ayahuascareality

Az oldal az Amazonas medence sámánvilágával foglalkozik, az ottani spirituális világot, törzsi rituálékat, szokásokat próbálom egy befogadható, olvasható formában bemutatni itt. Ebbe a világba tartozik a természet, az elemek tisztelete, a dohány és a többi szent növény, orvosság, köztük az ayahuasca. Az "ayahuasca" az Amazonasi kecsua kifejezés, aminek számos fordítása létezik, mint a "lélek liánja", a "halottak indája", a "kis halál", a halál kötele", stb. Ez egyike a számos névnek amivel illetik. Mondhatni a legelterjedtebb. Maga az ayahausca egy, az Amazonasi törzsek által kultivált szakrális orvosság, amit vallásos céllal, szertartásos jelleggel vesznek magukhoz a bennszülöttek, egy ehhez tartozó, családonként változó rituálé keretében. Számtalan eltérő részletű szertartás ismeretes, családi titkok, különlegességek, amit a sámánok többnyire bizalmasan kezelnek, mivel ez a munka komoly felelősséget igényel. Dél-Amerikában több úgynevezett szinkretikus egyház is felbukkant, akik (többnyire keresztény)vallási gyakorlataik alapjának tekintik az alkalmankénti teafogyasztást, rituális jelleggel, közösen énekelve. Utóbb nyugati orvosok is elkezdték alkalmazni, például olyan szenvedélybetegségek kezelésére, mint például függőségek, traumák. Az ember a szertartás ideje alatt rituálisan elfogyasztott gyógytea hatására gyakran fizikai rosszullétet tapasztal, gyakori, hogy ki is hányja az elmondások alapján kellemetlen ízű teát. Erről több törzs, jellegzetesen a shipibo azt tartja, hogy az ember gyakran a félelmeit, a hazugságait hányja ki. Emiatt aztán nagy becsben tartják ezt a fajta tisztulást, noha nem feltétele a megtisztulásnak. Ezután mintegy látomás formájában egy szellemi utazáson vesz részt, amit érzelmek, felismerések, képek kísérnek. Különbözőségét abban tartják az első pillanatra hasonlónak tűnő hallucinogén szerekkel szemben, hogy nem egy mesterséges világba kalauzolja a gyógyulni vágyót, hanem önnön belső világába, ahol szembesül örömével, bánatával, boldogságával, és legbelsőbb félelmeivel is. Emiatt azt tartják, az utazás gyakran megviseli az embert pszichikailag. Nem ritka az újjászületés élménye, ami után a szertartáson részt vevő képes valóban megszabadulni a korábbi terheitől, nehézségeitől. Az Amazonas-beli indiánok azt tartják róla, hogy egy csodálatos gyógyszer, aminek a segítségével az ember kapcsolatot teremthet nem csak saját belső létével, hanem a szellemvilággal is, és szembenézve minden terhével, félelmével, megszabadulhat azoktól. Eddig sem pszichikai, sem fizikai függőség nem ismert, továbbá semmilyen mellékhatás nem került dokumentálásra.

Friss topikok

  • Janos78: Üdv mindenkinek!A nevem János.1 éve voltam Iquitosba.2 hetet sikerült a dzsungel mélyén eltöltenem... (2020.04.19. 21:00) 5000 indok
  • Endre Juhász: Sziasztok! Egy megjegyzésem lenne a fenti írással kapcsolatban. Az ayahuasca italt egyértelműen te... (2019.03.09. 22:00) Különböző ayahuasca főzetek
  • : Hol szerezzek sámámt? Egy fuvescigi beszerzesere sem vagyok felkeszulve mert nincsenek ilyen kapcs... (2018.07.09. 17:03) Nem kell a sámán !
  • Péter Kobza: Szia! Ahogy látom már 7 éve ennek a postnak, de azért remélem még jelzi hogy írtak hozzá! Én egy k... (2017.08.21. 15:02) Ayahuasca főzés
  • Zoltán Morta: A videókon a Tensegrity gyakorlatai láthatóak. Mostantól Budapesten a Jurányiban keddenként részt ... (2016.09.08. 03:26) Castaneda fimjei

Ayahuasca élménybeszámoló

2011.01.17. 23:48 - hanaura

Prometheus küldte ma ezt a nagyszerű beszámolót, az engedélyével közzé is teszem, ezekkel mindig úgy voltam, hogy sokat lehet tanulni belőlük, egymástól.

