Amikor elolvastam arra gondoltam: minenkinek le kellene legalább egyszer az életében írnia, hogy mi történt vele. Stílszerűen szólva: hogyan botorkált a világoság felé azon a sok szaron keresztül, ami lássuk be, a nyilvánvalóan jelenlevő szép dolgok, fény, hang, zene ellenére valahogyan mégis kijárt mindenkinek. Amikor olvastam, arra gondoltam, hogy ilyen szeretnék lenni én is. Nem OLYAN mint Sycorax, hanem olyan ABBAN AHOGYAN kerestett, kereste a dolgokat az életben, ahogy továbbment, ha valami mégsem volt ott.
Marhaság lenne azt állítani, hogy az ayahuasca adta vissza az életét.
Elhihetitek, látatlanban is: tutira nem az volt.
Ezt Ő maga csinálta, de ez az orvosság, amiről szó van nap mint nap, nagyon sokat segíthetett neki, hogy önmaga lehessen.
És akkor a beszámoló:
Mi is a Nirvána? Sokan keresik, jómagam is gyakorlatilag minden jóba és rosszba belekóstoltam az évek során. Talán picit több dologba is, mint az átlag, ezért ha át nem is tudom adni, azért ejtenék róla pár szót.
Amit rólam tudni érdemes, hogy 10 éves koromig példa-családban nőhettem fel, majd anyum lebénult, én meg nevelőotthonba kerültem, mert senki sem tudott ellátni. 13 évesen ért egy baleset, amit mai napig nem tud igazából senki sem megmagyarázni, de a lényeg, hogy élet, s halál között lebegtem jó 3 napig. Édesanyám a példaértékű párttagságából pillanatok alatt lett keresztény, látván kilátástalan helyzetemet. Istennel úgymond üzletet kötött, hogy ha felépülök, az Ő útjain terel.
Így fordulhatott elő, hogy evangélikusnak kereszteltek, reformátusoknál konfirmáltam, engedéllyel bérmálkoztam, mint hithű katolikus, majd huszonévesen embereknek hirdettem az igét a nyugati téri aluljáróban, mint szabadkeresztény. Később vezettem énekkart, mint Baptista, és jártam Adventista közösségbe. Segítő lehettem a Máltaisoknál, a Baptistákkal pedig rövid ideig megjártam Sarajevót, ahol elég sok csúnyaságot láttam.
Hazajöttem, imakört vezettem a Hit gyülekezeténél, majd egy gyors gondolattól vezérelve kiutaztam Marseille-be, hogy légiós lehessek. Méreteim miatt eltanácsoltak az ejtőernyős bevetésektől a "maguk módján", majd hazajöttem és leültem gondolkodni. Ekkor 22 éves voltam. Közel három évig gondolkodtam, hogy mi is a boldogság, és ki az Isten? Az is érdekelt, hogy ezek vajon kapcsolatban vannak-e? Abban biztos voltam, hogy a végigjárt vallások nem adtak semmiféle nyugalmat. Meglepő, de nem vagyok egy izgága típus. Viszont ha hülyére vesznek, azt nem szeretem. Keresni kezdtem, ha lehet még mélyebben hogy hol az IGAZ ISTEN? Mindent elolvastam róla és ellene. Így fordulhatott elő, hogy mindössze néhány hét eltéréssel futott át a kezem alatt a Mein Kampf, vagy annak kistestvére a Cioni jegyzőkönyv, valamint a Tóra, a Ji King és a fellelhető vallási, vagy épp materialista irodalom.
Gyanússá vált, hogy a legtöbb európai vallás előtérbe helyezi a "hittérítést". Ugyanakkor a Ji King semmit nem mondott Isten létezéséről számomra, de azt se állította, hogy nincs. Nem akart megtéríteni, hagyott élni és nem bocsátkozott mindenféle idejétmúlt okfejtésbe a Világ keletkezéséről. Nem kellett keresni, hogy ugyanmár hogyan élt Gilgames, vagy Noé (talán ugyanaz) több száz évig? Hogyan lehetett, hogy Évának előbb két fia született, akikből az egyiket megölték, a másik pedig ugyan hogyan talált I. Mózes 4:17 szerint magának feleséget, ha csak az anyja volt papíron a földön az egyedüli nő? Besokalltam.
