Ma gondolkodtam egy-egy "szervezett" vagy önálló kis rituálé sikerességéről. Eddig mindig a megfelelő értelmezést hangsúlyoztam, aztán elkezdtem másféle terápiákkal ismerkedni. Nagy okosságokat most se tudok, olvasok, figyelek, kérdezek. Majd idővel, ha már valamelyest képbe kerültem több az itteniek kiegészítésére szolgáló dologgal, akkor írok ezekről is. Nem kell nagyon titokzatos dolgokra gondolni, mindig is érdekelt a hétköznapi pszichológia, igyekszem minél többet magamba szippantani légzőterápiás információkból(és idővel remélem alkalmazni is sikerül ezeket), illetve más bennszülött kisebb-nagyobb szertartások. SZóval most olvasok. Illetve nem is olvasok: tanulni próbálok. Reméljük sikerrel..:)
Naszóval, ahogy arról már írtam is, csak hogy felvillantsam a tőlem elválaszthatatlan "hovarakást" illetve kategorizálást, kétfelé osztottam magamban mindenféle gyógyító eljárást. Természetesen ezek gyakran keverednek.
Az egyik amikor "csak" átesni kell rajta.
A másik pedig ahol valami tanítás van, amivel nem árt kezdeni valamit.
Hogy miképpen lehet különbséget tenni, arra még nem jöttem rá, szóval ne kérdezzetek!:)
A lényeg, hogy az első kategóriába tartozó gyógyítási folyamatokon "csak" átesni kell, amennyire látom. Különböző sokkterápiák, stb stb.
A másik kategória az ami gyakorlatilag mindenféle látomásokkal operáló folyamat szerves része, legalább is amennyire megértettem. És ezen kategória számomra kiemelt jelentőségű és erejű orvossága az ayahuasca. Én különösen értékesnek tartom a beszámolókat, a hozzájuk tartozó szubjektív mivoltukkal együtt. Emberek vagyunk, különbözőek, így nehéz is az ehhez hasonló dolgokban egyetemes, közösen felállított objektívséget működtetni. Na mindegy.
Szóval a beszámolók, ahogy jó néhány itt is olvasható, számtalan összetett képből, szimbólumból, és akár kommunikációkból áll más entitásokkal, tanítások elfogadása. Ez nem túlzás, aki részt vett már ilyesmin, az tanúsíthatja!:)
Beszélgettünk többekkel most is, de főleg az előző fórumtalálkozón, hogy nem kell mindet feltétlenül értelmezni. Ezek azok a dolgok, maiket a magam szórakoztatására:) felállított első kategóriába sorolok.
Itt amit hangsúlyoznék, ezt asszem a saját kisujjamból szoptam, nem hallottam még máshol, az az értékelés fontossága. Ahol nincs is szükség értelmezésre, ott is meggyőződésem, hogy szükséges az értékelés. Ez utóbbi nyilván egy tágabb teret biztosító dolog.
Ahogy majd az alábbi idézetben is olvasható az eddigiek alátámasztásául Eleanor Ott, egy kiváló amerikai antropológus szavai, nagyon fontos a kontextus. Ez lehet a felkészülés( vagy ahogy időnként nevezik a szet, szetting témája), a kulturális háttér(Hát ez az általunk követni próbált folyamatok hazáját illetően eléggé bukta gyanús dolog), illetve egyszerűen a tájékozódás, olvasás, stb. Ez se feltétlenül megbízható, olyan sok ellentmondás olvasható időnként egyazon témáról, de legalább egy kis segítség.
Tetszik vagy nem, minket nem az Amazonas mellé pottyantottak, az a fajta képzés és háttér teljes egészében hiányzik, ami ott evidens.
Erről a témáról egyébként megkérdeztem Devalont is, ha nem felejtem el, holnap írok róla.
Szóval én itt ahol élek, az első emeleten, Magyarország fővárosában, nos ez nem egy túl sámáni háttér(Na jó, tíz évvel ezelőttig falun éltem:)), de hát az ember azt csinálja ami van. És néha a kevesebb több. Hallottam/olvastam rendkívül részletes sámán szertartásokról és végtelenül egyszerű/nagyszerűekről is. Szóval nem ez a lényeg.
Megint csak visszakanyarodnék az előbbihez: értékelés mindenkoron, és ahol indokolt ott értelmezés is. Az értékelést én a kimoshatatlanul vidéki parasztgyerek fejemmel úgy fogalmaznám meg, hogy tudni hova rakni a dolgot. És sok dolognál ez a legjobb és legtöbb, ami elkövethető. Így is túl sok "értelmező-művész" van a világban, lásd: nyú édzs.
Az értelmezés sokkal nehezebb dolog. Először is nem vagyunk tökéletesek. Másodszor legtöbb esetben az ember még véletlenül sincs tisztában a saját rejtett, és mind a folyamatot, mind az értelmezés/értékelést beszinező motivációival. Én legalább is kínlódok ezzel, asszem nem vagyok egyedül.....:)
Az értelmezés már magában foglal egyfajta közös, vagy minimum kompatibilis kozmológiát az adott folyamattal, teszem azt a világ másik végéről származó ayahuasca gyógyítással. És feltételez egy elég komoly önismeretet, és gyakran ez is foghíjas. Én magam is ebben a témában gyúrok sokat az ayahuasca segítségével. Mert van gyúrni való, nem kevés.