Íme:

 

Íme az első élményem. Bár hosszúra sikeredett, igyekeztem kerülni a rizsázást.
Egy szép, napos szombaton délután elmentem vonattal Pestre, hogy találkozzak O-val. Ő telefonon keresztül igazított útba, hogy találok el Rákoskeresztúrra. Villamosra, metróra majd buszra szálltam, míg végre este 19:30 körül megérkeztem. Az egész pont olyan volt, mint a Mártix eleje: Morpheus eligazítja Neót, hogy egy eldugott kis helyen megnyisson neki egy kaput. Úgy volt, hogy 3-an leszünk egy barátjával, de ő nem jött. O-val kb. 2 óra hosszát beszélgettünk az Ayahuascáról, és az életünkről, nem akartam elsietni az ivást. Ott volt a macskája is, így voltunk hárman. Átnézegettük a dolgokat, amiket hoztam pendrive-on, zenét hallgattunk, fájlokat cseréltünk. Végül, miután fölkészültünk, megittam az életem első Ayahuascáját. 6 féle növényből volt főzve, Hillario sámán receptje szerint.
Színe a kakaóéra hasonlított, íze pedig ecetes, bár nem olyan vészes, mint amilyenre számítottam. O is ivott, de kevesebbet, mint én. Körülbelül fél óráig semmi nem történt. Nem volt hányingerem sem, ami jó jel, hiszen ha idő előtt kihányom a főzetet, akkor az nem ér semmit. Beszélgettünk O-val, próbáltam elhesegetni a félelmeimet. Vártam, mikor jön a hányinger, próbáltam minél tovább benntartani. Mézes Halls-cukorkát szopogattam, ami segít ebben.
21:30 körül már elkezdődtek a víziók, pont olyanok, amelyek a népszerű ayahuascás filmrészletről ismeretesek. Összefüggéseket nem találtam. Ekkor már sikerült hányni, valamennyire láttam is a tekergő férgeket a fertőtlenítős vödörben. O kínált naranccsal, de nem ettem belőle. Megtapintottam, szokatlanul intenzíven éreztem a narancsgerezd nedves külsejét. Becsuktam a szememet, és azt láttam, hogy látom a szobát így is. Innentől elkezdtem mélyebbre menni. Ekkor már nem éreztem félelmet. O szólt, hogy hozzam elő azokat a kérdéseket, amikre a választ keresem.
Ekkor lépett közbe az Ayahuasca: nem tudtam fölhozni semmit, inkább átengedtem magam neki. Olyan volt, mintha azt mondta volna: „ne foglalkozz az apró-csepró problémáiddal, nem számít, mutatok valami sokkal jobbat!” Itt bekövetkezett az, amire nem számítottam: kolibri-élményem volt! Ez az az élmény, amikor belépek a Nirvána kapujához, a szellemvilágba, ahol az ősök és istenek élnek, eggyéolvadok velük egy Mandelbrot-fraktál formájában és elönt a végtelen szeretet. Ekkor fura látvány lehettem, mert fölhúztam a pólómat, mosolyogtam, kuncogtam mindenen és kissé hangos beszéddel mondtam, mit érzek és gondolok. Ez nagyon ritka így első alkalommal, az embereket általában „megrángatja” az Aya. Lecsúsztam a fotelről, de ez se zavart, O ekkor kinevetett. Ott volt előttem Jézus is, de nem olyan volt, mint a freskókon, inkább Alex Grey „Cosmic Christ” c. festményére hasonlított. Körülbelül azt üzente, hogy nem én kerestem őt, inkább Ő talált meg engem, sőt, mindig ott volt mellettem, csak nem vettem erről tudomást. Ott mosolygott rám nagymamám, és pár rokonom, akikkel szoros kapcsoaltot ápoltam. Pont, mint egy halálközeli élménynél! Úgy éreztem, semmire nincs szükségem a boldogsághoz, se zenére, se a lelki problémáim enyhítésére. Ez a buddhista boldogság-fölfogást idézi. Azt mondtam, most már megnyíltam, jöhetnek a szellemek, jaguárok, sasok, minden. Ezt kifejezi egy Hamvas Béla-idézet: „Isten nem rejtély. Rejtély az, hogy van valami Istenen kívül.”
Itt sok érdekes bölcsességgel és meglátással szembesültem, és sorban a kérdéseimre is megkaptam a választ, de ezeket már szavakban nem lehetne pontosan kifejezni. én alapvetően szellemi síkon mozgok, ezért volt jó, hogy inkább magamba fordulva elmélkedtem. Megtapasztaltam, hogy a világ egy sokszínű spektrumból áll, és én is. Létezik humor, boldogság, szenvedély, bölcsesség, elmélyedés, és ezek így alkotnak egységet. Szembesültem a karmikus feladatommal, és hogy hogy állok összefüggésbe másokkal. Bennem volt emellett az az egység-érzet, hogy ez mind nem én vagyok, hanem maga az energia, az a spektrum-részlet, amit képviselek, és aminek megvan a saját szerepe az isteni teremtés folyamatában. Egó-szétesést tehát nem éreztem, és a körülöttem sündörgő szellemekre se fordítottam akkora figyelmet, bár éreztem, hallottam, hogy nem csak 3-an mozgunk a szobában. Az egész kolibri-élményt 5-10 percnek érzékeltem, de később kiderült, hogy 2 órán keresztül benne voltam!
