Ez nem egy annyira megfogható racionális téma, de szerintem elég fontos dolog. Így hát az utóbbi idők obektívebbnek szánt vonala mellé most beillesztek egy "szokásosan" Hanaurás, szubjektív elmélkedést.
Azért is említem ezt, mert ez kezdettől fogva fontos a számomra. Érzelmekről lehet egy ideig írni, és ezek is fontosak, nem véletlenül közlök élménybeszámolókat, és ehhez kötődő dolgokat, de nem akarok csak ilyen alapon működni-ebben sem.
Sok fontos dolog van, ami "komollyá" teszi ezt az egészet, eleve ott van, számomra legelső és legfontosabb elemként a sámáni kultúra az ayahuasca "mögé téve", aztán transzperszonális szempontok, lásd pl Terrence McKenna, biokémiai dolgok(hülyeségeket nem akarok írni, úgyhogy ez a része nem mostanában lesz fejtegetve:), farmakológia, szóval van bőven olyan eleme ennek az egésznek ami a földön tartja az egyébként könnyen álmodozásba fulladó sztorit.
A mai, cseppet sem objektív:) és körbe zárható téma ami az eszembe jutott, az a bizalom.
Mi történik például, amikor félni kezd az ember módosult tudatállapotban? Meginog a bizalma. És pont. Ez ilyen egyszerű. Aztán a gyakorlatban mégse. Ezért egy csoda az a kép amit asszem tegnap tettem be. Annak a bennszülöttnek bizalom van a szemébe, ehhez nem kell nagy pszichológusnak lenni.
Nagyon sok videó került fel a jútub és társai oldalakra, amik nagy arányban nem a besnnszülöttek rituáléját hivatottak bemutatni, hanem fehérek élményeit akik elmentek oda tanulni. Na mindegy, ez most nem olyan lényeges. Szóval látni nagy bazmegeket ezeken a felvételeken is, sikoltozó emberek, nagy rángások, stb, és ezt nem tanácsos alábecsülni, ezek nem őrültek, csak egyszerűen megijedtek egy ponton. Tök mindegy, hogy miért. És bennszülöttek leírásaiból is kitűnik akár az ayahuascával, akár más hasonló szakramentumokkal kapcsolatban, hogy nagyon szenvednek időnként. Nem mindig, néha könnyebb, és szebb is, de főleg az ayahuascánál nem ez a jellemző. És ezzel nincs is gond. Ha most nagyon idiótán akarok fogalmazni akkor azt mondom, hogy higgadtan is lehet szenvedni!:)
De tényleg.
A fizikai és mentális nehézségek szorosan a gyógyításhoz kapcsolódó dologk, ezt ne felejsük el! Nem KIZÁRÓLAGOSAN a kemény dologk azok, amik miatt működik a folyamat(más szóval nem törvényszerű szenvedni), de nehezen kerülhető el. Azt is többnyire akkor ha nem is akarja az ember elkerülni. Van ilyen is.
Ez egy másik téma, amiről talán még beszélünk: a gyógyulás "árakánt" mondható fizikai és pszichés nehézségekről, ami egy nagy rákfenéje ennek a gyógyításnak.
(Csak halkan mondom, tipikusan nyugati dolog, amikor ezeket a nehézségeket próbáljuk kikerülni, és boldogok vagyunk ha nem hányunk, vagy ha olyan felszabadult-félék vagyunk. Még halkabban kérdezem: akkor hol van a gyógyulás? A válasz olyan halk, hogy nem is hallani. De szerintem mindenki érti!:))
A bizalom számomra még csak nem is egy őrületmély, ultraspirituális dolog(ebbe a szférába a magunk nyugati eszközeivel egyébként is nagyon-nagyon ritkán tudunk besunnyogni), hanem mondhatni hétköznapi "pszichológia".
Olyan gyakran hallani akár az ayahuascával, akár más tanító entitásokkal kapcsolatban, hogy akkor kezdi rosszul érezni magát az ember, ha "ki akar jönni belőle". Ez a fajta kiszolgáltatottnak is mondható tudatállapot kontrollvesztéssel jár, ezért nehéz nekünk belemerülni. Erősek akarunk lenni. Ami egy normális dolog, ez szükséges az élethez. De ki fog tanítani bennünket, ha még mindig ott csahol az elménk a fülünkbe? És ha tanít is valaki, hogy fogom meghallani a saját hangomtól? És ha hallok valamit, hogy fogom normálisan értelmezni/értékelni?
