Ezzel nagyon egyet értek ám! Mindig másokat akarunk játszani, másoknak akarunk megfelelni és nem merünk önmagunk lenni.
Pedig ha önmagunk lennék, akkor biztos hogy sokkal de sokkal könnyebb lenne az életünk és a nyakamat ráteszem, hogy betegségeink 70-80%-a, (hanem több) magától eltűnne. Megakarunk felelni az anyósnak,apósnak az anyánknak, a szomszédnak, a főnöknek...stb
Mindegyikőjük más és más szerepet várna el tőlünk, és az igazi önvalónk az elnyomás alá kerül. Persze a szellemünk és lelkünk ezt mind mind tudja hogy ezek nem mi vagyunk, feszültek vagyunk (mégha azt mondjuk nem akkor hazudunk!),soxor kellemetlenül érezzük magunkat a bőrünben és érezzük a szívünk legmélyén hogy nekünk más a feladatunk, nem ilyennek kell lennünk és szépen jelez majd a fizikai testnek, hogy hééé öcsém gond van. Mi meg megyünk doktorbácsihoz, oszt marékszámra esszük a bogyókat. Mástól várjuk a megoldást. Azt hisszük a doktor bácsi az bele lát a lelkünkbe, és megoldja. Hát megsúgom, hogy a tünetet valóban megtudja oldani, DE AZ OKOT NEM!

Világít otthon a hűtőszekrényeden a piros lámpa, hogy baj van gazdám. Te megfogod kitekered az égőt. Lőn csoda, az égő nem világít többé, a tünet megszűnt. DE az ok továbbra is fent áll. Teljesen ugyan ez játszódik le a fizikai testünkben is.

Ha majd megértjük, hogy "minden" betegségünk lelkieredetű, akkor azt is megértjük, hogy legyen az bármilyen betegség, kicsi vagy nagy, a megoldásra a válasz BENNÜNK VAN! Leírom megéegyszer. A megoldás nem másban van, hanem BEN-NÜNK VA-N ! :-)

Ha valahová bevisszük a lószart, akkor ne várjuk el, hogy majd más fogja kivinni helyettünk :-) Tudom kényelmesebb ha mással akarnánk kivitetni de higyjük el, más nem fogja eltakarítani helyettünk. Ha tetszik ha nem, ez így van, és ez nem szabály, hanem teljesen logikus ! :-)

Csak picit le kell csendesíteni a buta agyunkat, hogy ne kattogjon, ne azon járjon, hogy jaaj bakker mindjárt kezdődik a híradó, és vajon ma hány bankot raboltak ki....uhh de izgi... NEM ! Csak heti szinten 30 percet, tényleg nem többet csak 30 percet szánnánk magunkra és elgondolkoznánk azon, hogy éppen mi az ami nyomja a lelkünket, miért kaptuk, mit kell belőle tanulnunk hogy többek legyünk általa, akkor szószerint a betegségnek esélyt nem adnánk, hogy az már a fizikai síkon (testünkön) megjelenjen. Csak hát ugye a bűvös 30 perc hetente az sok ám.... :-) Menjünk helyette inkább pletykálni a szomszéddal hogy vajon ki fog kivel lefeküdni a barátok köztben :-)))))

Ha már szóba került a Reiki is és egyéb gyógymódok, akkor csak annyit megjegyeznénk, hogy saját tapasztalatból tudom, hogy a Reiki, Kristályok, vagy akár Angyalokkal való gyógyítás a lélekruhára nagyon nagyon erősen hat. Tehát nem csak tünetet szüntetnek, hanem okot is :-) Amit említettél többi gyógymódot, őket tapasztalatból nem ismerem, ezért azokhoz nem értek :-) De persze ezzel nem isteníteni akarom egyik gyógymódot sem, mert minden szuper ami csak létezik a földön, de ha odafigyelünk magunkra, pontosabban a lelkünre, akkor semmilyen gyógymódra nem lesz szükségünk, mert a megoldás mindig bennünk van !

Egy pici utóíratot engedjetek meg megint nekem, azzal kapcsolatban, hogy ha mások akarunk lenni mint az igazi Önvalónk, másítani akarunk azon a programon amit már odafent nagyon régen előre megírtunk.

Ui: Ültess el egy makkot. Amikor az kikel, és szépen cseperedik, gondol egyet és paradicsom akar lenni, mert a többiek azt mondják és ő megakar felelni neki. Szerinted milyen paradicsom lenne egy tölgyfából amikor a makk program van benne ?

Sámándob!
Hogy lehet, hogy mi nem találkoztunk eddig????:))))
Annyira azokat a dolgokat írod le, amiket gondolok.
Még egy kis részt külön be is tettem a kommentedből annyira tetszett. Szerintem ez egy jellemző motívuma egyébként az ayahuascának, ebből az előre jól kitalált dolog elől kimászni vágyás leépítése.
És nekem ez nem beletörődés!
Mert mindenki jó valahol vagy valahogy...tényleg az lenne a legnagyobb kihívás, hogy rájöjjünk honnan a fenéből kóboroltunk ilyen messzire???