Tehát,a hozzáadott pszichotróp növényekről:
Az ayahuasca additív növényeket, melyek víziók keltésére szolgálnak, a következő alcsoportokba osztják (Ott, 1995):
1. Nicotiana [nikotin],
2. Brugmansia [tropánalkaloidok],
3. Brunfelsia [skopoletin],
4. Chacruna, Chagropanga [DMT], triptamin tartalmú növények.
Az első három alcsoportot röviden bemutatom, majd a negyedik csoportra a továbbiakban részletesebben kitérek. E növények mindegyikének farmakológiailag ugyanaz a funkciója: a főzet pszichotróp hatásának erősítése. Az első három alcsoport mindegyike a Solanaceae családba tartozik, míg a negyedik csoport a Malpighiaceae és a Rubiaceae családba sorolható (Mckenna et al., 1998).
A kultúr dohányfajok, a Nicotiana tabacum és a N. rustica a leggyakoribb és legszélesebb körben használt növények, melyeket az ayahuascához kevernek. Gyakran dohányfőzetet kevernek ayahuscához vagy dohányport szippantanak, dohányleveleket szívnak ayahusca szertartás közben (Wilbert, 1987). A dohányt hasonlóan sámándrognak tekintik Dél-Amerikában, mint az ayahuascát. A Záparo indiánoknál a sámánok azért fogyasztják az ayahuscát, hogy jobban „lássanak”, de abban hisznek, hogy a fűzet igazi hatalma a dohánytól származik (Wilbert, 1987).
A következő alcsoportba a Brugmansia fajok tartoznak. Leggyakrabban a Brugmansia suaveolens és a B. insignis leveleit használják a főzetben együtt más Brugmansia fajok leveleivel, szárával, magjaival és hamujával, melyben tropán alkaloidákat találtak (jelen esetben szkopolamin és hioszciamin) (Schultes és Raffauf, 1990, 1992; Vickers és Plowman, 1984). A Brugmansia -fajokat gyakran használják önmagukban is, jövendőmondást elősegítő szerként (Schultes és Raffauf, 1990, 1992).
A következő kategóriába tartozó növények szintén a Solanaceae családból kerülnek ki. Több kolumbiai és equadori indián törzs keveri a Brunfelsia grandiflora, a B. grandiflora subsp. schultesii és a B. chiricaspi fajok kérgét, levelét és gyökerét az ayahuascához (Schultes és Raffauf, 1990, 1992). E fajok kémiája nincs tisztázva, de az bizonyos, hogy scopoletin mindegyikben megtalálható, ugyanúgy mint a manacában (Brunfelsia uniflora gyökere), mely sámánszertartások fontos kelléke (Schultes és Hoffmann, 1980).
A negyedik kategóriába azok a növények tartoznak, melyek indol alkaloidokat, tartalmaznak, elsősorban N,N-dimetiltryitamint (DMT) és másodsorban 5 – metoxi - N,N-dimetiltriptamint (5-MeO-DMT). A leggyakrabban használt növény a Chacruna (Psyohotria viridis) a Rubiaceae családból és a Chagropanga (Diplopterys cabrerana), mely ugyanabból a családból származik, mint a B. caapi (Malpighhiaceae). Mindkét esetben a növény leveleit adják a főzethez, hogy „felerősítsék és meghosszabbítsák” annak enteogén hatásait (Schultes és Hofmann, 1980).
Az 1965-ben José Cuatrecasas arról számol be, hogy a kolumbiai Putumayo régióból egy hozzávalót gyűjtöttek az ayahuascához, mely a Malpighiaceae családba tartozik és melyet az indiánok Chagropanga-nak neveznek. José Cuatrecasas ezt az ayahuasca additív növényt Banisteriopsis rusbyana –nak nevezte el (Rätsch, 1998). További említések találhatók, melyek a növény levelének vagy fiatal hajtásainak a használatára utalnak (Reichel-Dolmatoff, 1972, 1975). Ahogy már korábban azt említettem, mára már máshova sorolják a növényt és általánosan elfogadott a Diplopterys cabrerana elnevezést (Gates, 1982, 1986). Az 1965 és 1968 közötti időszakban három különálló csoport is foglalkozott az izolálással (Poisson, 1965) és a DMT kimutatásával a levelekben (Agurell et al., 1968; Der Marderosian et al., 1968).