Az élmény vége felé láttam egy képet, ahol Jézus az ujjával int, hogy kövessem. Én megkérdeztem, mit akarhat. Az egész Nirvánának akkor lett vége, amikor O a nyugtató Ryan Farish helyett betett egy olyan zenét, ami sötétebb hangvételű, legalábbis én így éltem át. Ekkor láttam, hogy az isteni szféra elfordítja a figyelmét rólam, és hiába hívom őket, nem jönnek vissza. Elkezdődtek a negatív élmények, láttam, ahogy a szivárvány-spektrumba fekete szín keveredik. Megjelent a Gonosz, az egységtől való elfordulás. A gondolataim elhalványultak, mintha aludni kezdtem volna, és láttam kívülről, ahogy egy tojás alakú gömbbe zárom őket a külvilágtól. Erre nem volt megoldás, egyszerűen nem találtam a választ, hogy honnan jön a Gonosz és hova tegyem. Ez az antitézis, ami nem vezet szintézishez, ez az a dolog, amivel maga Isten se tud mit kezdeni. Elég rossz élmény volt, bár nem szedett szét teljesen, csak megmutatta az érem másik oldalát. Ezt kifejezi pár Babits-idézet: „Én maradok: magam számára börtön; mert én vagyok az alany és a tárgy; jaj én vagyok az ómega s az alfa”. Vagy: „Miért nő a fű, hogyha majd elszárad? Miért szárad le, hogyha újra nő?”
O jól kezelte a helyzetet: azt mondta, nem nekem kell megoldani a helyzetet, mert nem is vagyok képes rá, hanem a fölöttem álló erőknek (Krisztus értünk halt meg a kereszten). Miután engedtem a gyeplőn, valóban kezdtett enyhülni a vihar. A rossz kényszereimet, gondolataimat egy kis pontba sűrítettem, és elpöcköltem magamtól.
Bár nem vagyok biztos a sorrendre, átéltem pár érdekes dolgot az ezután időszakban. Ami tetszett, az az volt, amikor láttam, hogy egy asztalon egymás mellett sorakozik egy sor felespohár, megtöltve minden fajta röviditallal (tudni illik, én történetesen bármixernek tanulok, ezért kaptam ezt az élményt). Egyet ki kellett választanom. A tequilát választottam, és megittam (a tequila egy mexikói eredetű ital, aminek ősét egyes források szerint az ókorban már itták az aztékok). Erre előjött egy mexikói sámán, és kántálni, dalolni, dobolni kezdett nekem. Ez megnyugtató és kedves volt, mivel láttam, hiába várom tőle a megoldást, ő csak tovább zenélt, kifejezve számomra az egyszerűséget és az elengedést.
O valamelyik pillanatban betette Chris Rea „Road to hell” c. számát. Erről eszembe jutott a vadnyugaton sétáló, elhagyatott ember képe, aki a saját erejére támaszkodik. Ez az individualitás, ami Amerikában a western-kultusz óta megtestesíti az emberi lázadást. Belegondoltam, hogy maga a blues, amit most éppen hallgatok, ebből a talajból származik, amit az afrikai feketék termékenyítettek meg saját elhagyatottságukkal, kitörési vágyukkal. Itt már ember voltam, és nem isten, a gondolataimat is tudatosabban vezéreltem. O-val kommunikáltam, ő sokat mesélt, én inkább próbáltam elsütni pár idevágó bölcsességet, idézetet, ha erre volt szükség.
Talán ekkor ihattam meg a második poharat, de csak félig. Egyáltalán nem éreztem rossznak az Aya ízét. Még ekkor is csukva volt a szemem, nem akartam kinyitni. Úgy éreztem, többet látok így.
O berakta az „Enigma - Silent Warrior” és a „Michael Jackson – Earth song” számokat. Ezek alatt egész érdekes élményben volt részem: gyakorlatilag átéltem az apokalipszist. Éreztem Krisztus fájdalmait, és hogy az emberiség összes gonoszsága, önzősége mögött bizonytalan, elveszett és félelemben élő emberek bújnak meg. éreztem, ahogy az isteni szféra az én közvetítésemmel küzd a sötétséggel, azzal, amivel én se tudtam mit kezdeni. Rájöttem, hogy ez az a bizonyos „Világvége”, ami mindenkire vár, csakhogy mindenki egyenként fogja megélni, mégpedig a lélek szintjén.
Körülbelül ezek után kezdtem kilábalni az Ayából. 4 óra körül kijöttem az élményből, csak a tapintási érzékem volt erősebb a megszokottnál. Még egy darabig együtt emésztgettük az élményt O-val, aztán kinyitottam a szemem. 5 óra körül feküdtem le aludni.
Itt a vége, fuss el véle. Én azért még nem futok messzire, vissza fogok jönni, hogy fölszedjem az elvarratlan szálakat valamikor.
 
