Ismét egy korábban talált érdekesség. Remélhetőleg a holnapi semmittevésre szánt napomon valahogy visszanyerem az erőmet, nagyon hulla vagyok, pedig igencsak ki akar szabadulni belőlem jó néhány téma!:)
Addig is:
2007. őszén indítottuk el az Amazóniáról tudósító webújságot, melyet évente négyszer jelentetünk meg. Azoknak küldjük, akik tagjai az „Érdekel Amazónia” baráti körnek (az "iwiw"-ben létrehozott nyitott, virtuális társaságnak), illetve azon barátainknak, akikhez eljutott az amazóniai könyvünk, vagy előadásainkon, fórumainkon jelezték érdeklődésüket a téma iránt. Ha tetszik az újság, örömmel vesszük, ha továbbküldöd barátodnak, ismerősödnek.
|
Tartalom: - Az indián sámán... - A "yagé" és a bor - Ízelítő a dél-amerikai konyhából - Könyvsarok - Újdonságok a weben - Következő számunk tartalmából |
 |
Az indián sámán...  Sokan felteszik a kérdést, milyen egy sámán, mit csinál valójában? Hogyan befolyásolja a többieket? Piers Vitebsky szerint a sámán a közösség meghatározó egyénisége. Az elnevezése tunguz (szibériai) eredű. A „sámán” a világon nagyon elterjedt szó, akár mint a gyógyítóember, boszorkány, varázsló, vagy épp a gyógyítóboszorkány szinonimája. A sámán a törzs emlékezete, hosszú történeteket, mitoszokat és énekeket ismer. A sámán transzba esik, az egekbe repül a lelkek világába, vagy akár a föld alá is bekúszik, segítséget kap a szellemektől, vagy épp harcol velük, hogy megmentse a népét a betegségektől és az éhségtől, megölje az ellenségeit, jövőt jósol, helyreállítja az ember, és a lelki ill. a fizikai világ közti harmóniát, ugyanakkor éli hétköznapi életét, vadászik, főz, kertet művel, házimunkát végez, mint bárki más... Az Amazonas medencében a vizek és az őserdő burjánzó növényzetének, gazdag biodiverzitásnak köszönhetően az amazóniai sámán sajátos jellegzetessége a halucinogén növények, ill. azok főzeteinek fogyasztása - viziókhoz illetve transzbaeséshez. Szintén az amazóniai sámánizmus jellegzetes vonása a sámán azonosulása a jaguárral... Annak ellenére, hogy a Bering-szoros olyan messze van, a dél-amerikai sámánizmus jól észrevehető hasonlatosságot mutat a szibériaival, ahonnan is - az egyik elmélet szerint - az indiánok Amerikába vándoroltak az utolsó jégkorszak idején. A "shamanismus”szó jelentése: Ember-Isten-Gyógyászat, mely azt is magában foglalja, hogy kizárólag a sámán tudja használni a hatalmi növények jótékony hatását, illetve a szellemi erőket. (Forrás: Piers Vitebsky: Los Chamanes, 1995) |
 |
A "yagé" és a bor   Yagé: (e: jahé) az amazóniai indiánok szent növénye, mágikus gyógyszere, felszabadítja a lelket és meggyógyítja a testet. Többféle elnevezése létezik, így pl. yagé vagy yajé (Kolumbiában), caapi, jurema, chá vagy daime (Brazíliában, Bolíviában és Peruban), ayahuasca(e: ajauaszka) Venezuelában, natema (Ecuadorban). A sámán két vagy több növény hozzáadásával órákon át készíti a yagé főzetet. A sámán a yagét hívja segítségül döntést hozni, megoldani a családon vagy a törzsön belüli konfliktusokat, beazonosítani az ellenséget, vagy védő szellemek bűnbocsánatát kérni. A yagé ugyanakkor gyógyító technika is, mellyel a sámán mozgósítja az egészségért felelős láthatatlan erőket. Az indiánok szerint a betegségek a szellemvilágban gyökereznek, ahová csak a yagé által transzba esett sámán tud belépni, hogy megtudja a betegségek okát ill. gyógymódját. A sámánizmus azt tartja, hogy a növények lelke gyógyít meg, és nem egy kapszulába zárt „anyag”... Az indiánok a yagét több, mint tízezer éve fogyasztják, gyógyító illetve szent rítusok alkalmával, inspiráló énekek és táncok kíséretében. Ezen népek életét, kultúráját nem lehet megmagyarázni a yagé hatásának jelenléte nélkül. Mint ahogy az európai kultúrát is nehéz megérteni a borfogyasztás ismerete nélkül, ami bizony elég aktivan jelen van mind a vallásfejlődésben, mind a társadalmi ünnepségek, családi események, ritusok (pl. első pohár bor az apától a felserdült fiúnak) alkalmával... Habár elég távoli a hasonlat, van, aki a yagét a borfogyasztás pszichoaktiv szerepével állítja párhuzamba. Néhány évtizeden át a bort gyógyszerként is és élelmiszerként is fogyasztották, de már régóta használják konfliktusok megoldására, ill. teremtésére, vagy akár egy döntéshozás fontosságának a kiemelésére. Ebben az értelemben a yagé a borhoz hasonló szerepet tölt be, habár az az indián népek életében az sokkal mélyebbet.
A yagét napjainkban Venezuelában, Kolumbiában, Ecuadorban, Peruban, Brazíliában, Uruguayban és Chilében is fogyasztják. Ezen kívül, egyes új egyházi gyülekezetek is alkalmazzák Spanyolországban, Hollandiában, Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Japánban, az Egyesült Államokban, Mexikóban és Kanadában. Az 1950-es években megnőtt az érdeklődés a yagé iránt. Azt kutatták, hogyan hat az ember szervezetére és az elméjére, hogyan lehetne alkalmazni pszichoterápiában vagy egyéb humán területen. A kutatás kedvező eredményeinek köszönhetően Brazíliában létrehoztak egy egészségügyi centrumot, ahol a yagét törvényesen alkalmazzák, gyógymódot kínálnak általa kényszeres viselkedési illetve függőségi problémákkal küzdő személyeknek. A yagétól önkénytelen állapotba kerül a fogyasztója, víziókat lát, kellemeseket és kevésbé kellemeseket, mitöbb, félelmeteseket is, átalakulhat jaguárrá, vagy bármi mássá, előjöhetnek a jó mélyen, féltve őrzött szégyenletes emlékek is... A yagé megtanítja a fogyasztóját, hogy ne féljen a furcsa vízióktól, amik megjelennek előtte. Akinek pedig nagyon rosszul reagál a szervezete rá, azzal a tikuna indiánok 7 gyökérből és 7 levélből főzött teát itatnak. A yagéból az indiánok nem fogyasztanak túl sokat, mert akkor az „utazás” túl hosszú lesz... A yagé fogyasztását spirituális próba (önmegtartóztatás, diéta stb.) előzi meg. Vannak azonban olyan törzsek, amelyek yagé helyett mást használnak, így pl. az huitoto indiánok a coca alapú "mambét" dohánykivonatú "ambillal". A yagét Amazóniában több ezer éve alkalmazzák az őslakosok, de egyetlen adat sem jelent még meg az általuk való helytelen használatról, mérgezésről, vagy káros szövődményről, nem okoz függőséget, nem mérgező – ennek ellenére az 1971-es bécsi konvenció tiltja a kereskedelmét... (A fenti írásban helyenként felhasznált forrás: http://www.etnopsico.org/index.php?option=content&task=view&id=63) |
 |
