Egyszer egy sámántól kérdeztük, hogy miért annyira pokolian nehéz egy-egy ilyen szertartás. Azt mondta, hogy a shipibo indiánok úgy tartják, hogy ahhoz, hogy az ember a szépet élvezze, hogy nagyon magasan lehessen, ahhoz előtte le kell mennie a legalsóbb régiókig, ahol az igazság lakik.Aki találkozni vagy dolgozni akar az ayahuascával annak le kell mennie ezekbe a lenti régiókba, mert ott kap megnyugvást, gyógyulást.
Ez érdekes módon össze cseng a hazánkat is érintő eurázsiai sámán világképpel, ahol az alsó világba mennek gyógyulásért, feloldozásért, és az igazságért.
Nem feltétlenül ide tartozik, de ezt biztos ismeritek:
"Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni."
Ez azért is érdekes téma, mert én legalább is az életemben sokszor figyelem, hogy ha valami nehéz dolog ér, vagy akár egy-egy ilyen szertartáson, az a "szükséges nehézség", vagy valamit elszúrtam. Nyilván mivel visszatérő dolgokkal dolgoztam eddig is, voltak és talán vannak is orvosolatlan dolgaim, de ez mindenképpen megnyugvást adott. Hogy nincsenek hiába ezek a dolgok. Figyel az ember, résen van, mert attól senki se lesz jobban, ha simán csak kitol magával, vagy elbassza, nehézzé teszi az életét, de azokat a nehézségeket ajánlatos elfogadni, amiket az élet a tűzben edzésünkre ad.
Máskülönben könnyű a felszínen maradni, ezeknek a kultúráknak a hozzáállása pedig pont nem erről szól. Akarj nagy dolgokat, de dolgozz meg érte.
Hát, erőt és kitartást mindannyiunknak!