Ez időszakban végigjártam az általam ismert vallási vezetőket, de hebegés, habogás vett körül. Meg kellett értenem, hogy a monoteizmus általánosan elterjedt világnézete oly hiányos, hogy a üzleti érdeket leszámítva kevés pozitívum hozható fel az igaza mellett. Kezdett kikristályosodni számomra, hogy az általánosan elterjedt "európai" vallások az emberek kordába hajtására lettek kitalálva és e cél érdekében vannak működtetve. Léteznek sejtek, akik minderre fittyet hánynak és valós segítséget próbálnak nyújtani a rászorulóknak, de összességében sajnos egy bűntudati érzésen alapuló, kiszámítható birkaságra nevelő kotyvasz az egész.
Amikor erre rájöttem, inkább szomorú voltam, mint boldog attól, amit sejtek. Elkezdtem keresni, hogy vajh' mindig így volt ez, vagy csak a fogyasztói társadalom akar olyan "elemeket", akik meg akarnak felelni a közvéleménynek és becsületesek, adnak vért, Colgate-tel mosnak fogat, mert az jó és egyre inkább figyelnek az étkezésükre, hogy hűséges elemek lehessenek, akiket mint egy jó lítium-metálhybrid akkumulátort, sokáig tud használni a gazdája. Nos nem volt ez mindig így.
A kereszténység előtt a magyaroknak sámánjaik voltak és több Istent is tiszteltek. Amikor a média megkaparintotta pár éve a sámánizmust, karikatúrát csinált neki a Gyurcsók és egyéb Budapest tévés majmokkal, akikkel a tv megszűnése után is találkozhatunk jót nevetős Youtube videók kíséretében. Az igazi kemény mag tántoríthatatlan, és valószínűleg titkos társaságok formájában talán még manapság is összejön néha. Ez csak feltevés, ha azt veszem alapul, hogy a szólásszabadság mintáját jelentő interneten is alig lehet anyagot találni a Nyitrai jóslatról /Yotengrit/, avagy Lápkumán szelleméről, aki a magyarok egyik ősatyja hitük szerint. Ez is egy érdekes téma, de nem ezért ragadtam billentyűzetet.
Szóval elgondolkodtató lett számomra, hogy a megváltást és boldogságot hirdető vallás, a katolicizmus első embere, Péter "jogi utódja" amikor elhalálozik (II. János Pál), a média síró, összeomlott embereket mutogat, és senki se boldog, pedig papíron tudtuk hogy hová megy, nem? Hol itt a hit? A megnyugvás, a nirvána? Sehol. Nem itt kell keresni. Sokkal- sokkal mélyebbre kell ásni. Vissza egészen az ősökig, hogy megértse az ember, miért képes az ausztrál bennszülött nevetve eltemetni halottait, miért van tele kudarcokkal a történelem könyvünk és miért kell a honfoglaláskori sámán kultúrához visszanyúlni egy-egy, "a magyarok nyilaitól ments meg uram minket" kaliberű sikerhez? Akkor még volt Istenünk. Most másokét imádjuk, tiszteljük, aki sosem fog számunkra megnyugvást adni, elvégre a Bibliában szó sincs a magyarságról, hiába több ezer éves. Ellenben még az ómagyar Mária-siralom is utal ősanyákra, ősapákra,és olyan szellemi lényekre, akik az ősök szerint léteznek, léteztek, és ők hisznek, hittek bennük. Hozzájuk fordultak egy-egy csata előtt és furcsamód akkoriban még voltak sikerek. De hogyan? Hogy vették fel velük a kapcsolatot? Ez nem olyan, mint egy telefon, ez egy igen kemény "beszélgetés" a léttel, aminek minden percét meg kell szenvedni. De miért is keresnénk azt az oldalt, hiszen mindenünk megvan, legfeljebb picit várni kell rá. Kocsi, rikéscsecsű gádzsik (sziget), minden.
