élet alakult itt ki, sok kommentár a cikkek végén, beszélgetések....amikor ezek kezdtek elmaradni azon gondolkodtam, hogy vajon már nem szeretitek annyira az oldalt? Vagy megcsappant az olvasóközönség?
Namármost hogy kinek mit jelent az ayahuascareality, arra sajnos nincs mérőberendezés, de az oldal statisztikái alapján nem változott az olvasottság. Valamiért mégis kimaradtak a közös dolgok. Hogy hülyeség-e vagy sem, hogy ez kicsit bánt, vagy hiányérzettel tölt el azt nem tudom, de ezt érzem.
Nyilván ott vannak más oldalak fórumai amik pörögnek esetleg (egyébként nem nagyon pörögnek), mindenki átcsoportosult a facebook-ra, ez mondjuk jelentős változás, de mégis...mi a fészkes fene történt? Amikor megtudtam hogyan lehet beállítani ezt a facebook-os "lájk" gombot tök nagy örömmel tettem ide be. És az is pörgött, mégis csak kicsit személyesebbnek tűnő visszajelzés gyanánt mint a blogponthu statisztikai adatai...mi történt fiúk, lányok?
Itt vagytok és mégse hallok Felőletek...
Régi álom.
Január 26-án az Artkatakombában (www.artkatakomba.hu/tartalom/rolunk) 19 órától egy vetítéssel egybekötött izgalmasnak ígérkező előadást fogok tartani ebből a szívügy témából. A terv szerint többféle szempont benne lesz, élménybeszámoló, egy kis botanika, vallás, hagyományok, szóval próbálom minél több oldalról megfogni az egészet, és így akit ez érdekel, esélyes hogy talál magának a habitusa és az orientációja szerint kapaszkodót.
Nagyjából két órás lesz a program, utána ha úgy alakul maradok/maradunk, lehet beszélgetni, bandázni.
A facebook-on az alábbi linken lehet elérni az eseményt:
www.facebook.com/events/269340646435729/
Osszátok meg másokkal is, hátha pont így értesülnek róla, és amúgy bánnák ha lemaradnának róla. Tényleg különleges alkalomnak ígérkezik, a magam számára is, kicsit "kilépünk a nagy világ elé", persze nagy felhajtásoktól mentesen, nyilván.
AxisMundira barátom oldalán találtam ezt a kiváló cikket, sok szeretettel ajánlom mindenkinek, eszméletlen jó.
Forrás:www.o-ws.hu/cikkek/samanizmus/frecska-ede---hogyan-kepesek-a-samanok-novenyekkel-es-allatokkal-kommunikalni-.html
Egy izgalmas lehetőséget vettem ma észre a facebook-on szánkázva, gondoltam megosztom Veletek is:
www.szurkemedve.hu/szurkemedve-blogja/samankorok
Ha esetleg van aki aktív facebook user, de még nem akadt rá az ottani klubra, ami végül ha nem is szervesen, de ide, az oldalhoz tartozik, akkor szaloncukor helyett megosztom vele!:)
www.facebook.com/pages/S%C3%A1m%C3%A1n-botanikai-klub/155866624444300
Kevés dolog esetén hiszek abban hogy létezik arrafelé vezető kizárólagos út.
Sokszor előfordult az életben, körülöttem, hogy egy tevékenység létrehozott egy kört. Mondjuk itt az ayahuasca. Tételezzük fel, hogy egy Amazonasi sámán vagyok, valahogy a környezet tudtára adom, hogy fogok egy rituálét csinálni. És jönnek emberek. Akik aztán ha legközelebb ilyen van, újra jönnek, s talán kialakul belőlük egy mag, akik ismerősök, vagy akár barátok lesznek. Van ilyen nem?
És van egy másik dolog, amikor van egy kör, aki meghív egy szellemet, egy tevékenységet. Hogy fordítva történt, vagy így, egy ponton túl tökmindegy, ha az egy életképes csapat, akkor abból egy közösség lesz, vagy eleve úgy indul, vagy közben válik azzá. Sok klub, szabadidős cucc, stb. tud összekovácsolni embereket, és aztán rajtuk múlik, hogy mit kezdenek azzal az alappal ami létrejött.