Hát ennek van eg borzalmasan nehéz, és egyszer s mindenkor nagyon egyszerű módja:
Félretesszük magunkat.
És EZ az a dolog ami miatt ijesztő más állapotban feladni a kontrollt. Erről majd még beszélünk többet is, most csak egy beszélgetés jut eszembe Frecska Edével a legutóbbi fórumtalálkozón, ahol erről több szó is esett. Edét nem kell bemutassam senkinek. Egy zseni. És nem csak egy zseni, mert nem csak beszél dologkról, hanem éli is azokat. Ordít róla, mondhatni, pedig nem az a fajta önmagát futtató valaki. Egy barátom úgy jellemezte: félre tudja tenni az egóját.
Na ez a misztika!
Na és ezen a bizonyos beszélgetésen mondotta ő, hogy a félelem a kontrollvesztéstől, az egóhaláltól(amit azért házi körülmények között nem olyan egyszerű összetákolni), az mind-mind ebből a félreértésből adódnak, ugyanis az ember nem feladja az irányítást, hanem átadja. Nem véletlen, hogy az indiánok hamarabb mennek látomáskeresésre, mint sem hogy elkezdődne az intenzívebb ayahuasca kezelésük. (Pedig már a pár napos csecsemők is kapnak pár cseppet, de a víziókeresésig ez nem egy nagyon jelentős "vonal") Ők tudják mennyire fontos dolog megtalálni az erőállatukat, amit többnyire komoly aszkézissel visznek véghez. Azaz nem az van, hogy ayahuascát isznak és akkor majd csak megnyilvánul valami, és ami kép először beugrik az lesz az. Ennél azért nehezebb!:)
Szóval ebben a megváltozott, és sok szempontból kiszolgáltatott állapotban a gyógyulni vágyó átadja a kontrollt, jó esetben. Többé (legalább is a gyógyító szertartás ideje alatt) nem akar irányítani, nem akar erős lenni, nem akarja megvédeni magát, átadja a kontrollt. Az erőállatnak, védőszentnek, vagy pedig kultúránként változó megközelítés szerinti megnevezéssel illetett védő entitásnak, netán tulajodon szuperegójának, a szertartás vezetőjének....
...és akkor fel sem merül az, hogy félresiklik az ember. Néha szóba kerül, ez a bad trip téma, ami előfordul az ayahuasca esetében is, a fentebb említett okokból. Bizalmatlanság. Most a bad trip alatt(de ronda és félrevezető egy kifejezés) azt értem amikor fél, retteg az ember, és rosszul sül el a gyógyulásra szánt alkalom. Azért is írom, mert ha a bad trip alatt azt értjük, hogy nagyon szenved az ember az igazság súlya alatt, akkor valójában a bad trip a jó trip, és nem az amikor fenn a hegytetőn az ember boldog. De ez megint egy más téma.
Szóval a felkészülés, mint -szerencsére- egyik leggyakrabban felmerülő téma, az szerintem, és hangsúlyozom: szerintem legfőképpen a bizalom kialakításából áll, ami nem fog úgy működni mint a sültgalamb, és nem is "Közben" szerzi meg az ember. Vagy van és úgy lát hozzá a maga gyógyulásához, vagy nincs és akkor pörög az oroszrulett. Bizalom aztán mindenkinek máshonnét jön, erről hülyeség lenne itt okoskodjak, vagy megpróbálni recepteket adni, úgyse menne.
Azt viszont elmondom, hogy nekem mi segített: először is amennyit tudtam, annyit olvastam a dolog után, mindent amit csak találtam, hogy egyáltalán tudjam hova tenni az egészet, mondhatni próbáljak valami "Kozmológia-hidat" barkácsolni, legalább alkalmilag. Átgondoltam mit is akarok, hogy működik, legalább a leírások szerint ez az egész, hogy biztonságban érezhessem magamat.
És hogy mindig így sikerül-e?
A fenéket. Én is "estem már bele" az egészbe, komoly de közel sem elegendő felkészüléssel, és előfordult, hogy nagyon harcoltam az egómért. Azért a dologért ami végül is az útba áll ilynekor. Sokszor féltem is, van amikor egyszerűen azért mert annyira kemény volt az egész, van amikor pedig megtesztelődött a bizalmam, ami a testi/lelki nehézségek hatására, ha csak kicsit is, de megingott. Szóval nem én vagyok Óz a nagy varázsló, de ha már pórul jártam dologkkal, nyertem-vesztettem dologkkal, akkor gondoltam közzéadom ezeket a dologkat is, hátha valaki hasznosnak vagy érdekesnek találja a maga útján.
