Az ayahuascával ismerkedők leggyakoribb kérdései, legalább is amikkel szintén ismerkedőként jómagam is találkoztam: hogy lehet megfőzni, mi a helyzet a sokat hallott rosszulléttel, ezen belül is kiemelt helyen a hányással, hol lehet hozzájutni a növényekhez, miben más ez a hasonlónak vélt dolgoktól. És a többi.

Mindre nem fogok most válaszolni, hely és idő hiányában, ma úgy gondoltam egy kicsit beszélek a rosszulléttől. Nem sokat, mert nem vagyok egy megmondó/guru, viszont sokszor sikerült rosszul lennem:)

A fizikai rosszulléttől általában rossz érzéseink vannak, a hányás meg egyenesen egy undorító dolognak hat. Jó, persze, a sokat emlegetett keleten ez is más. Indiában az öngyógyításnak egy olyan evidenciája az alkalmankénti hánytatás, amiről nem is beszélnek. (Ennek nyilván meg van a tudományosan igazolt megfelelő módja és gyakorlata, szóval nem kannásborral tolják a helyi köpködőben:). Mondjuk ha már itt tartunk: ha benn van az miért kevésbé gusztustalan? Azért is kérdezem mert a hányással kapcsolatban nagyrészt pszichikai gátak vannak. Mert ez taszító dolog. És ha mondjuk látsz egy szép lányt/jóképű fiút? Benne nincs ugyanaz belül? Én nem azt mondom, hogy legyünk torz, beteg állatok, félre értés ne essék. Csak szerintem ez a fajta tisztulás nem egy taszító dolog. Én például szeretem!

Visszatérve az ayahuascára: A legtöbb beszémolóban erős rosszullétről olvasni/hallani, és többnyire hányásról(innen a téma).

Ennek van egy komoly spirituális gyökere is: az indiánok azt tartják, hogy az emberből ezen a fájdalmas módon az élete során magába tömött hazugságok távoznak.

Igaz ez?

Nem tudom. Én hiszek benne, hogy az, de nem vagyok mindenható, szóval fogalmam sincs. De mélyen hiszek ebben a dologban. Ezért is szeretek ilyen módon tisztulni. Persze, hogy nehéz, persze, hogy fájdalmas, de akkor is egy jó dolog az életemben. Mert ha ez az indián okosság csak egy kicsit is igaz, hát, van mit kihányni, mit mondjak...

Aztán meg is fordíthatjuk a dolgot, mert a legtöbben ez ellen védekeznek(hányás/rosszllét): ha a fenti dolog igaz, akkor mi történik az ilyen védekezéskor?

Szerintem: Az igazi mély bizalom teljes hiányának és a még erősen fejlesztésre váró szándéknak a biztos  jele, miszerint tényleg meg akarunk gyógyulni. Ami nem hiba, ha felismeri az ember és igyekszik erősíteni ezt az oldalt. Gyakran említjük a őszinteség szót, főleg ebben a témában. Szerintem, ha valaki kijelenti, hogy egy őszinte ember, mondjuk a jelenlétemben, akkor én vagy azt gondolom, hogy ritka kincsre bukkantam, mert találtam egy igazi szent embert, akikből oly' kevés van manapság, vagy pedig kiröhögöm, mert tutira kamuzik az illető. Lehet, hogy van harmadik, én nem találkoztam vele. Ami szerény véleményem szerint reális és előremutató az az, hogy most egy bizonyos helyzetben vagyok, ezekkel a dolgokkal felszerelve, és szeretnék haladni, fejlődni, javulni, hogy mást ne mondjak: gyógyulni. Nem?

A tanulás afelismeréssel kezdődik, hogy mennyi mindent nem tudok. Vagy másképpen megfogalmazva: mennyi mindenre van szükségem, igényem. Aki azt gondolja, nincs erre szüksége, az sose fog tanulni.

