Ezt a majd mindenki által jól ismert imát egy szertartás után olvasta fel Mernyau. Ugyanazok a szavak, ugyanazok a sorok, de mégis valami egészen mást, újat hallottam, az éjszaka után valójában új értelmet nyert az egész ima, sőt rájöttem, hogy soha egy sors se értettem belőle eddig, hiába olvastam olyan sokszor.
Megelevenedtek a sorok!
Természetesen nincsenek afelől illúzióim, hogy most már mindent tudok és értek, mert semmit nem tudok és semmit nem értek, de egy biztos: ebben a néhány sorban olyan mélységek, igazságok vannak, amiken érdemes elgondolkodni, nem csak ayahuasca szertartás után, mert egészen másról fognak mesélni egy kemény, fáradtságos alsóvilági út után, úgy, hogy azok a sorok amiket reggel olvas/hall az ember, benne éltek az éjszaka, vele történtek, ő érezte, élte meg őket.
Bele se tudok gondolni, hogy ha egyetlen ilyen alkalom ennyire világossá tette, hogy semmit nem értettem ebből a versből, akkor milyennek látnám, ha valóban érteném.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek!