Nyilván nehéz a helyzet idehaza, mert nem igazán lehet ayahuascázni, máshová kell menni, és nehéz valódi, összeszokott csapatot találni, akikkel akár országhatáron túl is ápolható valamiféle kapcsolat, mégis vannak lehetőségek, kapuk. Nekem fontos amikor leülök a tűz mellé, hogy ki a szertartás vezetője. Ki kormányozza a hajót, kire bízom magam. És az is fontos, hogy kikkel ülök együtt, amikor a vízre löki a sámán a tutajt. Közben is össze lehet barátkozni, erre is van bőséggel példa, mégis, van annak valami édessége, amikor már eleve úgy indul a dolog. Engem mostanában ez érdekel főleg. És ha van egy kör, akkor majdnem mindegy, hogy szertartásban vesznek részt, van egy közös szellemi műhelyük mondjuk a neten, vagy együtt járnak jógázni.
Valahogy így.
A szellem is hívhatja a kört, én mégis keresem azt, amikor már a kör hívja a szellemet....
Egy nagyon jó írást találtam az ayahu-n, itt tudjátok elolvasni:
www.ayahuasca.hu/index.php
Kis részlet ízelítőül:
"Magam körül körbenézve a napokban mindenhol rendre a nyomort, kilátástalanságot és a bajokat láttam. Az Ayahuasca engem se vezet más felé, de talán megadja a lehetőséget felülről szemlélni a dolgokat. Szóval engem is megkörnyékezett ez a negatív erő és úgy döntöttem, azzal húzom ki a tüskét magamból és fordítom ellenkezőjére ezt a rossz energiát, hogy "papírra" vetem a tapasztaltakat.
"Á" barátom egy átlagosnak tűnő beszélgetésünk közben sütötte be a következő mondatot: "Mindenki a maga poklában fuldoklik..." -és ez sajnos tényleg így van. Kinek a sárga veszedelem, kinek a rosszul megválasztott hitel, kinek az állástalanság, kinek a hűtlen párja, vagy annak totális hiánya nyomta a lelkét.
Szóval nőttek nőttek körülöttem ezek a bajok, és úgy éreztem magam, mint akit a késdobáló körbehajigál, és szinte vártam már, mikor talál el engem is az a bizonyos Damoklészi kard. Ittam Ayahuascát ez idő alatt, és bizony meg-megadta azt a lehetőséget, hogy visszataláljak ahhoz az ősi szellemi úthoz, amely azt a kérdést sose hagyta megválaszolatlanul, hogy honnan jöttem és hová is megyek? Mesélhetnék Ayahuasca élményekről, hogy így vagy úgy változtatta meg az életem bizonyos szegmensét itt és ott, de valahogy rá kellett jöjjek, hogy a csoda mindig is el volt rejtve bennünk. Csináltam is egy képet erről a napokban "Szabadulás" címmel, amiről a kislányom azt kérdezte első körben, hogy "Apa! és mitől tudta áttörni az a lepke a teret? Mi kellett ahhoz, hogy a sivatagból dzsungel legyen?" Nos igazából semmi. Illetve mégis. A nézőpontja változott meg annak a rusnya lepkének. :) Mert nyavalyoghatnék én is, hogy a cég, ahol dolgozom, egyre nehezebben megy, és lassan a mindennapi betevőm is kétségessé válik, de ilyenkor mindig eszembe jut az a felvétel, amit a romániai árvaházakról láttam pár éve. Ott a gyerekek legnagyobb problémája, hogy a héten még nem ettek, és már csütörtök van. Vagy hogy a rácsos ágyban a közel 4 hete nem cserélt, vizelettel átitatott lepedőre kötött csomó a legszebb játékuk. Vagy hogy ott a 6 éves gyermek még nem mindig tud beszélni, az írás és olvasás pedig szóba se jöhet. Szóval vannak azért szar helyek körülöttünk is szép számmal. Belegondolva, hogy a magam "nyomorát" hány ember élné meg siker gyanánt elgondolkodtatott."
Folytatás a fenti linken, jó olvasást!
Ilyen mér rég nem készült, egy ponton túl nem láttam értelmét, annyira személyesek az élményeim, hogy kétséges lett a számomra hogy ennek van-e valami haszna mások számára. Most mégis így alakult, kedvem támadt leírni, mégis csak egy blog, egy nyilvános napló.
Régóta nehezemre esik második poharakat inni amikor szükségét érzem, igaz, egyre ritkábban érzem szükségét, kevesebből is megtanultam többet kihozni. Most az volt bennem, hogy inkább iszom kicsit többet mert valahogy az jött, hogy többet innék szívesen és akkor egyben iszom többet, így lecsúszott egy elég komoly mennyiség.
