Ma a szimbólumokon gondolkodtam. Azokon amiket meg szokás említeni az ayahuascával kapcsolatban, amolyan képi megjelenítésképpen. Az erdő, a dohánylevél, a kígyók, a pohár, a jaguár, és ezek a tipikusnak mondható jelképek, természetesen a más sámán kultúrákkal igen komoly hasonlóságot mutató egyéb, közös megjelenítésen.
Honnan is jönnek ezek?
Hát, azt szoktuk mondani, hogy az ayahuasca az életről szól és amolyan igazságszérum. Jókat derülök, amikor mind helyileg, mind hangulatilag teljesen modern felhasználások alkalmával úgymond megjelennek ezek a szimbólumok látomások formájában. Hozzáteszem, attól, hogy egy modern vagy saját út, az nem biztos hogy rossz. De minenképpen más.
Azért mondom csak mert a tanító jellege mellett az ayahuasca rendelkezik a hozzá adott plusz növényeknek köszönhetően komoly látomáskeltő potenciállal, és ezekről gyakran hallani is, ha más nem, beszámolókban, külföldi oldalakon. Én mindig gondolkodóba estem amikor kígyókról, nagymacskákról és egyebekről hallottam, hogy ez honnan a fenéből jön. Nincsen sámán, nincs kultúra, nincs icaró, akkor honnan a francból jönnek ezek a víziók?
Ezért lényeges, és ezért írtam annyit, hogy meg kell tanulni hova rakni a dolgokat. Van rá, mondjuk úgy egy élet. Hajrá!:)
Tudom, hogy már nem is egyszer betettem ezt az idézetet, de a témáról nem találtam jobbat, ez annyira azt fogja meg, amire gondolok.
Szóval:
"Az a kérdés, milyen fajta szellemek hajlandók a praktizálóval kommunikálni, nem vetődik fel abban az esetben, ha az adott személy kellően fegyelmezett, a veszélyeket számon tartja, tisztában van saját magával és saját alapvető motívumaival, és kellő figyelmet fordít arra, hogy kik azok a szellemek, akik a feleletet megadják.
Probléma nagy valószínűséggel akkor adódik, amikor a gyakorló sámán megfeledkezik a fegyelemről, elveszti az éberségét, s hagyja gondolatait elkalandozni. Ebben az esetben az ilyen személy szem elől téveszti, milyen nehéz felismerni vagy tudomásul venni, hogy a szellem, aki meglátogatja őt, lehet, hogy a saját tudatának a kivetülése, és nem hiteles látomás, amely önkívületi állapotában a szellemek világából meglátogatta őt. Tudatosan vagy öntudatlanul mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy tévhitekbe ringassuk magunkat.
Kulturális háttér, összefüggő mítoszrendszer nélkül, melyhez a gyakorló sámán tartozik, hogyan képes valaki értékelni azt, ami az úgynevezett szellemvilágból érkezik? Hogyan tud az ilyen ember különbséget tenni a vágyálmok, a vágyak megvalósulása és a hiteles dolgok között? Csakis éberséggel és a saját motivációja állandó vizsgálatával, az erő iránti vágy legmélyebb okainak felszínre hozásával képes valaki önvalója árnyékán túljutni. (Eleanor Ott)
Mert igen sok dolog megjelenik az ayahuasca hatása alatt. Azt szoktuk mondani, hogy az ayahuasca nem hazudik, az ayahuasca a valóságot mutatja meg. Ami igaz is, de nem mindegy hogy hogyan igaz ez. Valami megjelenhet azért mert félek tőle, vagy mert sokat gondolok rá, vagy mert van vele valami dolgom. És természetes dolog, ha a tavaly sajnos elhunyt Pablo AMaringo, vagy más ayahuasca ihletettségű művésztől sok-sok képet látunk, akkor kialakul egyfajta kép. Ezeket is felidézheti az elme, ezekről is mondhat valamit az ayahuasca, de azt gondolni csak azért mert ilyen víziók jöttek, hogy az erdő szelle kézen fogott és elvitt a liánok közé, na ez szerintem olyan dolog, amit érdemes felülvizsgálni. Én egyébként mindennel ami ér, ezt teszem. Sok dolog van, amit nem érdemes túlmagyarázni, ez erre is igaz, de -főképp a fenti idézetet figyelembe véve- nem árt óvatosnak lenni.
