Ma este ayahuascát fogok magamhoz venni. Már nagyon várom, izgatott vagyok, és egy kicsit félek. Ez már mindig így lesz, azt hiszem. Aki valaha kapcsolatba került ezzel a szakramentummal, az tudja miféle érzés ez. A többiek meg majd megtudják, amikor ideje van. Minden dolognak van egy érési ideje, és ebben a gazdag életben olyan sok kis szál fut, ami az életünket alkotja....hát, az egó ezért egy veszélyes dolog. Egyetlen szálon mondjuk "megelőzünk" valaki mást, és már el is hisszük, hogy jobbak vagyunk. Még ha ez valóban így is történik(pedig hát ez a fajta versenyszellem pont az igazi értékeket öli meg), akkor is ott van millió másik dolog, ami a másiknak a kivállósága, amiért tisztelhető, becsülhető. Urambocsá szerethető.

Szóval érdekes dolgok ezek. Ahogy adott a lehetőség szebbé válni, úgy amikor lemezteleníti magát az ember, ebből a szempontból mindegy, hogy mivel, akkor könnyebben rá is ragadnak dolgok.

Tegnap meséltem, hogy hogyan lehet az ayahuascával kapcsolatban is tévútra menni, legalább is a sok ezer éve ezzel élő bennszülöttek értékrendje, és útja szerint. Ez nem egy nehéz dolog, és haragudni se lehet. Aki ayahuascát vesz magához, főképpen amikor először, akkor nagy valószínűséggel találkozik annak az "igazságszérum" aspektusával, amint végigvezeti élete hazugságain. Ebbe a gödörbe bárki beleeshet. Aztán a gödör alján szart dobálni egy másik sztori, nyilván. Én itt  most nem gyógymódokról, ayahuascáról beszélek, hanem az egész életről. Nincs benne őrületes tapasztalatom, a magam harminc évével rekord mennyiségű dolgot kúrtam el, úgyhogy nincs mire büszkének lenni. Vagyok, ami vagyok, és törekszem. És remélem, hogy olyan barátok vesznek körül, akik tudnak segteni( ki ne szorulna rá??), amikor rossz felé megyek. És nem is csak rossz felé, én hiszek abban hogy mindenkinek van egy útja. Egy elég tágan értelmezhető útja, amibe nyilván sok dolog belefér, de azért az ösvény adott, amin lépegetve TÉNYLEG otthon érzi magát az ember minden örömével, kínjával.

Na ezt akarom én megtalálni, és ezen akarok én maradni!

Amikor ayahuascát iszom, mindig erre gondolok, ezzel állok neki az egésznek, mondhatni. Nagy móka ez, nem? Kitalálni valahogy az erdőből.......:))

És még visszatérve a nagy buktatókra, emlékeztek erre az idézetre Castanedától? Nemrég tettem ide be.

"A szellemnek ez a világossága, melyet oly’ nehéz megszerezni elűzi a félelmet, de ugyanakkor vakít is. Arra készteti az embert, hogy soha ne kételkedjék önmagában. Azzal a bizonyossággal ruházza fel, hogy mindent megtehet, amit csak kíván, hiszen mindenbe belelát. És bátor lesz, mert tisztán lát, és semmi sem korlátozza őt, mert a szelleme tiszta. Csak hogy ez tévedés; olyan, mint amikor valaki befejezetlen. Ha az ember átadja magát ennek az álságos hatalomnak, akkor meghódol a második ellensége előtt, és nyugodt lesz akkor is, amikor serénykednie kellene. És a tanulással addig ügyetlenkedik, amíg végül képtelen lesz bármi újat elsajátítani."

Ez még úgy eszembe jutott ezekkel a buktatókkal kapcsolatban, és még valami: mivel nagyon sok pótolnivalóm van, nagyon sok embertől szeretnék tanulni, sok dolog van még amire szükség van. Ez most így visszaolvasva valami kurva nagy hókuszpókusznak tűnik, nem?:) Az igazság az, hogy -ahogy megfigyeltem- többnyire nem a tényleg nagy tudású emberek tanítanak, inspirálnak, hanem azok akik szimplán jó emberek. És esetleg van egy kis tudásuk hozzá. Ezért nem lehet azt mondani, főleg ha komolyan elkezd az ember lépegetni az ayahuasca vagy akármilyen más tradícionális, természeti népekhez kötődő gyógymódok irányába, hogy az egy önálló valami. Basszus, ez az életünk!

Ami ma történik, az ugyan hol a betyár Úristenben történik?

Az életemben!

És a tegnap??

Persze, hogy az is ott, csak az nem mindegy, hogy ebbe az életbe mit enged be az ember, és főképpen, hogy hogyan engedi be.

Természetesen holnap írok beszámolót!