Egy kicsit mindig bajban vagyok a cikkeim írásával, mert régi tervem, a forrásmegjelölések mindig elmaradnak. Ezt azért érzem fontosnak, mert még a legszubjektívebb témát se szeretem az ujjamból kiszopni, azaz minimum saját tapasztalatokra építek, de még inkább olyanokéra, akik előttem járnak az úton. Jó sokan vannak szerencsére és mindig megtalálom valahogy őket.A mostani írásom egy fontos témát boncolgat, hogyan jön létre az a bizonyos kapcsolat, nem evilági élőlényekkel, formákkal?

Ez lehet egy erőállat, lehet egy védőszent, lehet a Földanya, a víz szelleme, lehetnek tanító növények szellemei.

Lévén, hogy mi vagyunk az ayahuascareality oldal, nyilván ez utóbbi oldalról próbálom főleg megközelíteni.

Írtam erről egy vázlatot magamnak, amiben ezeket a pontokat emeltem ki:

1:      A kapcsolat egyik fele     (mondjuk úgy, aki a konkrét lépést megteszi a másik felé)

2:      A kapcsolat másik fele    (mondjuk úgy, hogy az akit megközelítenek)

3:      Az összefonódás           (a határok elmosódása, egybeolvadás)

4:      A kapcsolat fenntartása   (azaz munka a hétköznapokban)

1:  A kapcsolat egyik fele:

Ez a „mi részünk”, és két részből áll, az egyik a fizikai oldal, ayahuasca esetében az, hogy megfelelő főzetünk legyen, egy igazi medicin, mondhatni ott legyen a fizikai mivoltában az ayahuasca, rendesen megfőzve, aztán bevíve.

A másik rész a mentális és a spirituális része, ami a felkészülés nagyobbik részét jelenti, a nálam okosabbak szerint.

Azaz, mi magunk késszé válunk arra, hogy befogadjuk a vendégünket.

Mentálisan ugye a sokat emlegetett set, setting, azaz a saját belsőnket rendbe szedni, és a külső körülményeket (helyszín, stb).

A spirituális rész a legnehezebb.

Ugye a tradíciók szerint a sámán azért volt, hogy mindenki számára elérhetővé tegye a kapcsolatot ezekkel az entitásokkal, és általában a szellemvilággal.

Ez az a belépési lehetőség, amit aztán a tételes vallások politikai lázban égő képviselői, élükön a kereszténységgel, minden lehetséges módszerrel megpróbált likvidálni.

A sámáni tradíciók a sámánt, mint a közösség szolgálatában lévő közvetítőt „tartották”, azaz nem volt egy emberre összpontosítva és minden egyéb helyen elzárva a belépési lehetőség, főleg hogy leírások alapján voltak/vannak törzsek, ahol a sámán posztja se állandó, aki éppen az aktuális feladatra alkalmas, az viszi a dolgokat.

Namost, hogy ne kanyarodjak el a mondandótól: többnyire nekünk „nincs sámánunk”.

Persze, a saját vakmerőségünket legitimmé tehetjük számtalan módon, de egyértelműen nem véletlen hogy ezt sokat tapasztalt emberek végezték.

Magyarán ha nincs sámán arra, hogy felkészítsen minket arra, hogy spirituális szempontból befogadjuk azt, akit/akiket meghívunk, akkor vagy magunknak kell a saját gyógyítónkká válnunk, vagy olyan valakit találni, aki valóban képes ránk vigyázni.

Fontos, hogy ezeken az ismert videókon történő ultrabrutál ördögűzésekkor nem azért nem őrült meg a sok jelenlevő, mert szépen imádkozott (persze, nyilván annak is van egy ereje), hanem mert volt ott valaki, aki ténylegesen tudott vigyázni a helyzetre.

Ehhez nem kell indián jelmez, lehet, hogy Neked is van olyan ismerősöd, akiben megbízol.

2: A kapcsolat másik fele

Mondjuk jelen esetben az ayahuasca szelleme. És bármilyen más entitás. Egy barátom mondta egyszer, hogy ezek az entitások sokkal nagyobbak és erősebbek nálunk, hálás vagyok neki ezért a gondolatért, és ami akkor és ott mögötte volt.

A másik, hogy nagyon szeretetteljesek, ami természetesen nem minden szellemi entitásra igaz, sőt. Legyünk óvatosak, akik ezt az utat kitaposták (sámánok, stb..) nem véletlenül voltak azok!

Ami fontos lehet, hogy felismerje az ember, azt, akit hívott az imájával.

Olyan evidensnek hangzik ez, de ha az lenne, nem lenne olyan sok spekuláció a témában.

Szóval érdemes ennek utána olvasni, tradíciók, gyökerek, népszokások, GONDOLKODÁSMÓD, satöbbi…

Hogy valóban tudjuk, kit hívunk oda.

Olvastam egy könyvben Oshotól, amikor megkérdezték tőle, hogy lehetne találkozni Istennel, és azokat az akadályokat likvidálni, amik elválasztanak tőle.

Az Öreg csak annyit mondott, hogy először is nincsenek akadályok, azok a lusta emberek kitalációi, másrészt nem a világot kell kinyitni, nem a világ van elzárva, hanem mi vagyunk bezárva, nem az isten felé vezető utat kell kinyitni, hanem magunkat, mi vagyunk bezárva, mi akadályozzunk önmagunkat.