Sokszor hivatkozok a számomra oly' kedve shindu kultúra bölcsességeire, ők azt tartják, hogy a tudás első szimptómája az alázat. Ezen én sokat gondolkodom, mert másokhoz azt hiszem hasonlóan hajlamos vagyok állati okosnak gondolni magamat. Ez ellen a bennem gyakran felmerülő érzés ellen mostanában a valóban okos emberek írásait tanulmányozgatva szoktam védekezni. Reméljük eredménnyel!;)

Ezzel kapcsolatban egy érdekes kitérő: Az idiánoknál, ha valami betegség merült fel, akkor azt mondták, hogy ők nem csak azzal a betegséggel foglalkoznak. Ezért voltak hatékonyabbak, mint a gyakran felszínes nyugati ember: ők nem csak a betegséget gyógyították olyankor, hanem jobbként, többként jöttek ki, mert egy csomó más dolgot is elrendeztek. Jó, mi?:)

Szóval ez egy jól kitalált nagyon tudományos rendszer. A  tudományos szó alatt azt értem, hogy komolyan megalapozott, alátámasztott. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Amazonasnál mittudomén kvantumpszichológia iskolák voltak. Mer' nem voltak. Ők tényleg a szellemektől tanultak. Kérdezték is az ayahuascát először "felfedező" nyugatiak, hogy ez hogy is jött. Már csak azért is mert annyi növény van azon a vidéken, hogy pár ezer évig főzögethettek volna. Az őslakosok nemes egyszerűséggel annyit mondtak, hogy maga a növény tanította meg őket.   Az ayahuasca: a caapi.

Így könnyű...:))))

Visszatérve a tisztulásra, ez több síkor is működő dolog: Spirituális szinten is. AMiről mi kurvára keveset tudunk. Jó, persze, egy-egy jól sierült alkalom után én biztos voltam benne, hogy a látomásaim egyenesen az iksz dimenzióból jöttek, és elég sok alkalom kellett, hogy felfogjam: nem onnan jöttek. Szóval ebből a számunkra azt hiszem marha nehezen hozzáférhető szférából is érkezik valami. Az, hogy mint emberek, jobban jövünk ki, mondjuk úgy személyiségileg, egy-egy találkozásból az ayahuascából, az is egy markáns dolog. Én azt vettem észre, hogy ez az oldal a legjellemzőbb, ami megnyilvánul. És ez így van rendjén. Meg könnyű látni is: jobb lett-e valami az életemben ettől a dologtó? (A zsűri természetesen nem mi vagyunk, hanem a környezetünk.)

És ami nem annyira nyilvánvaló: az ayahuasca fizikálisan is gyógyszer. Jót tesz a testnek. Az eredeti főzetet az analógokkal összehasonlító, remélhetőleg minél hamarabb(és jó régóta igérgetett) cikkemben majd erre jobban kitérek, most csak annyit: az analógok nem mérgek, nem mérgezik meg a testet, de megviselik. Az eredeti recept szerinti főzet, ami caapibó áll (vagy esetleg még chakrunából), nos az gyógyszer a testnek is.

Asszem Feldmár említette valamelyik írásában, hogy közvélemény kutatások szerint az ayahuascával élő törzsek egészségesebbek voltak az azzal nem élőkhöz képest. Ami azért elég komoly igazolás!

Hilario azt is mondta, hogy a plusz gyógynövényeket azért teszik hozzá a főzethez, mert azok specifikusan valamit tisztítanak. Az egyik vértisztító, a másik más dolgot tesz...kb 5-6féle gyógynövényt használ, de természetesen csak a caapinak is meg van ez a hatása, a plusz dolgok inkább csak rásegítenek. Amikor az ayahuasca elkezd dolgozni a testben, akkor -ahogy mesélte- elkezdi összegyűjteni a mérgeket a vérből, a csontokból, az izmokból, stb, és amikor összegyűjtötte akkor löki ki magát a testből.

Eszerint mi történik ha nem akarunk hányni?:))))      (Még egyszer nem írom le!;)

Ez egy jelentős különbség az analógokhoz képest, ahol ez az aspektus nincs jelen, és ezért praktikus a terhünktől megszabadulni. A caapit nem érdemes "kidobni" ha még dolgozik. Nekünk, értünk teszi!

Hja, és még egy érdekes dolog így ennek a nem éppen összeszedett cikknek a végére: Az indián hagyományok szerint a szertartás előtt ásnak egy megszentelt(!) hányógödröt. Vagy oda megy a tisztulni vágyó elrendezni a dolgát, vagy később oda transzportálják a végterméket. És az egy nagyon szent dolog.

Mert ha valaki egy kicsit is komoly, és legalább fél napot böjtöl, ami nagyon kevés, de valaki, akkor mi lesz a hasában a szertartás alatt: az ayahuasca.

Akkor mi lesz az ami nagy valószínűséggel kijön belőle?

Az ayahuasca.

És az egy szent dolog.