Szándékosan írtam a címben sámánizmust. Egy másik bejegyzés kommentárjaiban nagyon jól elbeszélgettünk erről a témáról, mi szerint a magyar sámánkultúrában a sámán és a táltos nem feltétlenül ugyanaz a személy, nem is annyira a tudása, érdeklődése, mint inkább a társadalomban betöltött szepepe alapján. BetulaPendula írt erről egy nagyon jó cikket a saját blogján (www.betulapendulafa.blogspot.com) amit az engedélyével a téma további árnyalásához átvettem ide is. Érdemes egyébként megnézni a honlapját, nagyon érdekes dolgokat találni! Nem túl régi a blog, de nagyon jó, én magam elég alaposan átrágtam magam rajta. Ha szereted a sámánizmus témát, de nem feltétlenül "direktben", és hozzá kapcsolódóan egyéni gondoloatokat, akkor katt! Máskülönben.....azt nem tudom!:)))))
Íme az írás:
A szakértő tudósok, legelőször is egyfajta összehasonlító kutatást végeztek a témával kapcsolatban. Először összehasonlították a magyar néprajzi elemeket a környező népek hasonló kultúrjelenségeivel, és miután megállapították, hogy a környező népekkel semmiféle egyezés nem tapasztalható, ezek után a rokonnépeink sámánhitével vetették egybe. Ezek alapján a vizsgálatok alapján megállapították, hogy a sámánisztikus világkép alkothatta az ősi pogány magyarság hitét.
Mivel a kereszténység előtti ősmagyar hitvilágról, ránk maradt emlékeink általában mese vagy monda alakban maradtak fent, ezen kívül bizonyos régészeti leletek néhány idevágó adata, ezért a további kutatást ezen a nyomon folytatták tovább, és vetették komplex vizsgálat alá, amiből "hellyel-közel" sikerült rekonstruálni az egykori magyar hitvilágot.
Persze a hellyel-közelbe egyesek belekötnének, de tény, hogy manapság sem világos teljesen a helyzet e témával kapcsolatban.
Ezen írásban leginkább a táltos alakjára fektetem a hangsúlyt, aki ebből a hitvilágból külön kiemelkedik rejtélyességével, és azzal a tudásával ami megkülönbözteti őt embertársaitól.
A táltos legjellemzőbb, és legismertebb vonása, hogy már születésekor megkülönböztető jegyeket visel magán. Általában a fölös számú csont, vagy a csillag alakú anyajegy az ami már csecsemőkorban kiemeli a többi gyermek közül. Ezen a ponton a népi hagyomány bizonyos szellemek beavatkozásáról beszél, akik kiválasztották maguknak őt, hogy később táltossá váljék. Ez a fajta kiválasztás tökéletesen megegyezik a legtöbb sámáni jellegzetességgel, miszerint nem ő választja meg a saját segítő szellemeit, hanem azok tartanak rá igényt.
A kiválasztottnak már gyermekkorában eltért a viselkedése a hasonló korú társaiétól. Sok esetben hét éves korukig szoptak. Csendes, nyugodt magaviseletű, félrevonuló, sokszor búskomor gyermekek voltak, de korukhoz képest igen erősek. Hamar megtanultak beszélni, és bölcsességük is igen korán megmutatkozott.
Az első jelentős esemény hét éves korukban történt, amikor is vagy ellopták a fogát, és akkor már nem lehetett táltos, vagy egyszer csak eltűnt a szülői házból, mert elvitték a táltosok, és őt is táltosságra tanították.
Szintén nagy jelentősége volt, ha egy családban hetedikként született a gyermek. A legtöbbször ő is táltossá lett. Ezekből láthatjuk, hogy a hetes számnak igen nagy jelentősége volt a táltos életében.
Sajátos volt a tápláléka is, ami elsősorban tej, másodsorban tojás volt.
Szintén rá jellemző a huzamosabb ideig való alvás.
Ahhoz, hogy mindezek után tudóvá váljék, próbát kellett tennie, ami a legtöbbször azt jelentette, hogy bika vagy csődör alakban meg kellet vívnia a szintén átváltozott vén táltosokkal. Itt persze a természet rendje és módja szerint a fiatal győzött.
Ha kiállta a próbát akkor vált igazi táltossá. Ezek után lett tudó ember, aki jövendölt, megmondta, hogy hol van a kincs a földben, és viharokat gerjesztett, vagy szüntetett meg. Ezek között is a legjellemzőbb tevékenysége a viaskodás volt, amit vagy fehér vagy fekete bika alakjában műveltek. A fehér a jó, míg a fekete szín a gonosz táltosra volt jellemző.
Természetesen a gyógyításhoz is értett, ahogy azt az egykori boszorkány peri jegyzőkönyvek is tanúsítják:
-"Kitől tanulta az orvoslást, mikor és hol, könnyen-e?
-Az orvoslást tanulta bátyjától, Balási Páltól, s maga is táltos, Ersók leánya is, úgy született is két foggal az ínye között.
- Tanított-e másokat reá, kiket és mi módon?
