Beszélgettünk Ogréval arról, hogy a főzéssel kapcsolatos tapasztalatait valahogy közzé lehetne tenni, kimondottan az ülepítés került legutóbb szóba, asszem a fórumtalálkozón, már nem is tudom kivel, és utána került szóba Ogréval, hogy lehetne erről írni egy kicsit. Amit kaptam/kaptunk, az pedig ettől is több, hiszen egy élménybeszámolóba ágyazva olvashatóak a fentebb említettek. Remélek még sok-sok ilyet sokótoktól!
Az írás:
Élmény:
Banisteriposis caapi 72h főzés
mimosa hostilis 8h főzés
Peganum harmala mag őrlemény (mint a cement)
A caapi főzése volt a kényesebb. A darálékot igen alacsony tűzön főztem wokban. A caapi-mimosa elegyet 1:5 arányban kevertem, és hűtőbe raktam. Az elegy alján iszapos rétegben kiválik a sűrűje kb 3 nap után. A középső sávban, ami már fogyasztható, sötétzöldes, majdnem fekete folyadék található. A folyadék tetején tej fölére emlékeztető szintén fekete nyúlós anyag. A föl és a középső réteg használható. Kb 1 hét ülepítés után lehet azt mondani, hogy a tea tiszta. Az átlagosan elfogadottól eltérően lényegesen több ecetet használok főzésnél, de fontos, hogy a főzés vége előtt 3-4h-val már csak vízzel kerül újratöltésre, különben savanyú lesz. A hatása attól nem romlik, de szétcseszi a gyomrot a savanyú. Gomoával beszélgettem minap az ecetről és arra jutottam, de ez csak személyes tapasztalat, hogy az ecet ugyan nem párolog, ez tény. de azért nem lesz mégse savanyú a főzet ihatatlanul, mert a "savasítás" kémiai reakció valahol. Ha sav és lúg kapcsolódnak, sók formájában csapódnak ki, ami nem savanyú. Magyarul kétféleképpen lehet elcseszni a főzést. Az egyik, hogy nem adsz elég időt az ecetnek a reakcióra, és kapsz egy kurva savanyú valamit, ami ugyan hat, de a hányás, és a savas gyomor irritáció szétcseszi az élményed. A másik, hogy túl magas hőfokon nyomod, és egyszerűen felbomlik a DMT ilyenkor. Az ülepítés Gomoa szerint egy olyan eljárás, ahol a méretükben nagy szemek kerülnek alulra, a kisebbek pedig felülre. Ezért lesz a tea tisztább, és a hatása ugyanakkor megmarad.
Miben volt más az élmény, ha caapi is került a főzetbe?
Talán nem jött annyira agresszívan a történet, de semmiképp nem becsülném le. Sőt. Egy igen jó szertartásnak mondanám, amin átestem. Szívem szerint azt írnám, hogy életem legjobb Ayázásán vagyok túl, de a múlt azért megkoptatja az emlékeket. A hatás mindenképp hosszabbtávú, ezt már most érzem. Két napja történt az élmény, de még most is a hatása alatt vagyok. Úgy gondolom, hogy aki egy ilyenen átesik, az nem fog kapkodni mindenféle egyéb cuccok végett, amíg ezt meg nem ismeri teljesen. Castaneda szerint vannak tanítók, szövetségesek, eszközök, és mindenki életében van "a Mester". Számomra eszköz a kávé, a guaranin, a dohány, szövetséges a Salvia, a Yopo, és testvéreik. Tanító a lomphophora williamsii, és a ruta magában. De mesternek magam részéről kizárólag ezt a főzetet tartom. Az Ayahuascát. Más volt az élmény mindenképp caapival, de nem úgy, ahogy vártam. Az első próbálkozásom ezzel a végletekig tökéletesített főzettel kudarcot vallott. Éreztem valamit, és azt is, hogy ki akar törni valami őserő bennem, de úgy éreztem, nem tud áttörni egy ponton. Pont ezért fizikálisan eléggé meggyötört. Később újragondolva a dolgot úgy gondoltam, hogy a mimosa főzésével nem igazán lehetett gond, ezért a caapi-ra segítettem rá egy kis harmalával. Az adagokkal vigyázni kell, senki ne próbálja "ötlet-szerűen" ezt a hármast, mivel olyan erők jöttek, mentek, amiknél rendesen kapaszkodnom kellett. Most, két nap után kezdem lassan átlátni a dolgot. Határozottan érzem, hogy az aya hétköznapokra is kiterjedő pozitív hatása lényegesen, akár 10x is erősebb a caapi hozzáfőzésével, mint simán ruta+mimosa páros. Az élményről is ejtve pár szót, erős volt a tanító része, és a visual is. Mondhatni összefolyt. De persze tiszta képek formájában. A történet összefüggő, egymást logikusan követő és totális vizuális élményt mesélt el. Ahol én voltam a főszereplő. Csodás volt, mert valami ilyet érezhet az, akinek látomása van. Sötét, mély színek, és a környezet totálisan megváltozik. Én egy barlangba kerültem. A hó esni kezdett. A szoba (barlang) közepén égett egy csöppnyi tűz. Valahogy befújt a hóesés kintről. A macskámon pillanatok alatt 3-4 centis hó lett. Engem is befedett a porhó. A leheletem is látszott. Egy hangot hallottam: "Fázol?", mondom kurvára! Majd megfagytam tényleg. Ekkor embereket láttam, akik kint fagyoskodnak a barlang előtt. "Oszd meg a tüzet, és te sem fogsz fázni." És még voltak történetek, de számomra ez volt a lényeg. Nem vagyok én senki, csak egy kurvára hálás ember, aki próbálkozik, tud ezt azt de amikor egy tea megmutatja, hogy az igazi értékek belülről születnek, akkor azt érzem, ezt mindenkinek tudnia kell. Ezt próbálom tovább adni, amikor ayázni hívok valakit. Egy dolgot tudok még. Azt, hogy sok mindent láttam, éreztem, kipróbáltam, de amit egy-egy utazás alkalmával átélek, amit tanít az aya, azt más nem tudta volna megadni. Ez elkísér egész életemben. Pont ezért mondom nektek, hogy legyetek kitartóak, és ha tanács kell keressetek bármelyikőnket, de ne adjátok fel mert sokkal több van benne, mint elsőre látszik.
-Ogre