Találtam egy nagyon jó írást a www.ayahuasca.hu oldalon, egy részét kedvcsinálónak beteszem ide, a többit pedig majd ott.
Jó olvasást!
Sokat keresem ami óta az Ayahuascával megismerkedtem azt az univerzális formulát, amivel le tudnám írni egy Ayahuascával még nem találkozott embernek, mit is él át egy colibri élmény alatt, és mik azok az érzések amik maradnak ezután. Kísérleteim rendre kudarcba fulladtak, mert a saját élményeim alapján próbáltam meg tájékoztatni az illetőt. Az idő múlt, és ismerőseim megsokasodtak a témát illetően. Mindenkit lehetőségeimhez mérten megkérdeztem, mit is élt át ott és akkor? Mi volt az a katarzis, ami előtt az emberek nagy része fejet hajt? Nos a válaszok olyannyira eltérőek voltak, hogy meg kellett értsem, az élmény totálisan személyre szabott. Ahogy minden fontos hely a világban zárakkal védett, úgy az ember lelke is valami hasonló struktúrát követ. A legvédettebb helyek zárva maradnak mások előtt, és az oda illő kulcsot csak az képes használni, akit az ember be is enged a "szentek szentjébe". Mások vagyunk, ez talán az élményekben nyilvánul meg leginkább. "F" barátom gitáros élménye világított rá talán erre a dologra először. Elég vizuális típus vagyok, és a magam szervezetén azzal mérem le az élmény mélységét és hogy merre is járok, hogy a visualok szerkezetét felismerem. Pár szertartás után jött tehát "F", aki zenében élt és mozgott. Egy olyan ember, akit a zene kapcsol össze az univerzummal, és ezt át is képes adni. Élményünk egyre csak mélyült, és én pislogtam kifelé, hogy ez valami más világ. Ismeretlen, de még se félelmetes. A hangok szálakra, apró rezgés
húrokra váltak, és azok is tovább és tovább, míg nem az egész valamiféle kaotikus, de mégis rendezett szférák zenéjévé állt össze. Olyan mély élmény formájában tette mindezt, hogy megértettem a kapcsolatot a világ és a zene közöt
Bővebben: www.ayahuasca.hu/index.php