 
Köszönjük a beszámoló megosztását, remélem még jó sok ilyet olvashatunk!

A bejegyzés trackback címe:

https://ayahuascareality.blog.hu/api/trackback/id/tr202591903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blog43 2011.01.21. 13:55:32

Örülök neki, hogy jó volt az élmény. A Chris Rheáért sorry.:) Az ürge zenéiből árad a két lábbal a földön állás. A Looking for the summer -című számot amikor megírta, épp egy drogelvonóról jött kifelé, és a kislánya meghalt, együttese feloszlott. No kérlek amikor valaki innen , ebből az állapotból megír egy számot ezzel a szöveggel, az vagy nem normális, vagy elpusztíthatatlan hittel rendelkezik. Eredmény szempontjából tök mindegy. Annak örülök, hogy láttad a jó és rossz oldalát is. Azt azért érdemes tudnod, hogy ez egy belépő szintű kolibri volt. A mélyebb régiók kemény szellemi felkészülést igényelnek. De ha a böjtökre, és hasonló marhaságokra fordított idő helyett a testeddel nem is igazán foglalkozol, hanem azt az időt a szellemed tökéletes felkészítésére fordítod, akkor tuti befutó vagy itt is. Hill. facén és személyesen is többször említette, hogy a test szempontjából azért érdemes böjtöt tartani ,hogy az embernek elég legyen a 15 literes vödör. ennyi. Amúgy isten hozott.:)