És ezt igaznak érzem ezeknek a segítő entitásokkal kapcsolatban is…egyszer egy sámán asszony mondta a Mernyaunak, hogy aki egyszer, csak egyszer is a testébe fogadta az ayahuascát, az a kapcsolat örök. Az más kérdés, hogy utána mi be szoktunk csukódni. De nem a kapcsolat tűnik el, hanem a mi nyitott szívünk.

3: Az összefonódás:

Ez talán a leglényegesebb része, az egyesülés. Erről viszonylag sok tapasztalatom van, nekem az egészben ez a legnehezebb, ezzel mindig megdolgozok. A többi része valamennyire könnyen megy, már amennyire ez könnyű tud lenni, de amikor zuhanni kezd az ember a fa tetejéről, bele ayahuasca mama ölébe, akkor ott jöhetnek kemény dolgok.

Ez az a terület, aminek a működését lehet látni a videókon. Szinte nincs is olyan felvétel,  főleg, ahol fehérek is vannak, ahol ne lenne kőkemény legalább pár embernek a helyzete. Hempergés, sikoltozás, rettegés…..természetesen nem ez a cél, nem erre gyúr az ember.

De ez benne van.

Aki nem hiszi, nézzen meg legalább egy ayahuasca videót, a Metamorphosis-t, a Shamans of Amazonast, és társait….látni fogja.

Et nem hiba, hanem vele járó.

Sokáig én is dilemmáztam, hogy ez a tisztulás része-e vagy valami hiba, és megkérdeztem róla egy sámánt. A válasz előtt nagyjából két percig nem bírta abbahagyni a nevetést, és csak annyit válaszolt, hogy nem, ez nem hiba, EZ az ayahuasca, így az EZ-t kihangsúlyozva.

De azért mégis csak tanulja az ember a kapun átlépést, én ebben nagyon kezdő vagyok.

Ez az a rész, amikor elkezd hatni a tea, az ember nagyon rosszul érzi magát, szenved kicsit a test, és elkezd minden egyre furább lenni, ráadásul a megmaradt tudatosság rész

A „kinn hagyott őrszem”, ahogy szoktam mondani nagyon összezavarodik, mert az ayahuasca hatása alatt minden sokkal valóságosabb, mint bármikor máskor……szóval racionális úton teljesen megfejthetetlen, hogy mi a fene folyik odabenn, még rutinos emberek számára se…ez természetes….érkezik a mama!:)

Gyakorlatilag az összes félelem, pánik, nehézség ezen a ponton tetőzik, ha ez „meg van”, akkor utána legfeljebb nehéz. Egy barátom mondta egyszer, hogy nem is érti, hogy lehet valami ennyire fájdalmas, és szép, igazi is egyszerre, mint amikor ayahuasca mama ringat, és vigasztal.

Ez nagyon megfogott.

Vannak technikák egyébként, ami ezt a beragadást segítik, ezek főleg azok, amiket rajtam is csináltak, amikor bajban voltam, és persze én is tovább adtam, amikor szükség volt rá.

Szóval gyakorlati dolgok.

Minden komoly, mély élmény itt kezdődik….az egyesülés után, a határok elmosódása után….erről énekel az indián, hogy érzem itt vagy bennem, és körülöttem….szimbiózis, szövetség.

4: A Kapcsolat fenntartása:

Erre mondhatjuk, hogy a minden napokba integrálás, avagy hogy maradjon fenn az egész konkrét fizikai kapcsolat nélkül. Ismét a sámánasszonyt tudnám idézni, ahogy korábban is írtam: egyetlen alkalom feléleszti a kapcsolatot. És ha akar az ember, akkor figyel erre.

Ha meg leszarja, akkor önti magába ezerrel.

Szerencsére ezzel én nem nagyon találkoztam.

Nyilván nem vagyunk feltétlenül azon a szinten, hogy ismétlés nélkül „bemenjen minden”, de a célnak annak kell(ene) lenni, hogy amit kap az ember azon az adott éjszakán, azzal dolgozzon, mert ha nem dolgozik, csak jön a következő éjjel akkor minden kicsúszhat a kezéből, pedig nagy valószínűséggel tényleg kincseket kap.

Erre nincs recept…mindenkinek nehéz dolog, ami nem is baj. Munka.

Az biztos, hogy aki egy entitást meghív, azt munka fenntartani, erről nagyon sokat ír a szakirodalom is.

Itt a fő rákfene, hogy a kultiváláshoz, mondjuk ayahuasca és más tanító növények esetében egyáltalán nem biztos, hogy a fizikai kapcsolat szükséges, illetve nem kizárólag az.

Emberek vagyunk, senki nem tökéletes, ha mindenben látnánk mama ayahuasca tanításait, akkor persze hogy elég lenne egy fizikai találkozás, és nem véletlen, hogy a sámánok se csak egy

Alkalommal vettek magukhoz.

Egyrészt ez egy vallási gyakorlat, megfelelő keretek között, másrészt pedig nagy valószínűséggel (bár ez már csak az én véleményem) ők se voltak tökéletesek.

Ahogy említettem fentebb, ez is munka, ahogy az egyensúly is a konkrét találkozások, és a kapcsolat más módon fenntartása is.

Senkinek nem könnyű, de megéri, bárki is az, akit meghívunk az életünkbe.