A fenti állítást részben szó szerint, de leginkább képletesen értettem. A leírásokban lehet olvasni azoktól akik vettek már magukhoz ayahuascát, hogy rettenetes az íze. Mondjuk szerintem nem is olyan rossz, de ez más kérdés. Én a hányást is szeretem, a rosszullét meg egyszerűen velejáró. Nem gerjeszti az ember, de el se szalad, lehet hasznot lelni benne.
Amire én gondolok, hogy az ayahuasca nem egy matéria, amit ha megiszik az ember, akkor "ott van". A gond az, hogy amikor leírásokat olvas az ember, és főleg, ha mondjuk videókat lát, akkor valamiért a háttere nem mutatkozik úgy meg, a velejárók.
Nos, Arutham sámánt egyszer megkérdezte valaki, nem is pont erről, de idevágott a válasza, miszerint az ayahuasca egy kultúra. És aki meg akarja ismerni az ayahuascát, az a kultúráján keresztül tudja azt megtenni, ahol sok más növény, állat, rítus jelen van, a tűz, az égtájak, a dohány szerepe, a szimbólumok, és mindazok a dolgok, amik segítenek tudatosítani az embert hogy ott van ahol éppen. Hogy ott a tűz, és az egy élőlény, valaki akivel nehezen de lehet kapcsolatot építeni, a nyugati égtáj egy személy, és azzal is van kapcsolat, és olyan sok helyen megjelenik. Szóval az olyan lecsupaszított, buddhista stílusú dolog talán való annak aki amúgy is tudatos ezekről a dolgokról, aki "jelen van", nekem nagyon hasznos, hogy vannak ezek a rituális elemek, mert ha nem is tanultam meg, de tanulgatom a jelenlevést, és ebben meg aztán főleg segítenek a fizikai velejárói az ayahuascának.
S így az ember megismerkedhet a kopállal, a palo santoval, a san pedroval, a dohánnyal, a daturával, a különféle állatokkal....Amazóniával.
Így, egyben.