...ami tegnap előkarácsony alkalmából teljesült is. Úgy terveztem, hogy csak decemberben lepem meg magamat, de valahogy így alakult.

Íme, a szivet melengető ajándékom magamnak:

Nem, nem a bácsi az, még mindig Mernyau az egyetlen vonzó élőlény az életemben, és nem is az ő hangszere. De egy ilyesmi. Didgeridoo. Nagyon régóta szerettem volna. Aztán rájöttem, hogy mivel ez egy hangszer, ezért a megsólaltatása nem fog egy perc alatt működni. Töltögetem az oktató felvételeket, bújom az oldalakat, illetve beszélem le az időpontot emberekkel.

Az első gondolatom ahogy hazavittem, természetesen az volt, hogy ez a hangszer mennyire beleillő lehet egy ayahuasca szertartásba akár "házi" körülmények között, akár egy sámán vezetésével. Ilyenkor, ezutóbbi esetben ugyanis erre gyakran adódik lehetőség, szóval...na majd meglátjuk.

Erről eszembe jutott valami, amit Hilario mondott. Nem szó szerint fogom idézni nyilván.:) Előtte még egy kis egyéb filozófia. Gyakran írok ilyen keleti bölcsességekről, vagy azokkal kapcsolatban. Nem is azért mert annyira nagy szakértő vagyok, viszont annál nagyobb rajongó, elsősorban az indiai kultúra szerelmese. Akiknek pedig nagyon izgalmas a filozófiájuk(meg úgy általában mindenük).

Na most azt tartja egy neves, Swami Bhaktivedanta nevű tanító valamelyik követője, már nem emlékszem hol olvastam, hogy a didgeridoo vonzza a szellemeket. Emiatt sokáig vaciláltam a hangszer miatt.

Itt tennék egy kis kitérőt szellemekkel kapcsolatban, és beszélnék kicsit az ő kozmológiájukról. EZ azért fontos, mert pl Sámándobbal is beszélgettünk egyfajta felosztásról, aminek a tartalmával ő is egyet értett, de ahogyan ő tanulta, ott másként fogalmazzák ezt meg. Ugye milyen hatalma/ereje van a nyelvnek?

Tehát: a "szellemek" szó az indiai terminológiában ártó fizikai testtel nem rendelkező lényeket jelenti. Ez fontos. És a szerint az ember szerint, aki ennek az indiai gurunak a tanítványa, ezeket vonzza ez a hangszer. Hogy ez honnan jött, azt én nem tudom. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, fogalmam sincs. Mondjuk kétségbe vonni senki szavát nem szeretem aki értelmes dolgokról beszél, szóval...

Na mindegy, visszatérve Hilariora: amikor ő szellemekről beszél, csak hogy valamiféle közös kozmológiát eszkábáljak a két világ között, akkor ő egyaránt beszél jó és ártó szellemekről.

Valahol időben és térben ama bizonyos szertartáson amin részt vettem, Hilario beszélt erről is érintőlegesen.

Azt mondta, hogy amikor az ayahuasca hatása alatt gyógyul az ember, akkor az ember egyaránt találkozik jó és ártó szellemekkel is. Akikkel nem kell de ajánlatos valamit kezdeni. Egyfajta "Jogviszonyt" kialakítani. Mert ezek ott vannak az ember életében, nagyon sokan ott vannak, és nem árt kezdeni valamit velük. Amikor az ayahuasca kinyit bizonyos kapukat a szellemvilág irányába, akkor az ember sok dologgal találkozhat. Jó és rossz dologgal is, nem kevéssel. És egyébként itt egy érdekes dolgot jegyeznék meg, amit a fórumon is fejtegettem: A kapott tanítás értelmezéseének a kérdése. Sok féle tanító létezik, de a leírások alapján az ayahuasca az amelyik az én nyelvemen beszél, és amit lassan kezdek érteni. Ez nagyon fontos, mert ahogy az ember alászáll egy erősebb kúra során a szellemvilágba( ez az ami már sámánnal ajánlatos, nem alábecsülve a szerepét!) és találkozik a dolgok valódi trmészetével akkor kérédés hogy tud-e mit kezdeni vele. Ez a második legfontosabb kérdés ebben a helyzetben.

A legfontosabb meg hogy akar-e.

Mernyauval beszélgettünk erről asszem tegnap, hogy olyan sokáig űzi az ember a következő sokszor hihetetlenül felszínesre koptatott, betanult jelszavakat: az "igazi" dolgok, a valóság, a dolgok ahogy tényleg vannak, és a többi, és a többi.

Hát szerintem ez egy kurva nagy csalás.

Itt valami nem stimmel.

Odáig oké, hogy az ember űzi ezeket a dolgokat a maga kis alantas motivációival vagy jó esetben azok nélkül. De valahogy az őszinteségét alaposan megteszteli az élet, amikor odaadja a vágyott dolgokat. Azt a nagybetűs IGAZSÁGOT. És ahogy mondtam Mernyaunak, ez az a pont ahol az emberek nagy része egy életre menekül vissza biztonságosabb helyre, és nem mondom, hogy nem érthető. Azt meg végképp nem, hogy én a bátrak bátra kiálltam a tűzpróbát. Nem álltam ki, de igyekszem készíteni magam azokra a pillanatokra (remélem hogy eljönnek), hogy amikor találkozom azokkal a dolgokkal amiket keresek, ne akarjam elfordítani az arcomat amiatt, hogy erre igazából nem is vagyok kíváncsi.

Más szóval csövet keresni nehéz dolog. Egy másik dimenzió bejáratába illeszteni is az. És átmenni is. És ott lenni is.

És ott maradni is.