Sokan, köztük az ayahuasca kultúrában is, neki se vágnak semmiféle spirituális eseménynek, de még nagyobb másfélének se, mielőtt kapcsolatba nem léptek volna az erőállatukkal.
Erről a témáról találtam egy elég jó cikketJeanne Ruland Az állatok ereje című könyvéből. Volt még egy könyvem a témában amit az exemtől kaptam, de a távozásakor valahogy az is távozott. Mindegy, nem is baj, ez is egy jó könyv, és most jelen helyzetben ebben találtam valamit amit nagyon szívesen megosztok Veletek az erőlállatokról, állatokkal kapcsolatban.
Biztosan akad valami hangzatosabb, tömörebb, hivatalosabb definíciója is az erőállatoknak, én azt mondanám, egyfajta védő entitások, amelyekkel való kapcsolatra más kultúrkörökben is találhatunk jócskán példákat, pl a védőszentek a kéereszténységben, de amennyire tudom, a buddhista kozmológiában is akadnak a fentiekhez hasonló entitások, akik "a túloldalról" segítik atz embert, a megfelelő kapcsolatba kerülés után. Nekem a múltkori ayahuasca élménybeszámolós cikkemben(ayahuascareality.blog.hu/2010/07/06/ayahuasca_elmenybeszamolo_2)ezért volt ez egy fontos pont, mert tudtam találkozni az én védőlényemmel. Michael Harner elég sokat ír erről a mára ritkaságnak számító A sámán útja című könyvében, amit ha jól tudom Axis megszerzett már pdf formátumban, szóval aki nem tudta beszerezni, az is hozzá tud majd jutni, rákérdezek majd erről Axisra. Na mindegy, szóval Harner is elég komoly hangsúlyt fektet ezeknél a spirituális kalandoknál a segítők, védelmezők témára. Az érdekes egyébként benne (mármint Harner munkásságában, de kiváltképp a fentebb említett könyvében), hogy noha nagyon sok időt töltött kimondodttan ayahauscát kultiváló törzsek között, mégis egyfajta "általános" sámánizmusról beszél, valahogy több világ sámánképét össze tudta úgy hozni, hogy az a nyugati ember számára is egy egységes, befogadható, értékelhető képet adjon.
Én magam több kultúra sámáni hagyományaiban is olvastam, némiképpen eltérő részletek mellett az erőállatról, védő-lényről dolgokat, úgyhogy mondhatom azt, hogy ez a törzsi kultúrákban egy általános dolog.
Ha van az embernek lehetősége autentikusabb forrásokból olvasni, a kereszténységben is egy általános dolog, vagy legalább is az volt, hogy ha olyasmi történt, akkor kapásból kapcsolatba léptek az őket védelmező másik világbéli őrzőjükkel.
Az ayahuasca esetében, ha már témánál vagyunk, ez azért egy fontos dolog, mert ha igazán jól sikerül az a bizonyos alkalom, akkor nagyon kemény dolgok történhetnek, akkor olyan csatornák nyílhatnak ki, ahol nagyon is szüksége van ezekre a segítségekre. Talán egy DMT utazás esetében felmerül az, hogy az embert a medicinje csodálatos helyekre viszi, szereti, neveli, de az ayahuasca esetében ez mindig egy keményebb dolog, ahogy egy barátom mondta: az ayahuascában a bad trip a jó trip, azaz az előszobában marad az ember, ha a"csodák palotájába" kap bebocsájtást. AMi egy része, egy szegmense a valóságnak, de véletlenül se a teljes mélysége ennek az orvosság nyitotta dimenziónak, ahol vastagon az alsó világba kerül az ember(ha méár sámáni kozmológia:), ahol a betegségek vannak, és ahol a gyógyulás is. Nagyon ritkán olvasni arról, hogy felső világokba mennek gyógyításért.