Ez egy gyógyító, nagyon erőteljes dolog, de választás híján mi kirúgtuk alóla a kultúrát, érthető okból az eredeti helyszínt, a gyógyító dalokat, a szertartást, amik nagyon fontos részei ennek a dolognak, és az egész gondolkodásmódot ami mögötte van. Nem azta akarom mondani, hogy valami rossz dolog történik, mert természetes, hogy amikor itt, olyan távol az Amazonastól hallunk egy ilyen különleges gyógymódról, ami annyira nagy segítséget adhat, akkor mi is szeretnénk. Az ellen meg ami van, nem tudunk mit tenni. Én se fogom magam az első meggyfára felhúzni, csak mert nem a dzsungelben születtem. Főleg, hogy lehet, hogy ez nem is véletlen. Az okát senki ne kérdezze, mert bármit mondanék félő, hogy hülyeség lenne, de biztos, hogy van valami.
Szóval csak óvatosan azokkal a jelképekkel! Vagyis a "hova-rakásukkal"! SOk felesleges illúziótól kímélnek meg. Még majdnem azt mondom, hogy akár gondolkodni se fontos arról hogy mi történt velünk, ha már találkoztunk ezzel az orvossággal. Örüljünk annak ami van, írjuk le magunknak, mert később segíteni fog. Ez se szentírás, mert csak az én tapasztalatom, de nekem később szoktak beugrani dolgok, mégpedig akkor amikor nem is gondolok ezekre a dolgokra. Én, a saját életemben ezeket éltem meg igazi tanításoknak.
Ugyanis mi történik jó esetben ha bevesszük ezt az orvosságot?
Legyek rövid, kiábrándító és őszinte?
Semmi. Elkezdi az ember úgy látni a dolgokat ahogyan azok vannak. Sehova nem visz el az ayahuasca, szerintem legalább is, "csak" egy olyan szemüveget ad, amin keresztül kellene lássuk a világot, és nem csak a növény hatására. Ez a nagy rákfene. Amikor ott van a hatás, akkor az ember "megéli az életet", hogy milyen érzés is lenne mondjuk őszintének lenni. A beszámolók gyanúsan nagy arányban szólnak arról, hogy az ayahuasca szembesít, felszaggatja amélybe dugdosott dolgokat, és változásra igyekszik kényszeríteni. Én azt gondolom, hogy akkor találkozik az ember az ayahuasca szellemével, amikor a mindennapokban dönt valamiről, amiről adig másként, rosszul döntött volna, de az előbbiek hatására meggondolja magát.
Én ezt nevezném integrálásnak, és nem azt amit a gyógyszer hatása alatt gondol az ember. Az egy csoda, és meg tudja mutatni a végcélt: a látásmódot saját életünkhöz, saját utunkhoz, de ha ez pikk-pakk menne is, én nagyon becsapva érezném magamat. Pontosan ezért iszik az ember, ha már egyszer ivott ayahuascát. Kell az újra-emlékeztetés a dolgokról, mert gyorsan felejt az ember. Akkor és ott nem, akkor megél mindenféle dolgokat, és úgy érzi, az ayahausca megtanította élni, elvitte a mennyekbe vagy Golokára, vagy Nirvanára, vagy Ali Babához, és akkor minden rendben van. És ez igaz is! De az élet aztán vizsgáztat a dolgokból, és az, hogy "velem van az ayahuasca szelleme" számomra ezt jelenti: hogy később is másként fogok dönteni, amikor hajlanék a régi irányba. És ehhez idő kell. Túl a fizikai nehézségeket, ezért nem isszák az ayahuascát orrba-szájba: felesleges. Persze az optimálisat mindenki maga érzi, Te tudod, hogy Neked hány szilvásgombóc a tuti, de azért amikor olyanoktól hallunk erről a témáról akiknek több fogalmuk van róla, mint nekünk (és sok ilyen ember van:), akkor azért mindig elég kemény dolgok hangzanak el.
Szembesülés az igazsággal, összetört illúziók. Én nem is nagyon hiszek a "paradicsomi állapotban" amikor fenn van az ember a hegyen a nagybetűs tudással a fejében, és megéli, hogy mekkora csoda ez az egész.
Az, de az majd a hétköznapokban derül ki.
Jó esetben...
