Ismét egy talált gyerek. Nagy szerencsém van, mert néhány napja nagyon-nagyon fáradt vagyok, de mivel nagy igényem van a folyamatos jelenlétre, így jól jön a gyakran emlegetett "vésztartalék". Egyszer azt mondta egy ismerős, hogy időnként azt érzi, hogy rutinból írok. Nem tudom, hogy ez így van-e, remélem nem!:)
Mindenesetre tény, hogy időnként az, hogy napi szinten történjék itt valami, extra erőfeszítésbe kerül. Ez előfordul, nincs is vele gond. Néha magam is kísértésbe esek, hogy nem kellene ilyenkor egyszerűen hallgatni?
A válasz nagyon egyszerű: nem. Félig meddig magamnak kezdtem el ezt az oldalt, és persze, hogy valahol legyen ennek a dolognak felülete. Na most a legkevésbé szól magamnak és leginkább annak, hogy meglegyen, sőt éljen ez a valami ami útjára indult. És ennek, ahogy az értékes dolgoknak általában: ára van. Sokba kerül, ezt kell mondjam, még szerencse, hogy sokat is ér!
Szóval azok miatt akiket ez az egész érdekel, maga az ayahuasca miatt és magam miatt is igyekszem a jövőben nem hogy "lassítani" a tempón, hanem még nagyobb, koncentráltabb erőfeszítést beledobva ama bizonyos idén meggyújtott kis(és mellesleg ahogy elnézem: növekvő) áldozati tüzünkbe, tovább haladni, fejleszteni.
Mostanában kicsit kevesebb az itteni kommentár, ellenben privát úton megszaporodtak a visszajelzések, és annak a sok bíztatásnak, inspirációnak reméljük megnyilvánul a hatása!
Indián gyógymódok
Amazónia őserdejének 16,5%-át már sikerült kiirtani 2004-re, de növényvilágának még csak 1%-át hasznosítja az orvostudomány. A bennszülött indiánok tudásának csak egy kis töredékét ismerjük, pedig számos betegségre ott a megoldás!
Hosszan sorolhatnánk az indiánoktól kapott olyan értékes ismereteket, melyeket napjainkban is hasznosítunk. A kinint a jívaro indiánoknak köszönhetjük, amivel legyőzhettük a maláriát. Az ayahuascat gyógynövényként csak 1995-ben ismerte meg a világ, de már fontos gyógyszer alapanyag, akárcsak a maca, az „Andok ginzengje”. Az ayahuasca nevű szakrális (pszichoaktív) itallal elsősorban a purguerok gyógyítanak béltisztító hatása miatt.
A gyógyító embereket a szerint nevezik el, amivel fő gyógyító tevékenységüket végzik. A tabaquerok dohánnyal, a camalonguerok az Andok eddig azonosítatlan camalonga nevű növényének magját fogyasztva kezelik betegeiket. Az ayahuasquerok a beteg belső megtisztítása után szigorú diétát írnak elő neki, hogy a növény gyógyító hatása maradéktalanul kiteljesedjen. A pasuchaca vércukorszint csökkentő hatása miatt nagy karrier előtt áll.
A kokalevélből, az Andok lakóinak ősidők óta szent növényéből kivont kokain a gyógyászat ma már nélkülözhetetlen alkotóeleme. Az inkák fontos gyógynövényével a gyomorfekélytől a hegyibetegségig számos bajt kezeltek. Ismerték helyi érzéstelenítő hatását, ezért műtéteknél is használták. Ma is népszerű: fejfájás csillapítására a leveleit a halántékukra teszik, orrvérzés esetén a megpárolt magvakat az orrlyukakba dörzsölik, csonttörések gyógyításakor tojásfehérjével és sóval kevert kokalevelekkel borítják be a sérült felületet.
„A gyógynövények csak akkor hatásosak, ha a lelket már meggyógyítottuk.” (mapuche gyógyító, Chile) „A növényeknek lelkük van, ha arra használjuk, amire kell, nekünk adják azt, amijük van. Ezért tisztelnünk kell őket.” (bolíviai indiánok). Az indiánok úgy gondolják, hogy a lélek és a természet egyensúlyának visszaállításával megszűnik a betegség. Peruban, a paraguayi határhoz közel, a Banados de Isoso vidék kórházában két gyógyító dolgozik egymás mellett. A helyi guaraní indiánok sámánja és egy képzett orvos. Attól függően tevékenykednek, hogy a beteg állapota mit kíván meg. A sámán elsősorban a lelki eredetű betegségeket gyógyítja.
Bolívia amazóniai régiójában a lepkeszúnyog fekélyeket okozó parazitákat terjeszt. A chimán indiánok ezeket az evanta nevű növény levelével borogatva gyógyítják. Találmányukat ma már a modern világ is hasznosítja. A szúnyog által terjesztett betegség évi 350 millió embert érint az egész világon, ezért is volt a közelmúlt egyik legfontosabb felfedezése 1987-ben.
A macskakarom a perui Andok bennszülött növénye. A trópusi őserdő fás liánjának belső háncskérgéből készülő gyógyhatású készítményt 1994-ben ismerték el gyógynövényként, mivel a 80-as évek óta folyó klinikai vizsgálatok igazolták különleges hatását. Jelentőségét a malária elleni küzdelemben rendkívül fontos kininhez hasonlítják. Növeli a fehérvérsejt számot, javítja a vérképző szervek működését, alkalmas a kemoterápiás kezelések mellékhatásának csökkentésére, de daganatos, ízületi- és szívbetegségek kezelésére is használják. A német származású Artur Brell fedezte fel, hogy a macskakarmot fogyasztó ashaninkák között ismeretlen a rák. Peru legnépesebb amazóniai törzse évszázadok óta fogyasztja a növény minden részét. Ma már tabletta (gyomor- és bélbetegségek, fekélyek, nőgyógyászati panaszok, légzőszervi bántalmak, ízületi- és csontfájdalmak kezelésére ill. megelőzésére), gél (sebek, bőrgyulladások, gombás fertőzések, herpeszek, övsömör, aranyér esetén) és tea formájában nálunk is kapható. Citosztatikus hatásánál fogva képes elfojtani a tumoros sejtek szaporodását és a fagocitózist (sejtfalás) serkentő hatása miatt pedig erős immun-stimuláns.
Bár sok mindent ellestünk már az indiánoktól, mégis keveset tanultunk. Míg ők a betegségek megelőzésére ismernek hatékony módszereket, mi csak akkor kezdünk élni ismereteikkel, amikor már baj van. Ha tehetjük, addig válasszunk, amíg nem késő.
Dr. Kéri András
forrás: lemaradt, nem mentettem:)
