Ahogy ma ültem a metrón, megint elnézegettem az embereket. Hogy mennyire csúnyák, hogy mennyire nyomorékok.
Természetesen nem a külsejükről beszélek, hanem arról, amit sugároznak. Annyira ritkán látni embereket.
Most nem akarok ebbe nagyon belemenni, mert biztos mindenki látta a Mátrixot, aki nem, nézze meg - és nyugi 11 év nem egy nagy lemaradás.
Azon gondolkoztam, hogy ha tudnák, hogy ők valójában kicsodák, akkor nem tömnének magukba úton - útfélen szemetet.
Szerintetek természetes az, hogy minden dologra tudunk egy nevet? Figyeljetek!
Macska - whiskas, Tisztaság - Domestos, Fejfájás - advill, fogfájás - demalgon (vagy mi) Sampon - Loreal stb. stb.
Úgy élünk, mint egy beprogramozott gép. Ha van valami bajunk, vágyunk, kívánságunk, csak beugrik a megfelelő szó, és már megyünk is a célirányba megszerezni. Nem tűnik súlyos vagy nagy dolognak, pedig szerintem az. Az életünk minden apró mozzanatára van már valami. Olyan nincs, hogy nincs.
A legborzasztóbb a fogyasztói társadalomban, hogy ateista. És mivel ateista, tagadja a lélek létét, és mivel tagadja a lélek létét, minden törekvést, amely arra irányul, hogy felfedezd magad, mint szellemi lény, mint valami, ami nem csak arra hivatott, hogy a test követeléseit követve ide-oda rohangáljon, hanem leüljön és megismerje önmagát, igyekszik csírájában elfojtani.
És ennek legjobb eszköze, hogy minden apró vágyra kínál több száz megoldást. Csak mondjatok valamit, hogy mit akartok csinálni, és én megmondom nektek, hogy hol és mennyiért kapjátok meg. Ne vicceljetek gyerekek, Tokyoban teljesen elkábított lányokat is kaptok szexuális célokra ( hogy olyan legyen, mintha halott lenne, csak ha valakinek még nem lenne tiszta) és egy kis extra pénzért tehetsz róla, hogy tényleg halott is legyen. És azt hiszem még akkor nem is a legdurvább dolgot hoztam fel. Ilyen beteg emberből azért (remélhetőleg) nincsen sok, de ha még nekik is meg van a piac, akkor mit mondhatok az olyan átlag emberekről, mint én?
És ha nem vagy olyan rohadt szerencsés, hogy valamilyen formában valaki megzörgeti a kapudat, "hééé, ember, gondolkozz már, mi van?" akkor lehet, hogy menthetetlenül eltévedsz, elsüllyedsz, anélkül, hogy egyáltalán tudnál róla.
És mégha ott is van benned - ahogy szerintem majd' mindenkiben - az érzés, hogy mégis csak több, vagy, mint ez a test, egy halom hús, csont, ideg és inak csodálatosan bonyolult összesége, igyekeznek ezt minél jobban lenyomni. Hiszen ha folyton el vagy foglalva a tested kielégítésével: mit vegyek fel, mit egyek, milyen parfüm, milyen autó, milyen nő, milyen drog, milyen kutya és még sorolhatnám, soha nem fogsz leülni, hogy hallgasd a csendet, hogy meghalld, milyen az, amikor valaki egy kézzel tapsol ( ez egy taoista példa, vagy zen? mindegy, szeretem ). Soha nem fogod hallani a csendet magadban és nem fogod hallani magadat, mert mire TE szóhoz jutnál, nos, arra már igazán nem marad időd a sok érzékkielégítés után.
Van egy mondás, miszerint úgy válassz társat, hogy szeresd azt, akivel az üres óráidat eltöltheted. Ez egy nagyon-nagyon mély bölcsesség. És tudjátok mi van? Az, hogy sokszor nem szeretjük magunkat ( mert nem is ismerjük) és ezért nem is merünk magunkkal maradni.
Hány embert tudtok gyorsan megszámolni magatok körül, aki egy annyira szar párkapcsolatban él, hogy ennél már az is jobb lenne, ha egyedül lenne, és ezt nagy valószínűséggel maga is tudja? Hm? És hányan és hányszor voltatok már magatok is így?