Az értelmezés, a közös kozmológia mondhatjuk azt is, hogy egy közös gondolkodásmód. Vagy, ahogy előbb is írtam: minimum kompatibilis. Ez nagyon lényeges. Ugyan miért van, hogy pölö a Santo Daime egyház az ayahuascával nagyon komoly keresztény szimbolikájú tanításokra, látomásokra, megértésre tesz szert az ayahuasca ceremóniák során? Mondhatja valaki hogy szet/szetting, és ebben is van igazság, de tuti nem a teljes. Habár igaz. Ami az indiánoknak a védőszellemek, erő állatok az gyakran náluk angyalokként jelennek meg. Nem azért mert a tudatukból ezt tudja előhalászni a gyógyszer. Bármit tudna. De ez a nyelv. Ez a kozmológia. És a mondhatni tanuló számára a jóindulatú tanár a saját nyelvén beszél. SZóval ez egy képlékeny folyamat, mint ahogy meggyőződésem szerint a fizikai világ mögött húzódó "másik" is az.
Szóval az ayahuasca jól "passzol" akár európai vallásokhoz is. De hozzá kell tenni, hogy egy olyan komolyan felépített rendszere van ennek(és természetesen más) vallásnak, ami lehetővé tezsi az élmény értékelését, és értelmezését is. Egy másik egyház az Ono De Vegetale akik egy a Santo Daime, és a sámánok által alkalmazott főzetnél egy lényegesebben mérsékeltebb hatásút fogyaszt, egy szokás is, körben egy asztalnál inni ezt a némiképp felhígított ayahausca főzetet inni, és a szentírásukról(Biblia) beszélgetni, illetve egyfajta misztikus módon, kvázi "ajahuaszkásan" értelmezni is azt. Szóval jelen van az értelmezés.
(Amennyit olvastam erről, az UDE lényegesen lekontrolláltabb, leszabályozottabb mint a Santo Daime egyház, vagy akár az eredeti vonal képviselői, a sámánok.)
Én gyakran tapasztaltam, hogy nagyon konkrét utasításokat kaptam más entitásoktól az ayahuasca hatása alatt. És gyakran gondoltam azt, hogy magával az ayahuasca szellemével találkoztam. Ember vagyok én is, tévedek, nem is keveset. Szerencsére ezeket a nagggggyon szubjektív dolgokat többnyire megtartottam magamnak. Ma azt mondom, egyszer vagy kétszer találkoztam "testközelből" a szellemmel, noha nyilván minden alkalommal jelen van. Nagyon sok szellem él körülöttünk, és ha van kapcsolat más entitásokkal az ayahuasca hatása alatt, ami egy ritka és különleges dolog, az még nem biztos, hogy maga "A" szellem az. Persze lehet, és én csak remélni tudom, hogy közelenbb és közelebb kerülhetek hozzá.
Most nagy távolságot érzek, és erős vágyat ennek a leküzdésére.
Szóval, visszatérve az előbbire, azt szoktuk mondani, hogy az ayahuasca az igazságot adja, nem téved és nem hazudik. És ez igaz is. Mi viszont hajlamosak vagyunk tévedni, és egy akár ugyanolyan értékes dolgot, amit kapunk, összekeverni egy másikkal. Sokszor megesik ez, másképp mi szükség volna sok-sok találkozásra, kinek-kinek a saját növényi tanítómesterével?
Nyilván ez nem jelenti azt, hogy minden tévedés és illózió, de nagyon fontos a megfelelő értékelés, és ha szükséges (biztos, hogy nem mindig az), a megfelelő értelmezés is.
Igazából csak pár sor bevezetőt akartam írni ahhoz az Ott idézethez, ami alább található, de több kötetnyi dolog eszembe jutott közben. Ma is beszédes kedvemben voltam...:)))))
Az idézet:
"Az a kérdés, milyen fajta szellemek hajlandók a praktizálóval kommunikálni, nem vetődik fel abban az esetben, ha az adott személy kellően fegyelmezett, a veszélyeket számon tartja, tisztában van saját magával és saját alapvető motívumaival, és kellő figyelmet fordít arra, hogy kik azok a szellemek, akik a feleletet megadják.
Probléma nagy valószínűséggel akkor adódik, amikor a gyakorló sámán megfeledkezik a fegyelemről, elveszti az éberségét, s hagyja gondolatait elkalandozni. Ebben az esetben az ilyen személy szem elől téveszti, milyen nehéz felismerni vagy tudomásul venni, hogy a szellem, aki meglátogatja őt, lehet, hogy a saját tudatának a kivetülése, és nem hiteles látomás, amely önkívületi állapotában a szellemek világából meglátogatta őt. Tudatosan vagy öntudatlanul mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy tévhitekbe ringassuk magunkat.
Kulturális háttér, összefüggő mítoszrendszer nélkül, melyhez a gyakorló sámán tartozik, hogyan képes valaki értékelni azt, ami az úgynevezett szellemvilágból érkezik? Hogyan tud az ilyen ember különbséget tenni a vágyálmok, a vágyak megvalósulása és a hiteles dolgok között? Csakis éberséggel és a saját motivációja állandó vizsgálatával, az erő iránti vágy legmélyebb okainak felszínre hozásával képes valaki önvalója árnyékán túljutni.
-Eleanor Ott
No comment.
