Tegnapra ígértem egy cikket az ayahuaca főzésről. Több dolog miatt se nagyon akaródzott elkészíteni, aztán megkaptam az égi jelet, hogy miért NE tegyem.
Hát...az elején kezdve, az ayahuascának kétféle útja van: a sámáni és a nem sámáni. Ez utóbbi az ami egyre kevésbé érdekel!:)))
Nyilván az ember a lehetőségeivel él, és ha fogok is egyedül az otthonomban inni ayahuascát, akkor is olyan körülmények között próbálom, ami ha nem is pótolja azt a szakrális mezőt, amit a sámán teremt, de valamit visszaad belőle. Ennek látom értelmét. Sajnos rossz hír, hogy nem potyognak sámánok az égből, és gyakran van egyedül az ember, és ilyenkor vagy vár, amíg adódik valami lehetőség(jobbik eset), vagy pedig alkot. Ezzel sincs baj, de itt már akadnak kockázatok. Nem egészségügyiek, vagy spirituálisak, hanem mondjuk olyanok, hogy nincs ott a kellő tisztelet ez iránt a szentnek tartott út iránt. Igazából főleg nekünk nyugatiaknak sok pótolnivalónk van ebben, hogy tényleg úgy és olyannak lássuk ezt az egészet mint a bennszülöttek, azaz olyannak amilyen valójában.
A nem sámáni útról is sok jót lehet mondani, az ayahuaca mindig gyógyít. Már legalább is ha jelen van. Szentimentálisabb emberek, mint én vagyok, persze hajlamosak azt hinni, hogy az ayahausca szelleme beült egy Porschébe és ide hajtott hozzám az otthonomba, de a valóság nem ilyen egyszerű. Először is a spirituális világ számára nem kell kocsi, másrészről pedig nem eszik azt a kását olyan forrón: bedöntöm a teát, aztán sörözök egyet Istennel egy fasza látomásban... :))))
Sok csoport van ebben a kategóriában, ilyenek azok a keresztény egyházak, elsősorban Brazíliában, akik ayahuasca kultiválók, vannak ilyen pszichológusok csapata, ilyen kúrás, terápiás utak szervezői(ez is egy tök jó dolog), és vannak az egyénileg próbálkozók. Az egyik legizgalmasabb egyébként a legutolsó csoport, már csak azért is mert itt a legtöbb buktató, hogy a saját elméjén keresztül lássa a forradalmár a dolgokat, és még el is nevezze ayahuascának. Ilyen is van, miért ne lenne? Ez egy szent dolog, de közülünk senki se az, előfordul bárkivel, hogy azt hiszi, hogy a forgalom megy vele szembe...a hagyományok többek közütt ettől segítenek megóvni minket. Így hát ha nem is feltétlenül feltétele az ayahuascával való kapcsolatnak a tradícionális út(mondjuk szerintem az, de ez az én privát véleményem), de a legbiztonságosabb út mindenképpen ez. És akkor még nem mondtam, és a jó hangulat kedvéért nem is fogom, hogy a sámánok mit gondolnak rólunk, otthon barkácsolókról, akiknek semmilyen képességünk nincs erre a dologra(és nem a főzésre gondolok, mert azt a szakácsok is tudnak:), és amit csinálunk az egy jó út, csak nem biztos, hogy abba az irányba....
Na szóval mindent összevetve, mégsem írok főzésről. Nem mintha nem tehetném, írtam erről korábban is, akit érdekel nézzen utána, de pont azokat igyekszem a magam szerény eszközeivel védeni, akik ezt az egészet komolyan veszik és nem akarják, hogy boldog-boldogtalan "igyék egy jó kis ayahuascát". Mert lehet ezt népszerűsíteni. Egyszer majd a törvény fogja figyelmezteteni a könnyelműeket, hogy bölcsebb lett volna csöndben maradni.
Eddig is volt akinek segítettem ayahuasca főzésben, többynire nagyon jól tettem. Ahogy bárki más, én is tévedtem, és néha olyanoknak is segédkeztem, akiknek nagyon nem kellett volna. Sajnos, nem tehetünk róla, fehérek vagyunk. Ez ebben aze setben egyet jelent azzal, hogy nagy hajlamunk van felszínességre, és imádjuk becsapni magunkat. Ameddig ebből indulunk ki, addig ebből ki is lehet gyógyulni. Amikor már nem akar tanulni, tisztulni az ember, mert már naaaaagyon ott van a szeren, na akkor nem fog már hallani semmit se. Ilyen esettel nem feltétlenül ebben a kis ayahausca táborban találkoztam, szeretném azt hinni, hogy akiket ez érdekel, azokat érdekli, hogy mi van ott belül.
Nekik szól az ayahausca, legjobb esetben, és ők el fogják olvasni a régebbi bejegyzéseket, a többieknek pedig ott a rengeteg többi írás!
Ámen!:)