Én nem tudom mit csinálnak az indiánok az erdőben, vagy hogy nekik mi az ayahuasca. Mert tudjátok azt gondolom, hogy merőben más életvitellel rendelkeznek, mint mi, még akkor is, ha az utóbbi időben "civilizálódtak" ( ez is egy olyan szó, amit eltöröltetnék, és fejvesztés terhe mellett engedném használni... ). Mindenkire rakódhat "kosz", naná, emberek vagyunk, bárhol is éljünk, de Isten engem úgy segéljen, egyszer azért, ha arra járok, megkérdezek pár embert, hogy nekik ez most, hogy is van?
Mert nekünk azért akkora élmény az ayahuasca, mert jó eséllyel életünkben először találkozunk magunkkal. Amit még soha senki nem engedett, halljuk magunkat, a test, a test az csöndben van - szenved! És innen tudnod kell, hogy nem a tested vagy. Fekszel, mint egy halott - a tested fekszik, mint egy halott, és végre, végre! magaddal vagy. Csodálatos! Na de ők? (Úgy gondolom, hogy vannak ennek szintjei, hogy ki milyen kapukat zörget, mert van, aki még csak magával barátkozik, de bizonyosan vannak más szintek is...)
Ne sértődjetek meg ezen, mert nem személyeskedésnek szánom, de mi csak szar emberek vagyunk. Parizert zabáltunk kiskorunkban, már az óvodában elkezdték a durva programozásunkat: "Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!" Na, mond ez valamit? Kisdobosok, úttörők voltunk, és soha semmiért nem lóghattunk - és nem lóghatunk ki ma sem - a sorból. A fogyasztói társadalom tökéletes végtermékei vagyunk.
Hát, innen indulunk, barátaim.
Nem vagyok egy borúlátó típus ( persze ezek mind ezt mondják ;) ) és annak ellenére, hogy látom mennyi szomorú, csökött ember van, van nagyon sok jó is. Jó alapanyag - önmaguk számára! Úton-útfélen találkozom velük. Kedves eladó nénikkel, ellenőr bácsikkal, sétáló párokkal, vicces fiúkkal, lányokkal. Most tényleg, félre ne értsetek, de azért szerintem, a helyzet katasztrófális... Ti bele gondoltatok már, hogy ha kinyittok egy Wass Albert könyvet, akkor, amit ott olvastok, az a valóság? Hogy ez nem egészen száz éve valóság volt? (Olvas valaki Wass Albertet, az írjon nekem! :) ) De most komolyan. Tudjátok, majd mindjárt mutatok is nektek valamit egy másik posztban. Tudjátok, hogy kis sarkítással az elmúlt ötven évben a világ annyit változott, mint az előtte levő ötszázban? Ezt így valaki végig meri gondolni? De csak az utolsó ötven-hatvan évet. Menjetek egyszer el a nagyszüleitekhez, és beszélgessetek velük egy napot. Kérdezzetek meg mindent, milyen volt az élet. Aztán ezen gondolkozzatok. Higyjétek el, ayahuasca közeli élmény lesz. Ha csak felvetőlegesen elfogadjuk ez emberiség kollektív tudatát, szerintetek milyen változás ment benne végbe, vagy inkább aktuálisan kérdezem, milyen változás megy benne végbe???
A körülményeinket tekintve azt mondom, hogy az ayahuasca egy kincs. Azzal, hogy megmutatja, hogy ki vagy, és ki lehetsz, irányt mutat. És ennél többet, azt hiszem senki nem tehet érted. Mert amikor már kinyílt a szemed és látsz egy irányt, akkor a dolgok az út szélén csak dolgok maradnak, nem kis ösvénykék, ahova folyton le kell térni, mert hiszen úgy sem tudod, az út, amin állsz, egyébként is hova visz, (akkor meg ugye pláne miért ne?)
Az ayahuasca elvisz az út végére, megmutatja mi, ki van ott, aztán szépen vissza tesz az útra, és gyengéden meglök, "na, akkor most már induljál". És akkor mehetsz, és van okod, erőd és energiád menni, mert kaptál egy MIÉRT-et.
Kaptál egy választ a lét alapvető kérdésére, amit a génjeinkben hordozunk, és a választ keressük minden tudattalan lélegzetvételünk alatt:
KI VAGYOK ÉN?
To be continued...
