A mai napom a zombi-lét tudatlan, tompa állapotával való küzdelemmel telt el. Már-már azzal hergeltem magamat, hogy kávét fogok inni!:)
Ez pedig nem túl gyakori, imádom az ízét, de valahogy nem tesz jót (akkor már inkább az Erythroxylum Coca). Na mindegy, nem ez a lényeg, szóval ezért nem írtam egész nap semmit. Castanedát olvasva az a részlet fogott meg a többek szerint is legjobban sikerült könyve, az Ixtláni utazás kapcsán, hogy don Juan mennyire módszeresen a gondolkodásmódot tanítja, és nem adatokat, s főleg nem a fejest ugrást valamibe amiről mit sem tud az ember. Nem vagyok egy megveszekedett Castaneda rajongó, eddig valahogy mindig elkerült, de ez a könyv most nagyon passzol a pillanatnyilagos állapotomhoz. Amivel nem feltétlenül lesz mindenki így, nyilván.
Szóval ha valami fontos akkor érdemes időt tölteni a megismerésére. Amit pedig véleményem szerint két módon tehet az ember (lehet, hogy van több is, nekem most ezek jutnak az eszembe), mégpedig :
- A mögötte rejlő gondolkodásmódot próbálja "megfogni", hogy egyáltanán valami halvány fogalma legyen arról, hogy mi fog történni, mert aztán az ayahuasca is sok csodálatos dolgot tud művelni. Nagy valószínűséggel csak nagyon sokára tanulja meg az ember a nyelvét, de ha saját magát hallgatja, akkor nem fogja hallani az ayahuascát. Meg úgy általában semmit, és senkit aki szeretni, tanítani akarja.
- Ismerkedik vele közelebbről. Magyarán, ha a jó oldalát akarom megfogni akkor nem spekulálgatok, hanem kvázi "rábízom" magamat.
Mindkét esetben becsaphatja magát az ember, és mindkét esetben lehet nagyon-nagyon győztes. Érdemes erre gyúrni. Én nem akarok abba belegondolni, hogy valami nagyon jó dolog közelébe érve távol maradok tőle. Ahogy Bhaktivedanta Swami fogalmazott: mint amikor az ember mézre vágyik, de csak a mézesüveget nyalogatja. Nem mindegy.
Talán a megoldás is a két dolog együttesében van, úgyhogy jó próbálkozást, és jó tanulást egyszerre!
(Én részembről éppen ayahuascát főzök, nagyon fáradt és boldog vagyok, sok pizzát ettem, nagyszerű gondolatok között töltöttem a napomat, és minimim egyet léptem a képzeletbeli macskaköves úton ami mondjuk úgy a saját sorsomon vezet keresztül. Na, jól megmondtam!:))
