Egy barátom írt ma, kérte, hogy írjak egy kicsit neki a dohányról, gondoltam ha már leírtam beteszem ide is. Nem egy különösebben strukturált írás, ahogy az eszembe jutott úgy írtam le, valamikor talán lesz egy rendszerezettebb ismertető az indián donányról (nicotina rustica ), hiszen egy nélkülözhetetlen jelenlét az öreg kontinens rituáléiban.
Nos, az írás:
Az indián neve mapacho. Ez a dohánytípus 3-4szeres nikotintartalommal bír, nagyon erős, félig viccből azt mondják, hogy ez már pszichoaktív, olyan erős. Csak dohányból is készítenek orvosságot, hánytató hatása miatt ez nagyon erős, nehéz, inni szokták, de inkább csak sámánok.
Mindazonáltal nincs az amerikai kontinensen olyan ceremónia ahol nincs ott a dohány, ez az alap. Azt tartják róla, hogy minden növény nagyapja. Szóval ha van egy ayahuasca szertartás, ott azt tartják, hogy a sámán se tudja meghívni az ayahuasca szellemét, ami egy feminin, sőt még inkább anyai entitás (innen jön a la purga madre ayahausca kifejezés, az anya, aki tisztává tesz), hanem a dohányhoz fordul, mert a nagypapa nagyon kegyes, elnéző, és ő jön, s ha jelen van, akkor a dohány szelleme az ami/aki meghívja a többi erőnövény, vagy állat és egyéb szellemet jelen lenni a megtisztított erőkörben ahol a szertartás zajlik.
Mapachot leggyakrabban szivar formára tekerve szívnak, de Mexikóban és néhány más, délebbi területen kukoricacsuhéba tekerik, ami nagyon ízletes is, és vannak törzsek, ahol a kiáztatott, rettenetesen erős dohánylevet az orrba szippantják. Ez nagyon purgáló hatású, pillanatok alatt kitisztítja az egész arcüreget, segíti a légzést, amibe kapaszkodni lehet egy ceremónián, ha szorul a hurok valamivel kapcsolatban. (Ez tudomásom szerint leginkább Peruban és Ecuadorban elterjedt.)
Néha más medicinekhez is tesznek dohányt, például ayahuasca főzetek is léteznek, amiben van valamennyi mapacho a banisteriopsis caapi és a psychotria viridiis (vagy diplopterys cabrerana) mellett, ami az ayahuasca két fő komponense (számos hozzáadható növénnyel persze, mivel a világ pszichoaktív növényeinek a java Amazóniában terem. ).
Amikor dohánnyal imádkozik egy indián akkor a földön áll, vagy még inkább ül, ami szintén egyfajta anya (mármint a föld, Földanya), imádkozik az Ég Apához, és az égbe a dohány füstje viszi az imát, azzal száll az ősökig.
Nélkülözhetetlen az imádkozáshoz.
A leginkább észak amerikainak tekinthető látomáskeresésen, ahol az avatandó 4-5, vagy néhol sokkal több napot tölt egy felszentelt magányos helyen, és szárazböjtöl (azaz nem eszik és nem iszik, nem fogyaszt semmit), csak dohányt visznek magukkal, amivel naponta többször is imádkoznak a négy égtáj felé, az ősökhöz, és minden más szellemhez is, a védelemért, tanításért.