Élménybeszámoló részemről nem lesz, majd ír, akit legfőképpen érintett, mindenesetre a tények: egy részben analógokból, részben tradícionális növényekből készített főzetet készítettem egy barátunknak.
Az utolsó pillanatig kérdéses volt a "felállás" terveztem magam is inni a teából, de nem túl sok készült, és biztosra akartam menni a dolgokkal. Két jókora pohár volt, és így végül nem ittam meg a másikat. Nem is baj, majd valamelyik nap megiszom. Ami késik nem múlik, nem verseny dolog. És így legalább magunkhoz és a körülményekhez képest mindent meg tudtunk tenni az ügy érdekében.
Nagyon nehéz és nagyon szép esténk volt, nem ittam ayahuascát, de csak behunytam a szememet, és kicsit már "én is ott voltam". Nem akarok nagyon ezoterikuskodni, de tényleg így volt, kis szerepem miatt végülis én magam is "benne voltam" a dologban, és kvázi "belülről" tudtam ott lenni, segíteni amit kell.
Nem az első ilyen alkalom volt, de azért nem ez a jellemző. Nagy felelősség az ilyesmi, és egy gyógyító vagy sámán nélkül pedig főleg. Azokat nem véletlenül "találták ki".
Amit én pejoratív értelemben vett ezózásnak nevezek, azt tegnap valahogy így deffiniáltam, mintegy magamnak:
Megtisztulás, és képesítettség nélkül behatolni egy szférába.
Na! Ezt jól megmondtam!:)))))
De tényleg. Ez egy olyan örök-jellegű téma, hogy akkor most kivel, ki nélkül és hogy és ezek. Fogok erről még bővebben írni, de erről is tegnap gondolkodtam, hogy ha az ember kapcsolatba kerül egy gyógyító/sámánnal, akkor amikor egyedül lesz, kvázi kiterjeszti azt amit kapott. Én még nem találtam meg a magam gyógyítóját, vagy legalább is nem ismertem fel, de biztosan eljön ennek is az ideje.
Szóval ez az irány.
És ha van valaki, aki segít, tanít minket, akkor szerintem azt nagyon könnyű továbbadni. Nekünk részben ettől nehéz, kevés a kandelláber ezen az éjszakai úton. De azért van. Kicsit, ahogy zoktam volt fogalmazni, "fel kell találni magunkat". Kitalálni a dolgokat. Anyira támaszkodva a tradíciókra, vagyis arra amit ezekről tudunk, amennyire lehetséges ez a dolog.
És akkor már van helye, a magunk saját gyógyítási alkalmainknak, és van helye annak amikor egy gyógyítótól tanulunk, aki tényleg komolyabban össze van kapcsolódva ezzel a szférával. A sámán egy közvetítő két világ között. Ennek a jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni, vagy instanttá tenni. Vagyis lehet, csak értelme nincs.
Másrészt meg a magunk kis világában is olyan sok segítséget kapunk. Én azt remélem, hogy a nagyon sok infó ami itt megjelent, megjelenik, és szándékom szerint fog is, az is egy ilyenfajta dolog lehet, nyilván más írások is, de nem túl sok van, amit más oldalakon találtam azt lényegében összeszedtem, ettől sokkal többet senki ne várjon magyar nyelven. De ez nem is kevés.
Aztán ott van az oldal fóruma: ayahuascareality.hu , ahol szintén találni dolgokat, néha másféléket is mint itt, és manapság egyre több ember beszél idegen nyelveket, akkor pedig végképp kinyílik a világ. Ez már magában nagyon sok!
És a többi, és a többi.....
Aki erre az útra lép, az sincs se egyedül, se segítség nélkül, ez biztos. Hogy ezeket hogyan kahajuk meg, na az az igazi megfejtés!