- A táltosságra nem tanított senkit, mert azt az Isten anyja méhiben úgy formálja..." mondja 1725-ben Bartha Andrásné
Ám míg a gyógyító tudomány a táltosokra és a sámánokra is egyaránt jellemző, mégis ezen a ponton van az egyik legszembetűnőbb különbség a táltos és a sámán között.
Míg a sámán a társadalom megbecsült tagja volt, mint gyógyító, aki azért dolgozott, hogy megteremtse a jólétet, és az egészséget a közösségnek, addig a táltos nem végzett ilyesfajta munkát.
"A magyar táltos szabályosan menekül a társadalom elől. Nem tudok egy olyan feljegyzésről sem, ami arról szólna vagy arra utalna, hogy a táltos közösségi "munkát" végez. Sőt a társadalom maga is kitaszítja. Csak a településtől távol - tanyán - élő vagy vándorló táltosokról hallunk."
A táltos alakja pontosan ettől válik ennyire rejtélyessé, már-már "fétissé", akit igen kevés embernek sikerült közvetlenül megismerni.
A biblia is említést tesz a táltosi, és sámáni tevékenységről: "Ne találtassék teközötted aki az ő fiát vagy lányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; se bűbájos, se ördöngőstől tudakozó, se titokfejtő, se halottidéző." (5móz. 18:10-11.) Ennek elemzésekor a kutatók a következő eredményre jutottak: A táltosi tevékenységek a totemmágiához kapcsolódnak, mint például tűzugrálás, jövendőmondás, és a jegymagyarázás, ami a kincs helyére utal a földben (csillagjóslás). Míg a sámáni tevékenységek leginkább az animista mágiához állnak közelebb: igéző, bűbájos, ördöngös, titokfejtő, és halottidéző. "Talán ez az egyik oka annak, hogy a kutatók közös nevezőre hozták a táltos és a sámán fogalmát. A néphagyomány azonban tudja, hogy különböznek egymástól."
A táltos egyik legnagyobb tudománya közé tartozott még, a rejtezés is. Ezt általában akkor csinálták, ha bizonyos kérdésekre kerestek választ, vagy mások, vagy maguk számára. Ez a tevékenység lényegében abból állt, hogy elaludtak huzamosabb időre, "mint kik meghaltak", és álmukban meglátták a válaszokat a keresett kérdésekre. Itt részben párhuzam vonható a tudatos alvás és a rejtezés között, bár ezen állapotok sokszínűsége miatt, nem feltétlenül ugyanarról az állapotról beszélünk. Természetesen ez a fajta elrejtezés rokonítható a sámánok révülésével, vagy extázisával, de mégsem ugyanarról van szó. "A táltos álma nem eksztázis (önkívületi állapot), mint a sámáné, hanem totemisteni földönkívüli tartózkodás" írja Makra Sándor. Többek közt ebben az állapotban látták meg azt is, hogy hol és kivel kell megküzdeniük bika vagy csődör alakban. Erről az állapotról azt tartották, hogy ilyenkor a táltos "esze nincs e világon, hanem a túlvilágon van".
Természetesen ez csak egy kis rövid összefoglaló a témával kapcsolatban, de mindezen kutatások alapján teljesen egyértelművé válik, hogy a sámán és a táltos nem ugyanaz. Bár az utóbbi időben egyfajta dogmatikus nézetek szerint a táltost a magyar sámán megfelelőjeként jellemezték. Persze a kutatások nem értek véget ebben a témában, és mindig lesz aki újabbnál újabb nézőpontból közelíti meg, és vizsgálja a magyar hitvilágnak ezen részét.
Zárszóként leírnám saját véleményemet a témával kapcsolatban, miszerint a táltosokat manapság próbálják összekötni egyfajta keresztény nézettel, ami természetesen részben igaz is, mivel a táltosoknak is hasonló önfegyelmet kellett tanúsítaniuk, mint amit egyes keresztény tanítások előírnak, de mivel a táltosság eredete valószínűleg sokkal ősibb mint maga a keresztény vallás, ezért inkább ebben a szellemben kellene megőriznünk, és nem mindenféle egyéni nézőpontok szerint összekötnünk a kettőt, még ha az-az utóbbi 600-700 évben esetleg ténylegesen össze is fonódott.
Majd úgy érzem mivel közvetetten engem is érint egy bizonyos ide kapcsolódó téma, muszáj megemlítenem egyes embereket akik ma táltosoknak hívják magukat, majd saját érdekeiket tartva szem előtt egyházat alapítanak, vallássá formálva azt ami nem az, és ezek után kiköveztetnek bizonyos erdei szent helyeket, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ezután e szent helyek környéke tele lesz, eldobált szeméthalmokkal (persze ez utóbbi már csak az én vesszőfutásom).
Természetesen nem tisztem megítélni senkit, és jó látnom nekem is ha több az egészséges ember, ezen gyógyítok jóvoltából, de nem az ősi hitünk e rejtélyes személyével kellene mindezt reklámozni, mert ezzel azoknak az aszkéta életű embereknek a hagyományát hamisítja meg akiknek a tudományára méltán lehetnénk büszkék.