Csodás tengerparti helyszín volt, a víz így elég meghatározó volt az élményben, ami az egyik legmegrendítőbb volt az eddigiek közül. Viszonylag lassan indultam el az ösvényen, a mondhatni szokásos szimptómákkal, a testhőmérsékletem zuhant, emelkedett, vízióim támadtak, amik egyre erősebbek voltak, a testem dobálta valami, de úgy eléggé, az volt a tapasztalatom, hogy a falhoz vág, felemel, szétszed....lassan elkezdett ebben az őskáoszban megjelenni az életem, az amit én is látok a mindennapokban belőle, csak sötétebben, nyomasztóbban.....aztán valahogy elkeveredtem egy olyan helyzetbe ahol az volt az élményem, hogy valahol haldoklom. Nem tudom pontosan hol. És talán nem is fizikailag, szóval nincs halálos betegségem, csak annyi rosszat tettem magammal, hogy visszafordíthatatlan a folyamat, és minden reményem az elmúlt három évtizedben csak egy álom, valahol fekszem és várom a végét, közben néha elalszom, és a reményről álmodok, és megálmodom az életemet, aminek a mindennapjait élem, a reményeket, az esélyeket, az örömöket...de csak álmodom, mert szép lassan fogyok el.
Arra nincs szó milyen megrendítő volt.
Már sírni se tudtam, már gondolkodni se tudtam, semmit se tudtam.....csak éreztem a lassú elmúlást, és azt hogy minden lehetőség csak illúzió, álom volt az életemben.
Aztán a szertartás vezetője elkezdett egy keresztény-féle dalt énekelni, kicsit operás jellegűt, hangosan, szívből, és megjelent egy kép előttem. Nem vagyok egy nagy keresztény, mégis Jézus jelent meg egy nagy, kicsit mohás kőszobor formájában.
Megpróbáltam felállni hogy megérintsem, aztán amikor már térdeltem, arccal előre dőltem. A kezemet magam elé a földre tettem és imádkoztam úgy ahogy talán még sose. Hogy tudom, elszúrtam, tudom vége, tudom, nincs tovább, kár reménykedjek, szép lassan süllyedek, és előbb utóbb belefulladok az életembe, tudom sok rossz dolgot csináltam a jó szándékom dacára, tudom sokszor nem hallottam meg amikor az élet ordította a fülembe, hogy "Te marha, ne arra"....és mégis.....kegyelemért könyörögtem. Ahogy szólt a dal, hát ott ténylegesen megszakadt a szívem, és csak imádkoztam és könyörögtem, hogy kegyelem Uram, ha nem is érdemlem meg, akkor is, bármi volt, akkor is, kérlek, kegyelmezz, kérlek kegyelmezz.
Végül a dal elcsendesedett, és én magam is, kicsit kezdtem visszatérni a hétköznapi tudatállapotba. Még mindig erősen émelyegtem a teától, hányingerem volt, de kicsit összeszedtem magam, kisétáltam a vízparthoz ahol az egész volt, esett az eső, így visszatámolyogtam egy eresz alá, és néztem a vizet, néztem a vizeket, és olyan üres voltam hogy arra szó sincs. Kicsit nyugodtabb, kicsit felszabadultabb, és mégis, azt hiszem a "megrendült" a legjobb szó arra az állapotra. Nem hallottam beszédet a fejemben, én se akartam semmit mondani, csak álltam ott a világ peremén, megtelve vele, lassan lélegeztem, aztán elmentem aludni.
A történethez tartozik, hogy volt egy második este. Előtte pont arra gondoltam, hogy ha az előző éjjel (azaz amit most leírtam) a halál volt, akkor feltámadok majd. Valahogy ez volt az érzésem. Kurva nagyot tévedtem. Az első éjszaka a gyász, a megrendülés, a halál közele volt....de nem a halál. Az még várt rám a második éjszaka. Jött is. Végül mégis olyan boldogságot, egységélményt adott amilyen a nem kevés korábbi alkalommal se történt soha. Amilyen hullaszerűen ébredtem az első éjszaka után, olyan csodás volt a második éjjel. Talán egyszer azt is megírom....
Kicsit kevesebb videót, képet osztok itt meg mostanában. Ennek részben az az oka, hogy a facebook térhódításával kicsit mindenki odaintegrálódott, ezért is hoztuk anno létre a Sámán-Botanikai klubot, ahová napi szinten berakosgatjuk a dolgokat.
Aki esetleg nem ismeri de van facebook-ja, itt megtalálja:
www.facebook.com/pages/S%C3%A1m%C3%A1n-botanikai-klub/155866624444300
Jó nézelődést, olvasást, írást, zenehallgatást!