Az pedig, aki számára kinyílt ez a világ, majdnem mindegy, hogy dobolással, medicinnel, transzlégzéssel, vagy sok más úton, az tudja, hogy ez egyszerre egy nagyon szép és nagyon félelmetes rétege ennek a világnak amiben élünk. AKár ha a szellemlényeket nézzük. Ezek létező dolgok, és nem test nélküli erőtlen mumusokról van szó, hanem olyan erőkről, amik összeroppanthatnának bennünket bármikor. Ezért hívják tradícionálisan ezekre az utakra az erőállatot, mert a valóságnak ebben az észlelésében lehet, hogy mi vagyunk azok, akiknek atombombájuk van, de abban a tudatrétegben mi vagyunk az elesettebbek. Nem harcosok, nem hősök, hanem gyámoltalan lények, akiknek nagyon is fontos, hogy legyen aki védje őket. Nos, az erőállat ezen a tudatsíkon éppen ezt teszi. Sokféle erőállat van, olyanok is amik "itt" nem tűnnek különlegesen erősnek, mondjuk egy vidra, de a "túloldalon" bizony mi vagyunk a vidrák, és nekünk kell a segítség. Ezek a dolgok nem véletlenül vannak kitalálva.
Ezért si éreztem fontosnak a látomáskeresést, ami még várat magára, mert a szándékom az volt, hogy azt az áldozatot az erőállatommal való kapcsolatbalépésnek szentelem. Az, hogy nagy szerencsém volt, és ez megtörtént másképpen, az...nos az tényleg szerencse.
Azt még el kell mondjam, sok beszámoló is szól erről, hogy az ayahuasca hatása alatt az ember növényekkel, állatokkal kerülhet kapcsolatba, akár kontaktusba is, de ahogy én megértettem, és ahogy a tőlem okosabbaktól hallottam, ezek a megjelent entitások nem feltétlenül az erőlényeink. Lehet, hogy látunk állatokat, találkozunk velük, de az, ahogyan a megtalálás történik, az egy másfajta dolog. Alaposan utánaolvastam, és nem találtam kötött sémát erre sem, de mindenképpen másabb az a fajta találkozás, mint amikor az ember az erőállatával lép kapcsolatba. Ez olyan dolog, mint hogy tanító entitásokkal is találkozni az ayahuasca okozta spirituális út alatt, kaphat az ember tanításokat, szembesítéseket, de ez nem feltétlenül az ayahausca szellemétől jön, ahogy nagy a valószínűsége, hogy az ember még nem feltétlenül istennel találkozik, ha magához vesz némi látnokzsályát. Persze, az esély megvan mindenre, de ezek a dolgok a leírások, elmondások alapján nem feltétlenül a mi bejutási lehetőségeinkhez vannak igazítva. Szóval ha valaki tanít minket, az nem feltétlenül biztos, hogy maga az ayahausca szellem. Lehet, hogy az. De erről én nagyon ritkán hallottam, és ez megint az a téma, amiről korábban nagyon sokat írtam, hogy azok a valóságos dolgok, amik észlelésre kerülnek a medicin gyógyító hatása alatt nem feltétlenül azt jelentik, amit aztán másnap kiagyalni akarunk hozzájuk. Szerintem ezen majd mindenki átesik amúgy, nem látom ezt egy nagy ügynek.
Szóval az erőállatnak egy sokkal komolyabb szerepe van a szakrális utakban, mint a "simán csak megjelenő" egyéb lényeknek. És ahogy mondtam, ne felejtsük el: a "túloldalon" mi vagyunk a gyengék. Nem feltétlenül kókadozó kis virágszálak, mert sose tudni ki milyen erőt hordoz magában, de ez az egész nem egy spirituális mozi, valóban létező dolgok, amikkel érdemes igen csak óvatosan bánni, főleg egy komolyabb, keményebb út esetén. Szó se róla, erőállat nélkül is el lehet indulni, én mindig ezt tettem és még mindig itt is vagyok, de azért jobb nem kísérteni a sorsot, sokszor nem tudja eldönteni az ember, hogy bátor vagy csak simán hülye. Én ha visszanézek akkor mindkettőből látok nem keveset, és ugyanakkor szerencsés is vagyok, mert sokan segítettek, segítenek összerakni a dolgokat.
Na jó, elég alaposan elhúztam ezt a témát, most nem lesz cikk, majd holnap!:)
