Népszerűnek tűnik a téma, amit Feldmár is feszeget a legutóbbi ezzel kapcsolatos bejegyzésben. Van az embernek egy nagyon különleges hozzáállása, hát...nem lenne rossz egyszer valami hasonló helyzetbe kerülni, és úgy együtt lenni azokkal akik körülöttünk vannak.
Ayahuasca vonatkozásban is van jelentősége a dolognak, hiszen akár anyagi okokból, akár másért, de nem mindenkinek van lehetősége egy autentikus szertartáson részt venni. Nyilván az az ideális, de van akinek talán még nem is az az útja.
És, ahogy többször szóba került, ilyenkor nem árt egy segítő, aki jelen van.
Ezzel együtt is én biztonság párti vagyok, és már vissza is hallottam hogy majrés vagyok, aminek én szívből örülök!:)
Nem én leszek aki megmondja, hogy miképpen lehet felelősséggel csinálni a dolgokat, legtöbbször még magamért is alig tudok felelősséget vállalni, ami hiteles és hasznos lehet a számból az az óvatosságra bíztatás.
És ilyen tekintetben én valóban nagyon óvatos vagyok. Amikor nekiálltam a blognak, akkor több baráttal szóba került, hogy közösen csinálunk valami kis szakrális kerettel egy ilyen közös alkalmat ( a szertartás szóval én óvatos vagyok, ahhoz azért kell egy s más), és aztán ez a dolog elmaradt. Pont ezért. Ez azt jelenti, hogy lehet ezt is csinálni, jól is, ahogy csinálják is, mindenhol, de én nem éreztem azt, hogy ezen az úton kellene menjek. Attól még másnak működhet, nyilván.
Az élet aztán vissza is jelzett, hiszen szervezett autentikus szertartásokba akadtam, és ha utazni is kellett érte, végre megtaláltam amit kerestem. Ez nem mindenkinek alakul így, talán egyszerűen azért mert nem mindenkinek ugyanaz az útja. És ettől nem lesz senki se szebb, se csúfabb.
Én asszem továbbra is az óvatosságról fogok itt károgni:), ezzel együtt is nyilván mindenki azt csinál amit akar. Közben ezzel a jogommal élve néha mondok egy imát azért, hogy a lehető legbiztonságosabb utakra vezéreljen mindannyiunkat a Nagy Szellem.
