Csütörtökön már-már hajlottam rá, hogy lemondom ezt a nagyszerű lehetőséget, amikor két barát jelzett, hogy mennek Devalon (www.devalon.atw.hu/) izzasztókunyhójába, és mehetnék én is. Na gondolhatjátok milyen boldog voltam!
Pár szóban az estéről:
Ez volt az első alkalom, hogy belülről is megnéztem egy izzasztókunyhót, legutóbb noha hívtak új ismerősök, valamiért későbbre halasztottam. Nos, biztosan fogok még kunyhózni velük is, mindenesetre most egy tényleg különleges indián gyógyító segítségével nyertem bepillantást ebbe a dologba.
Jó időben ott voltunk, ami csapatépítési szempontból sem volt egy utolsó dolog, noha nem volt célzottan ilyen szerepe, amennyire lejött. Mindenesetre bandáztunk, rázódtunk kicsit!
Közben a máglyán már vörösen izzottak a kövek, de még hátra volt az "interjú", ami számomra az egyik legszimpatikusabb része volt az egésznek. Volt egy pár perce mindenkinek (habár volt aki sokáig benn volt, szóval nem volt még ez sem kikötve) arra, hogy kérdezzen Devalontól, hogy megbeszéljék hogyan vágjanak neki ennek az útnak, miben tud ez segíteni, mi fog történni, meg egyáltalán: egy kis ismerkedés. Ez nekem nagy tanulsága volt az estének más szertartásokhoz, vagy ilyesmikről olvasottakhoz képest: tényleg kialakult egy kis kapcsolat a szertartás vezetőjével, mire leültünk a kövek közé.
Velem volt egy barátom aki tolmácsolt, habár inkább csak a kérdéseimet nem tudtam igazán megfogalmazni, szerencsére értettem Devalon angolját. Hurrrrá!:)
Na szóval miután mindenkivel volt egy kis beszélgetés, bevitték az első öt követ és elkezdődött a program. Devalon beszélt arról, hogy milyen fizikai, mentális, és spirituális(!) jelentősége van az izzasztókunyhónak, beszélt pár szót arról, hogy mi fog történni, és ilyen cinkosan megemlítette, miután kiderült hogy a csapat nagyja "szűz" még, hogy nem is akarja azt hazudni, hogy nem lesz pokoli meleg...:)
Aztán leoltotta azt az icipici lámpát, ami előtt még behoztak asszem 60 db követ, és kezdődött a tisztulás!:)
A kunyhó bejáratának a becsukása után Devalon imákat mondott, és elkezdett egy jó nagy kanállal rituálisan vizet locsolni a kövekre. Na egy perc alatt olyan meleg lett, mint a pokolban!:)))
Ezután énekelni kezdtünk, én meg személy szerint kurvára szédülni. Sokkal melegebb volt mint bármilyen szauna, amit valaha is próbáltam, annyira égette a hátamat a meleg...de mégis jó volt.
Felcsendültek az első dalok, amit sok-sok kiosztott hangszerrel és hangos lalalázással(szövegismeret híján) együtt üvöltötte a csapat. Én itt már azt hittem valamit kevertek a teámba amivel megkínáltak, fél lábbal már egy másik helyen voltam.
Azután volt egy kicsi szünet. Négy részre volt osztva az egész szertartás. Nem nagyon mentek ki az emberek, kérte is Devalon, hogy csak az menjen ki, aki nagyon szarul van, de bírtuk. Az után behoztak még tíz követ, és körbejárt nagyon nagy tisztelettel a pipa. Azt nem kell mondjam mekkora tisztelettel beszélt erről Devalon. Ezt mondta: Mindenkinek van egy pipája és van egy útja. Nagyon komoly volt. Mesélt kicsit a látomásáról álmában, aminek a hatására több nappal a szertartás előtt már szárazböjtölt.