Láttam ma egy kisfiút és igazából ez tette le bennem a pontot, hogy írni fogok a nirvanáról. A kisfiú a Keleti mellett, egy kis utcában rohangált, és egy natúr A4-es lapból csinált valaki neki egy álarcot. Egy olyat, ami csak neki volt érték. 3 lyuk volt rajta, és két fül alak volt tépve a tetején. Úgy festett, mint Batman, és a srácot elnézve tökéletesen meg is volt győződve erről. Rohangált, lövöldözte az odaképzelt vízköpőkre a kábelt és úgy haladt, mint aki házról házra lendül. Elgondolkodtam, hogy micsoda apróságból lehet egy gyereknek örömet okozni, és vajon ez hol veszett ki belőlünk? Tudnál e örömet okozni magadnak mindössze 10 forintból? (mindenféle perverz gondolat nélkül) Nem. Én sem. Ehhez ilyen gyermeki egyszerűségre lenne szükség, amihez már túl kövesek vagyunk. Neki abból áll az öröme, hogy elképzel valamit, egy létformát, ahol Ő egy hős. A másik dolog, hogy valószínűleg meg fogja unni ezt a játékot holnapra, vagy max pár nap múlva. Így van ez a világ dolgaival is. Nem örülsz jobban egy újonnan vásárolt telefon készüléknek, mintha elvesztenéd és megtalálnád ismét. Az állandó és folyamatos újdonság és az, hogy közben jó történik, ami boldogságot okoz. Az újdonság, a változatosság. Ezért van, hogy bazira örülünk, ha kapunk valami számunkra értékes dolgot, de ha minden nap megkapjuk és kiszámíthatóvá válik a dolog, elveszi értékét. Ezért róka fogta csuka a fogyasztói társadalom, mert mindig többre kényszerít, de sose fogsz megelégedni.
Számomra itt jött a képbe közel 8 éve a pszichodelikumok csoportja. Hallottam ezt, azt, de nem tartottam többre, mint az akkoriban elfogyasztott napi 2g füvemet. Az első élményemet többen olvastátok a Daath-on anno. Az a Lomphophora williamsii (Peyote) koncentrátum után ért. Az addig "normálisnak hitt" világról, saját szememmel láthattam, hogy kacsa, és a fentebb leírtak szerinti harmatgyenge hitemet olyan élmények tették valóssá, amikről nehéz beszélni, és csak az érti meg, aki "szenvedő alanya" lesz a drog-ambulanciák által csak "megvilágosodásnak" titulált patológiás tünetnek. Megjegyzem, ennyit ér a hazai drog-orvoslás. Egy kalap alá vesznek a heroinossal, aki remeg a szerért/szarért/ és az az élete. Nemhogy gyerekcipőben jár itthon a pszichodelikumok törvényes kezelése, de még meg sem született. Ki képes megmagyarázni nekem, hogy miket láttam? Senki. Ott kezdtem keresni a dolgok hogyanját és mikéntjét ezen az oldalon is. A salvia betekintést engedett sok helyre, de mire otthon érzed magad és "lerúgod a cipődet, vagy lazán nyitsz egy sört", visszahoz ebbe a világba.
Végül Hanaura segítségével született meg az első élményem Ayahuascával. Érdeklődésem főként a szer dzsungelbéli eredetének, és a sámánok használatának volt köszönhető. El akartam érni azt, amit sejtettem, de nem láthattam. Tudni akartam azt, hogy jó-e az, amit csinálok? Tudni akartam, hogy ennyi lenne tényleg az Élet, amit látunk, avagy létezik-e több? Mert ugye azért nem mindegy, mire rendezkedik be az ember.
Programozóként volt egy halvány elképzelésem a dolgokról, és a www.ertem.hu weboldal is érdekes mederbe terelte az élményeket. Ők a tudatos teremtés mellett teszik le a voksukat és ennyi. Nem mondják, hogy Isten, avagy Jehova, Khrisna, avagy Xenu teremtette mindezt, hanem egyszerűen tudományos módszerekkel próbálják bebizonyítani elég meggyőzően, hogy valami, vagy valaki áll az egész mögött. Sokan mondják az Ayáról, hogy mindenkinek azt adja, ami eddig hiányzott az életéből, hát azt hiszem, én is ezt kaphattam.