refil 2011.01.21. 19:17:29

hmm ezt én nem teljesen értem, hogy lehet a szellemet tökéletesebben felkészíteni?
mert én valahogy úgy képzelem el ezt a felkészülést, hogy ráhangolom magam az eseményre, elgondolkozok több mindenen, hogy miért vagyok itt, mit fogok tenni, nyilván nem úgy jön, hogy akkor délután kitalálom h én most tolok egy kis mamahuaszkát, hanem már napokkal, hetekkel előtte tudom az időpontot és ahogy közeledik úgy egyre jobban ráhangolom magam, hogy amikor már fő a leves akkor emelkedett hangulatba legyek. ebben pedig nekem segíteni szokott a böjt, mint ahogy az alkohol meg egyéb tudatmódosítók szüneteltetése vagy a testi kapcsolatok böjtölése, stb, mert tudom hogy miért gyakorlok önuralmat:) nyilván azokon a dolgokon kívül, hogy pl nem lehet túl jó másnaposan
ilyen dolgokba belépni:D

a másik, hogy mit takar a kolibri-élmény?

bufo 2011.01.21. 19:47:35

Nekem is nagyon fontos a bojt, nelkule szinte mar el sem tudnek kepzelni semmilyen spiritualis tevekenyseget.. Ugy erzem a bojt felkeszit mind testileg, mind lelkileg a ram varo esetleges nehezsegekre, amellett hogy rendkivuli tisztito hatasa van.. Nagy vagyam egy Vision Quest, talan majd nyaron, mondjuk nem tudom hogy hogy birom majd.. :)

blog43 2011.01.22. 18:02:50

Embere válogatja. Én nem húzok magamnak falakat, még amik vannak, azokat is lerúgom. Tavalyi beszélgetésünk Hval: "Mennyire fontos a böjt szerepe?