Ez után megint vizet ajánlott Devalon, és újra kegyetlen meleg lett, illetve énekeltünk. Ez kicsit rövidebb kör volt, de annál intenzívebb. Az újabb rövid szünet után Devalon azt mondta, hogy igyekszik megidézni a Nagy Medve szellemét, és akár rövid kérdésekre is válaszol majd a szellem rajta keresztül. Imádkozott nagyon nagy alázattal, hogy csak egy közvetítő legyen és ne tegyen semmit hozzá az üzenethez vagy ne vegyen el. Sok érdekes hétköznapi vagy éppen spirituális kérdés elhangzott.
Gondolkodtam, hogy a magam kérdését megírjam-e, végül is ezek olyan személyes dolgok, de ha nem akarnék személyes dolgokról, akkor nem lenne blogom..:)
Azt kérdeztem, hogy hogyan lehet együtt élni a félelemmel. Korábban talán azt kérdeztem volna, hogy hogy lehet legyőzni, de ez most fel se merült.
A válasza az volt, hogy a szellemek azt mondták, hogy eljött az idő a látomás keresésre, amikor majd szembe fogok minden félelemmel nézni, és akkor megtanulok majd velük élni. (Meg remélem kicsit nélkülük is...:)))
Ez után megint éneklés volt, kis szünettel a végén. Itt vesztettem el leginkább a fonalat, itt már nagyon nem a sátorban voltam. És garantáltan nem csak én. Hallottam a hangos éneket (már-már üvöltést), de nagyon messziről, és a testemet is éreztem, de hasonló távolságból. A gondolataimat is hallottam, de azok voltak a legmesszebb. És a mellkasomon olyan gyakran érzett nyomás is eltűnt. Ezt akkor érzem, ha félek vagy aggódok, de érdekes módon a testem már eltávolodott, és ez az érzés csak utána oldódott fel. Hát igen, ezt nem a testtől kapom...
Kis megjegyzés konkrétabb ayahuasca vonatkozásban: Előfordul, hogy ayahuasca szertartás után csinálnak egy feloldó/levezető izzasztókunyhót, mintegy visszatérési lehetőségnek, integrációnak, illetve az alászállás során ránk tapadt éjfekete energiák ledobására. Ezek tényleg létező dolog, és egy bizonyos aspektusából komoly ízelítőt is kaptam ezen az estén.
Devalon szerint ez a szertartás, noha indián hagyományokból ered, bárkihez "passzol" bármilyen úton is jár, segíti az útját járni, és tisztulni azon az úton. EZT külön kihangsúlyozta. Így természetesen az ayahuascához is jól passzol, azon kívül több szertartás levezetőjének használják, mint például a fehérek számára nem igazán nyitott naptánc, illetve látomáskeresés után.
Nem emlékszem a pontos sorrendre, volt egy rész amikor háttal ültünk a köveknek, (Ez a harmadik kör - megj. mernyau) Devalon énekelt és a segítője asszem valamilyen madár szárnyával (sas tollal - megj. mernyau ) (Úgy értem a madár nem lógott a végén..:) megsuhintotta párszor lágyan a hátunkat, mintegy megszabadítva a negatív energiáktól. Csodálatos, és érezhető volt az egész, ami történt, elejétől a végéig.
Az utolsó szettben sok-sok dal elhangzott, közöttük Devalon tolmácsának a vezetésével három magyar népdal is.
.....amik tök véletlenül 100%-ig passzoltak az az előttiekhez. Plusz egy szép gesztus is volt, kifejezve a mi hihetetlen gazdag kultúránk iránti tiszteletet is. Tíz pont.
A végére ismét pici villany, elköszönés, ajándék átadás, kézfogások, ölelések......csodák.
Nekem volt egy darab caapim, amit minden hasonló alkalomra magammal vittem, megnézte Devalon, mondtam neki, hogy majd tavasszal elhozom neki a testvérét is, mert ez az én saját medicinem, de aztán zsebre vágta!:)
Úgy vettem, hogy a lián tovább vándorolt.
Ki tudja kiket és hogyan köt még össze, nem igaz?