Láttam, éreztem dolgokat, olyanokat, amiket az ember nem lát minden nap. Sőt. Gyakorlatilag soha. De kérdezhetnéd, hogy miket, és hogyan? Erre az a távoli rokon példája jut eszembe, aki felhív, mert nyert a lottón, vagy mert ikrei születtek, és mondja, mondja, de egy bizonyos határon túl nem képes az ember 3D-s nyelve leírni a folyamatokat, amik egy fentebbi világban léteznek. Tökmindegy, mit és hogy áradoznék, úgysem értené meg senki. Eszembe jutottak a 77'-es Voyager és Pioneer űrszondákra fabrikált fémlapok, amik az utókornak, avagy az élelmesebb ufóknak hivatottak üzenni. Carl Sagan, az akkori üzenet-tervezési főguru a világ legegyszerűbb nyelvein próbálta megfogalmazni a létünket, és hogy egyáltalán "mi is az ember"? Ez a háromszög alakú fémlap integető embereket ábrázolt, némi bináris kódsort, és zenét. Klasszikus, és az akkori populárisnak számító Beatles slágereket. Miért is került fel a zene jópár űreszközre? Talán mert kimondhatatlanul az emberiség és a lények egységes kommunikációjaként hisz benne rengeteg ember a bolygón? Lehet. Mit is akarok ebből kihozni?
Hogy a második Ayahuasca élményemnél megpróbáltam leírni, hogy mi is ez? Mit érzek, mit látok, mi vesz körül? Nos a rengeteg testi szenvedés ellenére a lelkem egy olyan helyre került, ahol talán a zenék, a szép versek,festmények is megszületnek. Ide jut el egy egy művész, ha csak egy pillanatra is és merít ebből a nehezen hozzáférhető valamiből és lehozza ide, hogy megossza velünk egy művészeti alkotás formájában. Legyen az Sterbinszky, vagy Liszt, Da vinci, vagy Dali. Hogy amikor ránéz a halandó egy ilyen valamire, akkor annak egyszerűen nem képes az anyagi értékét látni. Mégis "élvezi". Ez adhat vígasztalást, taníthat, elmondhatja esetleg hogy, mennyire is szerelmes vagyok adott esetben, stb. Ez a lélek nyelve, amin a lélek kommunikál. Egy ilyen folyamot látni, úszni benne teljesen más. Ott tudatosul az emberben, hogy miről is beszélt a sok dallam, a sok szépsége a világnak, amiket szavakba nem lehet önteni, pusztán egy gyenge utánzatot lefestve, próbált közvetíteni felénk az alkotó. Ezt észre se vettem szinte 20 évig.
Az Ayahuasca megöl és újraszül. A kisgyermek érdeklődésével és őszinteségével tanít élni. Az a pár óra, amit ott töltöttem, teljesen megváltoztatott. Megmutatta, amit mindig is kerestem. Amiért annyi vallást végigjárva próbáltam megnyitni a tudatom a "több" felé. Aki ezt átéli, esetleg megérti, az tudja, hogy nem az eszköz a lényeg, ami oda juttatott, bár annak is nagyon hálás vagyok, hanem az a tudat, ami utánna képes volt beépülni a mindennapjaimba. Pont ezért nincs a világon Ayahuasca függő semmilyen formában. Azt adta, amire szükségem volt. Mit is tehetek most, míg leélem ezt a rám rótt pár évet még?Sokkal vidámabban élek és az elmúlt hónapok igazolják, hogy sokan megkérdezik: mi is történt veled? Honnan az erőd? Mitől változtál meg? És akkor, ott el tudjam mondani, hogy én megtaláltam. Nevezhetjük Nirvanának, beteljesülésnek, tökmindegy. Egy békának érzem magam, aki egy kútba esett már jópár éve. Onnan szemléltem azt a pöttöm kerek rést a kút tetején, és hogy elhaladnak előtte hol felhők, hol madarak. Aztán amikor valaki véletlenül fehúz egy vödör vízzel, soha többé nem akarok oda visszamenni és nem is fogok. Ennyit akartam.