-Igen. Ezt sokan megkérdezik, és legtöbben azzal azonosítják, hogy a hétköznapok apró hibáit valamiként képesek legyenek önmagukban rendezni.
-Mégis mennyire fontos?
-Én azt mondanám ,nem szabad abba a hibába esni, hogy az ember a testével indul egy szellemi utazásra. Ha minden áron időtartamot kéne mondanom, azt a 3-4 órát mondanám, ami alatt a gyomor kiürül. Ez is csak higiénés okokból. (nevet) -Akkor mégis mi az ideális felkészülés?
-Az ideális felkészülés az, amikor nem kerülgeti az ember a szellemi szembenézést és nem menekülőket keres, hanem már napokkal, sőt hetekkel az esemény előtt készül lélekben, hogy hová is megy, miért is megy Madréhez?"
Ettől a beszélgetéstől kezdve tudtuk átadni mindenkinek a kolibrit. Mi kellett hozzá? Eldobtunk deszt vizet, a speciális eceteket, amiket az itthoni humbugok végig próbáltattak velünk, ezáltal lopva a drága időt. Elengedtük az itthoni felkészülési technikákat mindenestől. Szembesülve Diego Palma, és a többi nagy tudású Ayahuascero hozzáállásával rá kellett ébrednünk, hogy a mindent átölelő egyszerűség és még véletlenül se az izmusok után történő gyaloglás az, amit kért az Aya. Van, akinek fontos a böjt. Ha azt kérded, mit is mondok annak, aki hozzám jön, elmondom, hogy böjtöljön. 2-3 napokat. miért mégis? Egyetlen ok miatt. Ez pedig az alázat. könnyebben feladja az elveit, aki még nem találkozott ilyesmivel, ha a teste az adott helyzetben gyötört és a szenvedések helyett az adott időt komolyabb eséllyel veszi át a colibri. Az ilyen találkozások ha kellően komoly mélységgel képesek lezajlani, onnantól nem üres kérdések, hanem válaszok és hála amik átveszik az emocionális irányítást. Erre ráböjtölni második harmadik alkalommal? Nem láttam még olyat a saját környezetemben. Odaát a saját magunk által húzott falak azok, amik sokszor megállítanak, visszafognak. "nem vagyok rá méltó", "nem érdemlem meg", és hasonlók. Jézus egyszer elmesélt egy példázatot a három szolgáról, akik kaptak 5-5 dénárt, amikor a gazdájuk elutazott. A gazda 1 hónap után tért vissza, és előhívatta a három szolgát, ki-ki mit cselekedett a pénzzel? Az első befektette bátran a sokat, és megkétszerezte a vagyont. A második keveset kapott, de valahogy azt is megkétszerezte. A harmadik annyira félt a gazdájától, hogy elásta a pénzt, hogy amikor jön a góré, megpucolva, egy vigyorral el tudja rakni, hogy ő bizony vigyázott rá. Máté 25 amúgy. Az ember maga dönti el, mit és hogy tesz. A más utakat nem elfogadni balgaság. Ha más nem, hát ismerni kell. Hogy az ember szolgakét, avagy isten gyermekeként megy be egy ilyen szellemi terepre, az is kizárólag saját döntésen múlik. mindkettő járható. Egyszer egy bölcset megkérdeztek, hogy mi a jobb a jövő szempontjából? Optimistának, avagy pesszimistának lenni? Erre ezt mondta: "Túlélési szempontból a pesszimista jár jobban, de az optimista az, aki a várakozás alatt végig boldog volt." ;)

blog43 2011.01.22. 18:16:21

A kolibri élmény: Léteznek élmények különböző mélységgel. Hogy ki hová is megy, mennyire mély az élménye, azt a saját nyitottsága és felkészülése dönti el. A kolibri élmény az, amikor a szem nyitott és csukott állapotban is hasonló képet közvetít többnyire. A fizikális korlátok, falak, körülvevő tér- elemek elvesztik körvonaluk jelentőségét, és a maguk valójában nyílnak meg az adott helyszínen. Mi lehetséges ilyenkor? Helyszín és kronológia határai nélkül mozogni ebben a világban. Részesévé válni a föld fájdalmának, és örömének. Közös tudat által egyesülni közeli, távoli, vagy már meghalt rokonokkal, barátokkal. Sokan a nirvanaként élik emg.Jellemzően egy komoly utóhatása van egy erős kolibri élménynek. Ez pedig az élet szeretete, a tevékenyebbé válás, és a haláltól való félelem csökkenése, megértése. sokan neki- neki futnak Ayahuascának és átélnek egy általuk komolynak hitt élményt, és meggyőződésük, hogy ez bizony nincs tovább. Nem találkoztam olyan emberrel eddig, aki egy kolibri után azt volt képes mondani, hogy van ennél nagyobb és szentebb dolog. Ez nem a megivott főzetről szól, mert az csak egy létra, amivel az ember bejut ebbe a tudat állapotba. Ez elérhető mással is, de az Ayára jellemző anyai kedvesség az, ami fel képes tenni a pontot az "i"-re. A bardo (szellemi közeg, amibe az Ayahuascát elfogyasztó ember jut) felépítése kör alakú. A nem kellően precíz és előkészített főzet is be-be visz, de az többnyire a peremvidékre, ahol az egyszerű életformák nyűzsögnek. Ezek azok, amik generálhatnak félelmet. Beljebb jutva középen található a colibri élmény maga.Fontos tudni, hogy befelé, és kifelé is az ember át kell menjen a szélső szakaszokon. De más emberként megy befelé is, és más emberként jön ki is.


süti beállítások módosítása