Az első és legnagyobb - legalábbis az én szememben - a türelmetlenség. Én azt vallom, ha türelem nincs, semmi sincs. És ma az emberek nem tudják, mi az, várni.
Osho - aki nálam sokáig a "csaló ezoterikus guru" kategóriába esett, de mára kicsit javult a helyzete, főképpen az alant olvasható gondolatai miatt - így szól erről:
"Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni - mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára...
Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját."
A fogyasztói társadalom ezt csak még tovább növelte, de sajnos az, hogy a Mekiben ha már egy percnél (!) tovább kell várnunk, jogosan (?) verhetjük a pultot, az csak egy dolog.
Az emberek önmagukkal sem türelmesek; több ember rombadőlését - a sajátommal együtt - volt alkalmam végig nézni azért, mert rögtön akartak eredményt. Annyira hozzászoktunk az azonnali visszajelzésekhez, hogy az eredmény "késlekedése" sokunkban önbizalomhiányt, kételkedést, kétségbeesést ébreszt.
"Most miért nem mondta, hogy jó vagyok?" "Miért ez miért az?" Esetleg "miért nem ez, az?"
Ha valaki azt mondja nekünk, hogy lefogyhatunk, de ehhez étrend és életmód változtatás kell, és nagyon sok türelem, és ezt az a nagyon sok türelmet nevesíti is, teszem azt fél év, akkor vagy csalónak gondoljuk, vagy egyszerűen csak leteszünk az egészről.
Had' meséljek egy egyszerű, de szerintem érdekes kis példát erről. Nem egy egetrengető dolog, nagy katartikus, csak egyszerű, hétköznapi dolog.
Körülbelül három vagy négy éve nem használok a drogériákban kapható kemikáliákból semmit. Azt is elmondom miért, mert ez is kapcsolódik a türelmetlenséghez. A nők ugye szeretik kenceficézni magukat. Hát én is vettem egy testáplót, konkrétan egy Dove márkájút, valami bőrfeszesítő cuccot. Mi sem természetesebb, hogy a cég azt ígéri, hogy ez a cucc nagyon-nagyon gyors hatást eredményez. Számomra bámulatos módon tényleg már első használat után (!) lehetett látni némi eredményt, ami a további alkalmakkal hatványozódott. Na ez volt az a pont, amikor szép, óvatos mozdulattal vissza helyeztem a polcra a dobozt, ami, ha azóta le nem vette valaki, tőlem ugyan még mindig ott van.
A bioboltokban kapható dolgok nagy része tényleg nagyon jó, de gyakorlatilag nincs olyan cég, aki
- mindent gyárt: sampont, szappant, szemfestéket mittudomén még mit
- ha gyárt is, akkor ezek mindegyike jó nekem,
- nem megy rá a fél fizetésem.
Ezért aztán nagyon megüröltem, amikor találtam egy céget, akik mérgező adalék anyag mentes kozmetikumokat, tisztítószereket, kenceficéket árulnak. Mostanra ezek a cégek kicsit megszaporodtak, de még tavaly is, elég kevés ilyen volt a piacon.
Mivel ez egy MLM cég, tartanak előadásokat is a termékekről, életvitelről. Az ország egyik neves biokozmetikusa tartotta az előadást, amin az egyik samponról volt szó.
Amit én nagyon viccesnek találok, hogy a korpásodás elleni samponokban, például a Head'n shoulders-ben szúnyogriasztó van és ragasztó; a korpát tulajdonképpen úgy tünteti el, hogy odatapasztja a fejedhez. Naná, hiszen így hat olyan gyorsan... Nem kell várni, értitek. És ha azt hinnétek, hogy ezt nekem valaki bemesélte, én meg elhittem, akkor elmondanám, hogy saját tapasztalat. ( ha valakit érdekel, jelezze, elmesélem szívesen)
Ezen az előadáson mondta a hölgy, hogy volt régen egy reklám, ami így hangzott (szintén egy sampont reklámoztak) : "Hat hét türelem és hat!"
Ez nekem nagyon tetszett. Emlékszem, hogy akkor is megfordult a fejemben, hogy végre, egy szituáció, amikor nem azért mondják, hogy legyél türelemmel, mert le akarnak koptatni, és abban reménykednek, így végül valahogy elfelejted a dolgot. ( by the way a sampon tényleg nagyon jó :) )
Mert a türelem fogalma ledegradálódott ide, a lekoptatás, pattintás idegesítő gesztusává. "Kérem, legyen türelemmel!" hogy ezt a mondatot hogyan is tudnám leggyakrabban fordítani, abba inkább ne menjünk bele...
De mégis, képzeljétek, találok embereket, akik tudják még, mi a türelem. Aggasztó adalék ehhez a jó hírhez, hogy ők többnyire az idősebb generációból kerülnek ki.
Szóval, azt hiszem, rajtunk a sor, hogy megtanuljunk türelmesek lenni, és - nekem legalábbis - az aya ehhez is jó segítség. Már csak ha azt nézem, amikor ki akarsz szökni... visszanyom, és azt mondja: "nem, még nem végeztem!" már az egy jó lecke türelemből. Egyszerűen ki kell várnod, míg "kijöhetsz."
Búcsúzóul egy Márai idézet:
“Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy a dolgokat meg kell várni)