A Diplopterys cabrarena, hasonlóan a Banisteriopsis caapi-hoz az Amazonas mélyen fekvő térségében található. Ezen felül csak Dél-Kolumbiából, Venezuelából, Észak-Euqadorból, Dél-Peruból és Brazília nyugati részéből származnak gyűjtések (Gates, 1982). A D. cabrerana a Banisteriopsis caapi-hoz hasonlóan ritkán virágzik és általában sámánok termesztik. Mindkét növényt dugványokról szaporítják. B. caapi –nál lependéktermések találhatók, ami a levegőben való terjedésre alkalmas. Ettől eltérően D. cabrerana termése úszásra alkalmas, ami a folyók menti elterjedést, könnyíti meg. Ez alapján Gates (1982) arra a következtetésre jutott, hogy ez a faj természetesen megtalálható a folyók mentén. A perui és equadori termésgyűjtések azonban terméketleneknek bizonyultak, ami arra enged következtetni, hogy termesztett példányokról volt szó, melyeket dugványozással szaporítottak. Csíraképes szaporítóanyagok brazíliai, venezuelai, kolumbiai gyűjtésekből származnak. Schultes (1983) beszámolója alapján egy másik rokon faj, a Diplopterys involuta, mely Ayahuasca negro ként is ismeretes, feltehetőleg szintén az ayahuasca hozzávalójaként használatos. Erre azonban nincs bizonyíték. Sajnálatos módon az ethnobotanikai irodalom eléggé pontatlan, ami a Diplopterys levelek adagolását illeti az ayahuasca főzethez.
Valamivel több ethnobotanikai információ áll rendelkezésre egy másik ayahuasca hozzávalóról, a Psychotria viridis–ről (Rubiaceae). A Peruban Chacruna, Equadorban Sami ruca vagy Amirucapanga–nak nevezett bokornak a leveleit szintén az ayahuasca főzethez adják, hogy annak víziókeltő erejét növeljék. Ahogy a Diplopterys cabrerana, úgy a Psychotria viridis levelei is DMT-t tartalmaznak (Der Marderosian et al., 1970; Rivier és Lindgren, 1972). A DMT és a Banisteriopsis –ban található alkaloidok farmakológiailag szinergista hatásáról a következő fejezetben térek ki, de azt tudni kell, hogy a DMT a kulcs hatóanyag, mely a Diplopterys vagy Psychotria leveleket tartalmazó ayahuasca főzet enteogén hatásáért felelős. A perui indiánok úgy mondják, hogy „nem lehet semmit látni” ezen hozzávalók nélkül (Rivier és Lindgren, 1972).
A Psychotria carthagenensis leveleiben is DMT-t mutattak ki, és felhasználási módja megegyezik P. viridis -ével (Rivier és Lindgren, 1972; Leal és Elisabetsky, 1996). Ezen felül még a P. alba, a P. horizontalis, és a P. marginata ayahuasca additívként történő használatáról találhatók utalások. Feltételezhető, hogy számtalan fajt használnak a Psychotria nemzetségből az Amazonas medencében a népgyógyászatban, melyeknek pontosabb taxonómiai és ethnobotanikai vizsgálata szükséges (Schultes és Raffauf, 1990; Rivier és Lindgren, 1972).
Beszámolók szerint Shuar indiánok Diplopterys cabrerana-t, Brunfelsia, Nicotiana, és maikoa vagy Brugmansia fajokat kevernek az ayahuascájukhoz (Schultes és Hofmann, 1980; Schultes és Raffauf, 1990). A Perui Sharanahuák legalább kilenc növényt használnak erre a célra: Brugmansia suaveolens, Psychotria viridis, Psychotria peoppigiana, még nem azonosított Psychotria fajokat, Brugrnansia versicolor, Ocimum micranthum, Alternanther sp., Cyperus sp., Calathea sp. (Rivier és Lindgren, 1972).
Annak ellenére, hogy vannak tisztán Banisteriopsis caapi-ból készített főzetek, a legtöbb esetben mégis olyan főzetek készülnek, melyeknél a Banisteriopsis mellett egyéb növényeket is felhasználnak. Az ayahuascához adott dohány vagy más Solanaceae családba tartozó növények hatásáról is nagyon kevés az információ. A legszélesebb körben alkalmazott ayahuasca hozzávalók a triptamint tartalmazó levelek. A tiszta ayahuasca inkább szedatív, mint stimuláló hatással rendelkezik. Triptamin tartalmú Psychotria- vagy Diplopterys levelek hozzáadásával a főzet stimuláló és víziókeltő hatását érik el (Riba, 2003; Ott, 1995).
