A gyógyítás útja

„María Sabina vagyok. Ő az asszony, aki vár; ő az asszony, aki próbál; győzedelmes asszony; a gondolat asszonya, alkotó asszony; ő az asszony, aki gyógyít; Ő a Nap Asszony, a Hold Asszony, az asszony, aki megfejt.

Létezik egy, a miénken túli világ, egy messzi-messzi világ a közelben, láthatatlanul. Ott él Isten, ott élnek a holtak, a szellemek és a szentek. Egy világ, amelyben már minden megtörtént és minden ismert. Az a világ beszél, saját nyelve van. Én beszámolok, arról amit mond.

A szent gomba kézen fog, és elvisz abba a világba, ahol minden ismert. Ők, a szent gombák beszélnek úgy, hogy megértsem. Kérdezem őket s ők felelnek. A velük tett utazásból visszatérve elmondom, mit hallottam tőlük, mit mutattak nekem.

…....

Meghalt apám, mi pedig nagyon szegények voltunk. A nővéremmel az erdőbe jártunk legeltetni az állatokat. Éhesek voltunk, de tudtunk a gombákról, arról, hogy a barátaink, tőlük csak jó származhat. Így aztán kerestük őket, és nyersen, frissen gyűjtve, úgy, ahogy voltak megettük őket.

Akkor nem tudtam, hogyan különböztessem meg a szent gombákat a közönségesektől. Anélkül ettem meg őket, hogy tudtam volna, micsodák, pusztán mert annyira éhes voltam. Ám egy nap, nem tudom mennyi idő telhetett el, de látomásaim támadtak. A kezeim kiszakították a földből a teonanákatl gombát, és az a számon át belépett a lelkembe.A kecskék a hegyoldalban legeltek, én meg, mint egy részeg, ültem a füvön. A lelkem kifelé szált a testemből, s a felé a világ felé haladt, amelyet nem ismertem, de amelyről már hallottam. Az a világ olyan volt, mint ez, tele hegyláncokkal, erdőkkel, folyókkal. Voltak azonban más dolgok is: gyönyörű házak, templomok, aranypaloták. És ott volt a nővérem, aki velem tartott, és már vártak a gombák – gyerek gombák, bohócnak öltözött törpék, trombitáló, éneklő, táncoló gyerekek, törékenyek, mint a virágszirom. A gombák beszéltek, és én is beszéltem hozzájuk. Sírtam: „Mit csináljunk? - kérdeztem. - Annyira szegének vagyunk! Hogyan maradunk életben? Mi lesz velünk?” És a teonanákatl megnyugtatóan, a remény szavaival felelt. Azt mondta: ők majd megóvnak minket, s ha valamire szükségünk van, ők megadják majd. Ettől kezdve jobban meg akartam ismerni új barátaimat, és szerettem volna, megkülönböztetni a szent gombákat a többitől, ezért sok mindent elmagyaráztattam nagyanyámmal, aki sokat tanult férjétől és apámtól. Ő örömmel mondott el nekem mindent, mert látta, hogy a végzet teonanákatl papnőjének rendelt.

Nyolc éves koromban súlyosan megbetegedett anyám egyik fivére. A hegylánc sámánjai gyógynövényekkel próbálták gyógyítani, de semmire sem jutottak. Ekkor eszembe jutott, mit mondott nekem a teonanákatl: ha segítségre van szükségem, keressem fel őket. Így hát mentem, szedtem szent gombát, és nagybátyám kunyhójába hoztam. Haldokló nagybátyám ágya előtt megettem őket és a teonanákatl gombák azonnal elvittek az ő világukba. Megkérdeztem, mi van a nagybátyámmal, és hogyan menthetném meg. Azt felelték, gonosz szellem szállta meg a vérét, és bizonyos gyógynövényeket adjunk neki, másokat, mint amiket a curanderóktól kapott, s attól meggyógyul. Megkérdeztem, hol találok olyan növényeket, ők pedig elvittek a hegyen egy helyre, ahol magas fák nőttek és csermelyek csobogtak, és ott megmutatták, melyik növényt húzzam ki a földből, és hogyan találok oda. A teonanákatl világában tett utazásból visszatérve kijöttem a kunyhóból, s a gombák által mutatott irányba indultam. Eljutottam valahová, ahol magas fák nőttek és csobogott a csermely – az utazásban látott hely volt. Ugyanazokat a övényeket találtam, szedtem belőlük, vízben megfőztem, és a nagybátyámnak adtam. Néhány napra rá anyám fivére meggyógyult.

Ez volt az első gyógyítás, ami lehetővé tett nekem a teonanákatl. Utána sok másik következett: férfiak, gyerekek, öregek, nők......."

Maria Sabina

Közép-Amerika